-          Nessa, igyekezz már, mert el fogunk késni! – kiabálta Kimi az földszintről.

-          Jól van, mindjárt megyek. – kiabáltam vissza.

-          De siess!

Elegem van. Hadd ne mondjam, hogy fodrászhoz nem volt időm elmenni, mert Kimi nem engedett ki egész nap az ágyból. Nem mintha én, annyira tiltakoztam volna. Így egy órával az indulás előtt, gyorsan összekaptuk magunkat. Még szerencse, hogy nem egy fürdőszoba van ebben a házban. Gyors letusoltam, megmostam a hajam, beszárítottam. Most nem egyenesítettem ki. A ruhához, kifejezetten jól állt, a göndör lokni. A ruha, fekete combközépig érő, pántnélküli koktél ruha volt. A hajamat leengedtem, így a vállamig ért. A sminkem is egyszerű volt. Alapozó, fekete szemceruza, szempillaspirál és rózsaszín szemhéjfesték.  Gyorsan egy karika fülbevalót és egy arany nyakláncot tettem fel. Mikor belenéztem a tükörbe, megállapítottam, hogy borzalmas az összhatás. Mindegy, gyorsan felhúztam a tűsarkúm, magamra kaptam a szövetkabátom és előhalásztam a kistáskám.  Lementem az földszintre. Kimi éppen az ajtónál állt és türelmetlenül nézte a karóráját. Eszméletlen jól nézett ki. Fekete öltönyben volt és fehér ingben.

-          Mehetünk már. – léptem oda mellé.

-          Ideje volt. – fordult felém. – Istenien nézel ki. – nézett végig rajtam, nyitott szájjal.

-          Inkább menjünk. – mondtam neki, mert meg akart csókolni. A nézéséből ítélve, ha most ezt hagyom, akkor sosem jutunk messzebb az ágynál. A kocsiba elég feszült voltam.

-          Nyugi nem lesz semmi baj. – fogta meg a kezem.

-          Tudom, de már annyira elszoktam az ilyen összejövetelektől. Ráadásul most tényleg mindenki minket fog nézni. – válaszoltam. Mikor odaértünk, a párom oda adta a kocsi kulcsokat a londinernek. Mi pedig próbáltunk bejutni az épületbe. Ami nem volt könnyű tekintve az épület előtt álló, újságírókra. Rengetegen voltak.

-          Nézd, kik vannak ott. – mutatott Kimi, Heikki és egy szőke hajú lány felé. A lány elég hétköznapinak tűnt, de még így is szép volt. Tökéletesen illett Heikki mellé.

-          Végre egy ismerős. – nyögtem.

-          Sziasztok. – köszöntünk nekik.

-          Sziasztok. Nessa, bemutatom a mennyasszonyomat Catherinet Hydet. Cat ő itt Vanessa Mendez.

-          Szia! Örülök, hogy megismerlek, hívj csak nyugodtan Nessának. – nyújtottam felé a kezem.

-          Én is örülök. Engem meg szólíts nyugodtan Cat-nak. – fogott velem kezet.

-          Felkészültél? – kérdezte Kimi.

-          Erre fel lehet készülni? – kérdeztem vissza. De azért megfogtam a kezét.

-          Már késő, észrevett titeket a média. – intett a fejével Heikki a riporterek felé. Már majdnem mindenki minket fényképezet.

-          Menjetek előre. – mondta Cat. – Mi nem vagyunk akkora szám, és ti előbb megszabadultok tőlük. –kacsintott rám.

-          Köszönjük. –mondtam. Kimi pedig elkezdet húzni befelé. Viszonylag hamar beértünk. Bent sem volt jobb a helyzet. Igaz itt már csak azok a riporterek lehettek, bent akik meg lettek híva. De a vendégek is állandóan kíváncsian néztek minket. Levettem a kabátomat és beadtam a ruhatárba.

-          Nem akarsz feltűnést kelteni, erre így jelensz meg. – súgta nekem Kimi.

-          Most mi a bajod a ruhámmal? – háborodtam fel.

-          Az hogy mindjárt letépem rólad. – nevette fel. – Kétségkívül ma minden pasi rád fogja csorgatni a nyálát. – mondta bosszúsan.

-          Ez nem is igaz.

