|
15. rész
2009.11.22. 22:45
Reggel Nico karjaiban ébredtem. Ő még aludt, és amiért nem akartam felébreszteni, lassan kibontakoztam az öleléséből, és csendesen kijöttem a szobából. Lementem a nappaliba. Raquel és María már ébren volt.
- Jó reggelt! – köszöntem vidáman.
- Jó reggelt! – válaszolta a két lány.
- Jól aludtál?- kérdezte María.
- Az biztos. – válaszolta helyettem Raquel vigyorogva.
- Nagyon vicces. – mondtam mosolyogva.
- Nem is mondtad, hogy milyen volt a kis nyaralásotok. – szólalt meg a nővérem.
- Júj, nagyon jó. És nézzétek, mit kaptam Nicotól. – mutattam a nyakamban lévő nyakláncra.
- Ez gyönyörű! – szólaltak meg egyszerre a csajok.
- Tudom. Úristen, annyira boldog vagyok vele. El se tudnám képzelni az életemet nélküle. – áradoztam.
Közben a szőke hercegem is felkelt, és még kicsit kómás fejjel jött le a lépcsőn.
- Jó reggelt! – szólalt meg.
- Jó reggelt! – mondtuk neki.
- Kipihented magad szívem? – bújtam hozzá.
- Persze! – válaszolta.
Közösen megreggeliztünk, majd utána rendet raktunk.
Éppen a teraszon ültem, és dolgoztam a laptopomon, mikor Nico kijött, és leült mellém.
- Beszélnünk kell valamiről. – mondta határozottan.
- Úristen! Mi a baj? – éreztem, hogy elsápadok.
- Nincs semmi baj! – próbált megnyugtatni – Csak akarom, hogy tudd, hogy ahogy Törökországba érek, beszélni fogok Nelsonnal.
- Nem kell! – mondtam határozottan.
- De igenis kell! Nem tűröm, hogy a barátnőmnek csapja fel szelet.
- Nyugodj meg szívem! Felőlem Nelson akár fel is fordulhat, én csak téged szeretlek. – mondtam kedvesen, majd az ölébe ültem.
- Tudom, de nem nézhetem tétlenül, hogy valaki el akar szakítani tőlem.
- Lehet, hogy el akar, de nem fog. Én csak veled akarok lenni, érted?
- Ennek nagyon örülök. – mondta, majd megcsókolt.
Visszagondolva arra, ami a Nelsonnal közös vacsoránk után történt, hirtelen lelkiismeret-furdalásom lett.
Nico felment a szobába, én pedig úgy éreztem, hogy meg kell osztanom a nővéremmel a ’’kis titkomat””.
- María, beszélnünk kell. – mondtam határozottan, majd leültem mellé a kanapéra. Ő éppen olvasott.
- Mondd csak húgi. – mondta.
- El kell mondanom neked valamit, amit nagyon szégyellek.
- Rendben…
- Amikor pár nappal ezelőtt találkoztam Nelsonnal, történt valami köztünk, mikor hazahozott.
- Úristen, azt ne mondd, hogy ő is bejött, és…- kapta a szája elé a kezét María.
- Nem dehogyis! Nem feküdtem le vele, nyugi!
- Akkor mi történt?
- Megcsókolt.
- Hogy mi van?? – ordított a nővérem.
- Pszt! – fogtam be a száját – Még a végén meghallja Nico.
- Ezt nem hiszem el. Hogy tehetted ezt Nicoval?
- Én nem tettem semmi rosszat! Ő csókolt meg engem. Még csak nem is viszonyoztam. Inkább gyorsan berohantam a házba.
- Te jó ég! Még mindig nem tértem magamhoz. Gondolom, Nico nem tudja.
- Dehogy tudja. Nem mondhatom el neki!
- Hányszor akarsz még hazudni neki?
- Én nem akarok, de a helyzet így hozza. Ráadásul a fejébe vette, hogy beszél Nelsonnal.
- Neked annyi kislány!
- Miért?
- Mert Nico tudomást szerethet a kis csókotokról.
- Erre nem is gondoltam. Beszélnem kell Nelsonnal! Megmondom neki, hogy erről ne szóljon Niconak.
- Ez már tényleg gáz, Ashley!
- Tudom, de nem akarom elveszíteni Nicot.
- Nem gondoltam volna, hogy egy hét alatt ekkora bonyodalmak keletkezhetnek egy kapcsolatban.
- Hát, én se. – válaszoltam vigyorogva.
Nem tudtam, hogy mihez kezdjek. Legszívesebben mindent elmondtam volna Niconak, de nem tehettem. Ha Nico megtudná, hogy Nelson megcsókolt, biztos összevesznénk, és akár még szakítanánk is. Nelsont pedig tutira szétverné. Nem akartam elveszíteni a szerelmemet, ezért egy hülye döntést hoztam.
- Halo.
- Hello, Ashley vagyok.
- Szia! Mizu? – kérdezte Nelson.
- Semmi. Beszélnünk kéne valamiről… – vágtam bele a dologba.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
