Délelőtt kilenc óra volt. A nap már melegen tűzött be az ablakon. Danica kinn állt a hotelszobája erkélyén és a jövőjén gondolkodott. - Ha egyátalán van jövőm itt. - gondolta. Mivel most már a szerződés aláírásával hivatalosan is tesztpilóta leet így utaznia kell majd a futamok helyszínére. és neki még lakása sincs Európában. - Ráadásul millióim sincsenek amit most ki tudnék dobni egy európai házra. - gondolkodott magában majd nagyot sóhajtotta. Úgy döntött lemegy reggelizni, epp a Alejandra szobája előtt sétált amikor arra gondolt hogy talán a lány tud valami megoldást. Bekopogott hozzá jó hangosan. Néhány pillanat múlva Alejandra kócosan és duzzadt szemekkel nyitott ajtót.
- Máskor nem akarod betörni- kérdezte Alejandra. - Még alig aludtam. - mérgelődött a lány majd megfordult és hagyta hogy Danica invitálás nélkül sétáljon be hozzá.
- Nem tudtam hogy még alszol! Tegnap már hajnalok hajnalán fenn voltál ma meg még húztad volna a lóbőrt. - fakadt ki Danica ingerülten. - Különben is beszélnünk kell!
- Egy perc! -kiabált ki a fürdőből. Danica össze szedte a gondolatait. hogy mit fog mondani a lánynak.
- Oké már itt is vagyok. - jött ki néhány pillanat múlva Alejandra és már semmi fáradság nem látszott rajta. Danicának még most is rejtély hogy hogyan sikerült ez neki. - Na hallgatlak! - ült le az ágy szélére Danicával szemben.
- Alejandra azt szeretném kérdezni tőled hogy, nos ugye most hogy utaznunk kellene a versenyekre és nekem ugye nincs lakásom.. -húzta a szót de Alejandrának azonnal lejött hogy mit akar barátnője és sietve befejezte a mondatot.
- És meg szeretnéd kérdezni hogy lakhatnál-e nálam. Ugye? - húzta fel a szemöldökét Alejandra. - Nos nem nem lakhatsz nálam. De van egy szép hétvégi házam nem messze ahol lakom. Az megfelel? - ajánlotta fel nagylelkűen.
- Köszönöm! - mondta Danica és nem is fogta fel hogy milyen  jó barátra tett szert az alatt a pár nap alatt. - Lementem reggelizni. Oké? Öltözz fel és gyere te is aztán induljunk!. - mondta Danica kicsit parancsolgatóan.
- Igenis uram! - tisztelgett Alejandra.
Danica így hát elindult az ebédlő felé. Miközben leért azon gondolkodott hogy mitől félt annyira? Erre a kérdésésre nagyon hamar megtalálta a választ: Alejnadra. - Furcsa. Ha Alejandrától féltam a legjobban akkor egész jól alakulnak a dolgaim. - gondolta majd elmosolyodott, és leült az egyik asztalhoz. Néhány pillanat mulva Alejandra is megjelent. Vörös felsőjében, és lyukas farmerében, a lány elnyomott egy ásítást majd leült Danica mellé.
- Tudod Alejandra én legjobban tőled féltem mikor idejöttem. - mondta Danica.
- Tőlem? Miért? - képedt el Alejandra.
- Nem tudom talán amiket hallottam rólad. - sütötte le a szemét, de Alejandra még mindig érdeklődéssel nézett felé.
- És miket hallottál? Hogy elviselhetetlen vagyok? Hogy szörnyű? Hogy gonosz? - emelte fel egy kicsit a hangját.
- Hát ezeket. - vett nagy levegőt Danica.
- És ilyen vagyok? Na jó néha igen. Szóval saját bevallás szerint hát igen, de hát csak azal vagyok ilyen aki ilyen velem szemben is. - zárta rövidre
- Rendben igazad van. Nincs harag? Oké?
- Nálam nincs. -tette fel a kezét és hátra dőlt a székében.- Már előre félk a mai naptól. - mondta Alejandra mert ma rajta volt a sor hogy teszteljen.
- Én is félnék. De ma nem rám kerül a sor! - jelent meg egy nagy vigyor Danica arcán.
- De majd rád is fog! Pontosan holnap! És majd akkor ott fogom bámulni hogy hogy vezetsz - meresztett nagy szemeket Alejandra.
- Tudom! És már nem is alszom valami jól. - nyafogott Danica.
- Jó de most már indulnunk kéne. - pattant fel Alejandra majd az ajtóhoz sietett. - Dolgozol ma te is? - kérdezte.
- Nem csak te meg Fernando. - felelte Danica majd Alejandra riadt arcát nézte.
- Én meg Fernando? - ismételte lassan. - Ezt nekem miért nem mondták?
- Mondták csak te épp nem figyeltél. - mondta kritikusan barátnőjének.
- Oké hát akkor lássuk a medvét. - mondta majd taxit hívott.
Danica ezen is csodálkozott. - Ebben a lányban annyi a magbiztosság! Bárcsak én is enniyre magabiztos lehetnék. - gondolta Danica. A taxi megérkezett. Alejandra ajtót nyitott majd beengedte Danicát az autóba.
- Bocs de fel tehetnék neked egy idióta kérdést? - kérdezte Danica
- Persze! Kíváncsi vagyok! - mosolyodott el a lány.
- Hol laksz? - kérdezte félve. Alejandrán zavar futott át egy pillanatra, majd azonnal tudta hogy mit válaszoljon.
- Itt- mondta röviden és elmosolyodott.
- Úgy érted te spanyol vagy? Ennek már hamarabb le kellet volna esnie. - mosolyodott el  Danica.