-          Nem-e? - adott egy puszit.

-          Mindenki a párjával jött.

-          Jaj, cicám ezek az emberek hűséget, és nem vakságot fogadtak. – indultunk el a helyünk felé. Szerencsére, asztalonként, négy ember ülhetett.

-          Szóval ez rád is igaz? – kérdeztem tőle. Közbe kihúzta nekem a széket. Ő pedig mellém ült. Csak bízni tudok benne, hogy jó fejek lesznek az asztalszomszédjaink.

-          Elméletben igen. – jelentette ki határozottan. -  De általában a jobbat nézzük, de kérlek ki jobb nálad? –nézett rám sunyin. Én nem válaszoltam, csak nevetni kezdtem. Közben megérkeztek a másik két helyre. Jussi Valle és felesége Lotta. Jussi, a finn Mtv3 közkedvelt riportere. Lotta pedig egy helyi lapnak az igazgatója. Jussi már igen csak a negyven felé közeledett és erőteljesen kopaszodott már, de szerintem, így sem lenne baja a csajozással. Lotta gyönyörű volt. Egyáltalán nem látszott rajta, hogy harminchét éves. Mindig mosolyog, életvidám. Miután finnek, mindkettőnek szőke haja van. Szerencsére, ők azon kevés emberek közé tartoznak, akik csak a tényeket közlik és nem szenzáció hajhászok. Kimivel már nagyon régóta ismerjük őket. Ezért a társalgás nagyon jó mederben zajlott és nem is kellett odafigyelni arra, hogy mit mondunk, mert Lotta megnyugtatott, hogy most magán emberként vannak itt.

-          Hallottam apukádról. Hogy van? – kérdezte Lotta.

-          Köszönöm szépen, már nagyon jól. Igaz nem fűlik a foga, a búzacsirához, de anyának nem mer nemet mondani. – nevettem.

-          Azt elhiszem. Az asszony engem is zaklat a fogyókúrával. – nevetett Jussi.

-          Nekem nincs ilyen bajom, ha többet eszek, Mark kíméletlenül ledolgoztatja velem. – nevetett Kimi is.

-          Tényleg Kimi, milyen a Ferrarinál? – kezdtek el beszélgetni a riporterrel. Mi nők persze nem igazán tudtunk hozzá szólni a témához. Közben felszolgálták a vacsorát. Mindenből egy keveset ettem.

-          Nem ízlett? – kérdezte Lotta.

-          Kicsit elszoktam már a hazai ízektől. – mosolyogtam rá.

-          Tényleg milyen volt Olaszország? Részvétem a nagyszüleid miatt.

-          Köszönöm.- válaszoltam neki. – Fantasztikus volt. Minden teljesen más, mint itthon. Az emberek, a környezet. Amit a legjobban tudtam díjazni, hogy végig mehetem a főutcán anélkül, hogy bárki felismert volna. – nevettem.

-          Tényleg ti most együtt vagytok? – kérdezte Kimit, Jussi.

-          Szerinted? – pirított rá a felesége. – Nézz, rájuk alig várják, hogy haza mehessenek, a meleg ágyukba. – nevetett.

-          Jól van, nem vagyok én nő. Ti szoktatok ilyeneket észrevenni. – vágta rá a férj.

-          Ez is azt bizonyítja, hogy a nők sokkal jobbak a férfiaknál. – nyújtotta ki a nyelvét Lotta.

-          Ebben egyetértek. – nevettem fel.

-          Héj. – szólt közbe Kimi. Aminek a következtében az egész asztalunk nevetni kezdett. 

-          Na, majd még találkozunk. –állt fel a házaspár, mert vége lett a vacsorának és most jött az álló fogadás. Mi is összeszedtük magunkat és átvonultunk egy másik terembe. Ott sorra jöttek az ismerősök, mindenki köszöni akart nekem és Kiminek. Elvégre én multimilliomos vagyok, a páromat pedig nem kell bemutatni. Mindenki ugyanazokat a kérdéseket ették fel. Mikor jöttem vissza? Meddig maradok? Most akkor Kimivel járok? Hogy van apa? stb… Már az agyamra mentek.

-          Nem jössz el velem wc-re? – kérdezte Cat.

-          Megmentő vagy. – mondtam már neki az illemhelységben. 

