A vasárnap reggel jól kezdődött. Szép nyári idő volt. Egy gyors reggeli után már mentünk is ki a pályára. Ott találkoztunk a többiekkel. A riporterek gyakorlatilag már nem is érdekeltek. Ha lehet, ilyet mondani már kezdem megszokni őket, pedig őket nem igazán lehet. Ebéd közben összebarátkoztam Felipével. Ő Kimi csapattársa volt a Ferrarinál. Elnézve azt, hogy már csütörtök óta itt vagyok, elég szégyen, hogy csak most sikerült tíz szónál többet váltanunk. A futam előtt csajokkal beültünk egy semleges részre és onnan szurkoltuk végig a futamot. Természetesen végig izgultam az egészet. Ha valamit nem értetem, tekintve arra, hogy eddig nem igazán néztem autósportot, akkor a lányok készségesen magyaráztak. Végül Kimi 2. lett, Sebi 4. és Heikki 6. A dobogó alá nem mentem, mert nem akarta, hogy a tévé mutasson, vagy az idióta fotósok ne a lényegre koncentráljanak. Miután meg volt a kötelező interjú, a finn gyorsan átöltözött, majd oda jött hozzám. Kaptam egy puszit. Megbeszéltek még egy két dolgot a csapat és a párom, majd elköszöntünk mindenkitől. Utána elköszöntünk Cat-éktől is, hiszen ők mentek haza, mi meg megyünk Olaszországba. Visszamentünk szállodába, Kimi gyors lelépet zuhanyozni, mert a pályán ez kimaradt az életéből, én közbe bepakoltam a maradék cuccunkat. Mivel hamar befejeztem, gondoltam addig olvasok valamit. Fogtam valami újságot, nem nagyon érdekelt, de a harmadik oldalon megakadt a szemem. Az oldal közepén nagy betűkkel: „Igazság az álompárról”

Alatta az a kép virítót, ami még Finnországban készült, mikor Kimi lekapott a fényképészek előtt. A cikk így szólt:

Räikkonen közeli barátja állítja, hogy nem is olyan rózsás a helyzet a sportoló és a milliomos csemete között. Elmondása szerint a finn már megbánta, hogy megcsalta régen az akkori mennyasszonyát a Mendez lánnyal. „ – Kimi elmondta nekem, hogyha az a félre lépés nem történt volna meg a részéről, valószínűleg boldog házasságban élne és már gyereke is lehetne. De a jelenlegi helyzet kiábrándító, a boldog család helyet, csak egy hisztis liba van neki, aki nem hajlandó ott hagyni a karrierjét, sem a legjobb barátját. Semmi nem tetszik neki és mindenre kifogást talál”.- Lehet, hogy mi is csak egy nagy átverés része vagyunk? Ezt már az olvasóink érzésére bízzuk.

Először nem akartam elhinni, amit olvastam. Jobb, ha erről megkérdezem Kimit, hiszen az újságírók is szeretnek minden hülyeséget összehordani. Nem is kopogtam semmi csak berontottam a fürdőbe. Levágtam elé az újságot.

- Igaz? – kérdeztem tőle. Értetlenül nézet rám, majd az felvette az újságot és elolvasta.

- Én ilyet nem mondtam. – dobta vissza az újságot a csap mellé és zselézte tovább a haját. Már majdnem megnyugodtam mikor hozzá tette. -  Minden esetre nem ír hülyeséget.

- Hogy mi van? – esett le az álam.

- Ha akkor nem mászol rám, akkor valószínűleg most már családapa lennék. – buzerálta tovább a haját.

- Mi van azzal a szöveggel, hogy ketten keletünk hozzá meg, hogy örülsz neki? - kérdeztem vissza

- Örültem is, de ez nem az, amire vágyok. –mondta

- Akkor mire vágysz?- kezdtem szipogni.

- Nekem el ne kezdj bőgni itt. – nézet rám kegyetlenül. Én csak néztem ki a fejemből. Ki ez az ember? Hol van az a Kimi akit én ismerek? Lehet, hogy soha nem is létezet? Csak én képzeltem be magamnak, olyanak? Most eset le a tegnap.

- Te szakítani akarsz velem?- nyeltem le a könnyeim. Akkor sem fog gyengének látni.

- Igen. – válaszolta. Még csak rám sem nézett. Tovább piszkálta a haját.

- Mióta? – kérdeztem

- Mit mióta? – nézett rám értetlenül.

- Mióta tudod, hogy nem akarsz már velem lenni?

- Úgy egy hete. – mondta közömbösen.

- Értem. - nyögtem ki. Úgy éreztem, hogy egy hatalmas lyuk keletkezet a mellkasomon. Nagyon fájtak a szavai, hogy ilyen közönyös volt velem szembe.

- Gondolom már leesett, hogy nem megyek veled Olaszországba. – tette hozzá ridegen. – De, hogy lásd, kivel van dolgod. Neked vettem egy repülőjegyet.

- Most meg kellene köszönöm? – kérdeztem tőle szarkasztikusan.

- Nem. Csak kímélj meg a hisztitől és lépj le! – vágta rá.

Kirohantam a fürdőből. Megfogadtam, hogy nem fogok sírni előtte, ami nehezen, de ment. Fogtam felvettem az asztalról a nekem szóló repülőjegyet és megkerestem a bőröndöm. Hogy honnan tudtam, hogy nekem szól az jegy. Onnan, hogy csak EGYETLEN EGY volt. Tehát mikor megvette, már tudta, hogy nem utazik velem. De ha tudta, hogy tudott tegnap még úgy szeretkezni velem? Úgy éreztem menten elájulok. Miközben ezen gondolkodtam. Kimi is megjelent a nappaliba. Nem szólt hozzám. Ránéztem az órámra, de a gép csak három óra múlva indult. Mit csináljak? Nem tudok most vele egy légtérben meg lenni. Mert félő, hogy elé vettem magam és könyörgök, hogy ne hagyjon el. Az pedig tényleg megalázó lenne, hiszen ha nem akarna, nem dobna csak úgy. De érte még megalázásra is hajlamos lennék, ha csak egy pici esélyem is lenne.

Mielőtt tényleg a maradék önbecsülésem is elveszteném, fogtam magam és a bőröndöm és elindultam az ajtóhoz.

- Hova mész? – kérdezte Kimi. Már feléled a remény, hogy ez az egész csak egy vicc volt és majd később jót nevetünk rajta. Reménykedve fordultam vissza. – A géped körülbelül még három óra múlva indul el. – jött a folytatás. Néhány szó volt, de nekem mindegyik felért egy arcon csapással.

- Tudom. – nyögtem. – De azt hiszem, hogy jobb, ha most elmegyek. Szia Kimi!  - a választ már nem vártam meg csak becsuktam magam mögött az ajtót.