- Úgy ahogy mondod. - felelte Alejandra majd rágójából lufit fújt ami kidurrant és az arcára ragadt. Danica önkénytelenül elnevette magát mivel szörnyen viccesnek találta ahogy Alejandra képén szétkenődött a rágó.
- Kösz. Kedves vagy. - húzta le arcáról a rágó maradványokat amiket kidobott az ablakon.
- Ne haragudj de olyan idiótán néztél ki. - nevetett hangosan Danica de hamarosan lefagyott arcáról a mosoly. Megérkeztek. - Ó ne! Kezdődik. - gondolta Danica pedig tudta hogy ma neki nem kell autóba ülnie. Ez volt az egyetlen hibája, túl ideges volt, és eléggé gátlásos.
- Na kiszállsz vagy egész nap egy taxiba fogsz ülni? - hallotta Alejandra hangját.
- Megyek! - pillantott fel gyorsban és tekintete egy pillanatra találkozott barátnőjéével. Alejandra meglepődött amikor Danica szemében a félelmet pilantotta meg.
- Hát veled meg mi történt? Mitől félsz? - kérdezte Alejandra tőle amikor kikászálódott a taxiból.
- Nem semmi bajom nincs igazán semmi. - rázta meg a fejét.
Alejandra beletörődött hogy barátnőjéből aligha húzza ki ha valami baja van. Így hát követte őt a a pálya bejáratán át a paddockhoz. - Vajon most mit fogunk csinálni? - tűnődött Alejandra.
- Danica! Mit szólnál ha most elmennénk egy kicsit megismerni a helyet meg az embereket? Ha? - mutogatott Alejandra.
- Felőlem. - vonta meg a vállát és elindult az Alejandrával ellentétes  irányban. - Hát ezt megbeszéltünk. - mondta magában Alejandra és elindult. Egy ideig csak magában sétálgatott és senkivel nem találkozott. Hirtelen egy ismeretlen hang ütötte mag a fülét.
- Új pilóta-barátnő igaz? - kérdezte valaki a háta mögül.
- Én?- lepődött meg a lány - Én? Hát úgy nézek én ki? - kérdezte újra sértett hangnemben. Megfordult, és Nico Rosberg meredt rá kérdőn. - Hű ha jól kezdődik. - mondta magában majd elfojtotta magában az érzést hogy jól letolja a srácot. Még hogy ő pilóta barátnő. Ő? Pont ő?
- Hát előröl nem nézel ki úgy. - jegyezte meg Nico és reménykedett magában hogy a lány értette a poént.
- Örülök neki. - mosolyodott el Alejandra.
- Hát igen ritka a farmeres, pólós lány errefelé. Akkor mit csinálsz itt? Vendég, rokon? - kérdezősködött tovább.
- Tesztelni jöttem. - mondta Alejandra majd büszkén végig nézett farmerján.
- Ja igen akkor te vagy ez egyik a Renaultos lányok közül. - világosult meg Nico. - És én még be sem mutatkoztam Nico Rosberg, de ha tartjuk a formaságokat akkor Nico Eric Rosberg.- nyújtotta barátságosan Alejandra felé a kezét.
- Alejandra Gracíe Cravanosa. Ha tartjuk a formaságokat. Ha pedig nem akkor Alejandra. - mondta majd hátra simította  hosszú haját.
- Oké és remélem nem sértődtél meg a "pilóta-barátnő" résznél.
- Nem dehogy is. - rázta meg Alejandra a fejét.
- Az jó. Gyere bemutatlak Robertnek. - közölte a lánnyal majd elindult előre....
Danica eközben a Renault boxnál sétálgatott. Nem gondolta hogy bárkivel találkozhat, de őszinte bevallása szerint nem is akart. - Alejandra már biztosan megismerte a fél mezőnyt. - gondolta és az ajkába harapott. Ekkor meglátott egy férfit közeledni a boxhoz - Ne csak őt ne! Alonsot ne. - gondolta mikor a férfit meg látta. De már késő volt.
- Szia gondolom tegeződhetünk. Fernando Alonso Díaz vagyok. És ha jól tudom te pedig Danica. Ugye? - kérdezte kedvesen.
- Igen Danica Patrick. Nagyon örülök. - mosolygott Danica.
- És hogy tetszik neked Spanyol ország?
- Tetszenie kell mert ide fogok költözni.
- Itt vettél házat? Klassz.
- Tulajdonképpen nem. A barátnőm házában fogok lakni. - mondta majd meglepődve látta hogy Fernando mögé egy nő lép. A nőn méregdrága ruha volt, haja rövidre nyírva és ormótlan magassarkú.
- Szia szívem - mondta Fernandonak majd szeme megakadt Danicán. - Hát ez meg ki? - kérdezte lekezelő hangon. - Már ne haragudj de a blúzod nagyon ronda. - mondta Danicának majd kényesen felhúzta a szemöldökét. Alonso lesütötte a szemét. Szégyellte felesége viselkedését. - Bárcsak itt lenne Alejandra. - kívánta magában Danica.  És mint egy varázsütésre megjelent Alejandra és a két srác Nico és Robert.
- Már ne haragudj de a blúzod nagyon ronda. - utánozta Alejandra elvékonyított hangon Raquelt. - Te szoktál reggelente tükörbe nézni? Olyan hajad mint egy tizenhat éves punker gyereknek. Azért még nem kell másokat leszólni mert neked olyan gazdag a férjed hogy akár a fél világot megvenné neked. Oké? - mondta Alejandra és magában mélyen megvetette a nőt.
A társaságra csend borult, Alonso rosszul érezte magát, Nico hülyén vigyorgott Alejandrára, Robert mindenhova nézet csak a társaságra nem, Alejandra a földet bámulta, Danica és Raquel pedig farkas szemet néztek egymással....