-          Mondtam, hogy ma nem hagynak titeket békén. – mosolygott rám.

-          Igazad volt. – nevettem rá.

-          Örülök, hogy összejöttél Kimivel. – lett hirtelen komoly.

-          Ezt nem értem. – néztem rá értetlenül.

-          Körülbelül két éve ismerem és még sosem láttam ennyire felszabadultnak. Még az idióta riportereket sem küldte el a fenébe. – nevetett rám. – Sosem hittem volna, hogy ezt megélem, de a jégember tényleg szerelmes.

-          Értem. – jöttem zavarba.

-          Jaj, ne haragudj nem akartalak zavarba hozni. – mentegetőzött.

-          Semmi baj. – mosolyogtam rá. – Az nem is érdekel, hogy én szeretem-e Kimit? – kérdeztem vissza. Általában ez szokott lenni a filmekben, a következő kérdés.

-          Bármit is mondasz, az arcodra van írva. – mosolygott. – Le sem tudnád tagadni, hogy totál bele vagy zúgva. – amire megint zavarba jöttem.

-          Úgy látszik, ma csak zavarba hozol. – nevettem.

-          Heikkinek igaza volt. – jelentette ki. – Nem is hordod fent az orrod. Mikor beszélgetek veled, olyan mintha egy lánnyal beszélgetnék a szomszéd utcából, és nem egy milliárdos csemetével.

-          Lehet, azért van, mert majdnem egy lány vagyok a szomszéd utcából? – nevettem el magam. –Hiszen nem is laktok olyan messze tőlünk.

-          Ez igaz. – nevetett ő is. – Menjünk, mert, azt fogják hinni a fiuk, hogy beragadtunk a wc-be. Visszafelé sokan megállítottak minket. Mindenkivel kellett még egy-két szót váltani.

-          Hol voltatok, már azt hittem beszorultatok?! – mondta Heikki, mire belőlem és Cat-ból kitört a nevetés. Alig bírtuk abba hagyni

-          Most mi olyan vicces? – nézett rám értetlenül Kimi.

-          Semmi. – adtam egy puszit a szájára.

-          Azt hiszem, holnap ez lesz a címlap. – mutatott a másik finn az egyik fényképészre, aki épp minket fotózott.

-          Ez? De hiszen ez csak egy puszi volt. Akkor inkább ez. –húzott magához a párom és lesmárolt, de olyan jó szenvedélyesen. Hallottuk is, ahogy kattognak a vakuk. – Na, ez már címlapra való kép lesz. – engedett el nevetve Kimi.

-          Ki vagy te?  És mit tettél a barátommal? – nézett rá Heikki. – Te, aki utálja a fotósokat, most címlapképet adsz nekik. – vágott még értetlen képet.

-          Most mi van, egyszer nekem is lehet jó napom? – nevetett a jégember.

-          Ez esetben nekünk is adhatnál egy interjút. – szólt közbe Jussi.

-          Még az is lehet. Majd megbeszéljük.

-          Te lány, mit csináltál a legjobb haverommal? –nevetett rám Heikki.

-          Esküszöm most ártatlan vagyok.- emeltem fel a kezeimet.

-          Na, és mikor lesz házavató buli?- kérdezte Cat.

-          Kizárt, hogy a vadiúj bútorokat összehányjátok. – vágta rá Kimi.

-          Amint Kimi is beköltözik, megbeszéljük. – vágtam rá Kimivel egy időben.

-          Na, már meg van az első veszekedés. – nevette el magát Lotta.

-          Menjünk, hozom a kabátod. – mondta Kimi. A többiek is követék a példáját így egyedül maradtam Lottaval és Cattal.

-          Majd megbeszéljük a házavató bulit, mindenképpen lesz. Majd Kimi megpuhítom, meg vannak a megfelelő eszközeim. - nevettem el magam.

-          Remélem, meghívsz minket. – mondta Lotta

-          Természetesen. Majd megbeszéljük. Cat remélem ti is jöttök.

-          Alap. - nevetett rám. Megérkeztek a fiúk így több szó nem esett köztünk. Mindenki elköszönt mindenkitől és elindultunk haza. Mire kiértünk a londiner már elő is állt a kocsinkkal.