Egy órával később a lányok inkább fel hagytak a mai napra az ellenfelek megismerésével és inkább kerestek egy nyugodt asztalt.
- Te egy tahó vagy! Én tuti nem mondtam volna neki semmit! - mondta Danica nevetve.
- Utálom az ilyen nőket. Akik mindenbe belekötnek mert ők olyan gazdagok. Egyébként mi a jó Isten köze van a te blúzodhoz? - mérgelődött Alejandra mintha legalább is őt sértették volna meg.
- Szerinted én nem fojtanám meg? - mondta Danica majd felhúzta a szemöldökét. - Az én blúzom igen is csinos. - vágta rá nevetve.
- Jól van felesleges ezen gondolkodni de ha ez itt lesz ezen a héten hát én akkor szaladok ki a világból. - szögezte le majd pólóját kezdte el piszkálni.
- És Alejandra mit gondolsz Fernandoról? - kérdezte merő kíváncsisággal a hangjában. 
- Egy pilóta aki úgy el van szállva magától hogy azt csodálom hogy nem repül neki egy fának.
- Nem igaz szerintem kedves. Különben is nem kéne mindenki ellen áskálódnod. - érvelt Danica
- Én nem áskálódom csak utálom a nagyképű alakokat. - emelte fel a hangját Alejandra
- De nem is ismered! Ha ismernéd megváltozna a véleményed. - emelte fel a hangját Danica is.
- Jó de ne itt vitatkozzunk. És miért te annyira jól ismered? - kérdezte cinikusan.
- Hát. Nem de szerintem kedves. - mikor Danica kimondta ezeket a szavakat Alejandra szája nagy mosolyra húzódott.
- Aha szóval ezért van neked annyira útban Raquel....- nevetett hangosan.
- Nem nem igaz! - csattant fel Danica - Alejandra ezt te sem gondoltad komolyan.
- Az igazat megvallva hát. De!
- De nem. Különben is ha megismered akkor te is meglátod hogy nagyon kedves.
- Ja gondolom. De akkor nagyon rosszul választ feleséget.
- Hát ebben egyet érthetek. - bólintott
- Lassan el kellene mennem öltözni. - állt fel Alejandra
- Ügyes légy - mondta Danica majd szorosan át ölelte Alejandrát. - Elkísérlek
Elindultak az öltözők felé.  Ugyan oda ahol tegnap voltak. - Hihetetlen hogy csak egy napja történt az egész! - gondolta majd megállt az öltöző előtti folyosón.
- Köszönöm Danica hogy eddig elkísértél! - mondta majd átkarolta a lányt.
- Nem tesz semmit. - rázta meg a fejét - Ügyes légy!
- Meglesz. - mondta Alejandra majd egy ideig nézte ahogy Danica elsiet a folyosó végéig. Alejandrában vegyes érzelmek kavarogtak. Nem tudta hogy mi lesz  hogy hogy lesz ez után. - Vajon mi lehet Walltrippékkel? - sóhajtott, majd megfordult és bement az öltözőbe. Odabenn ugyan az látvány fogadta mint tegnap.  Egy overall és a már jól ismert sisak. Levette minden ékszerét és kiszedte az összes fülbevalóját, szám szerint hatot. Hirtelen elfelejtette minden kétségét és már csak arra gondolt hogy milyen jó is lesz majd vezetni. Eszébe jutottak az első megtett körei gokarttal, amikor vezetni tanult, milyen rég is volt az már. Tizenkét év, egy karrier, egy lány.  És ki tudja hogy még mi áll előtte, talán csak a sors. Be tépőzárazta a nyakánál az overallt, és kilépett az ajtón, kezében a sisakjával és maszkával. A folyosón közeledni látszott egy másik alak is Fernando volt. Futólag egymásra néztek halkan köszöntek, majd lazán elmentek egymás mellett. - De utálom az ilyen alakokat! - jegyezte meg Alejandra persze csak magában.  Lement a boxba mielőtt megint talalkozott volna Fernandoval, kirázta a sráctól a hideg és nem jó értelemben. Eszébe jutott amit Danica mondott "De nem ismered! Ha ismernéd megváltozna a véleményed" . - Nekem olyan mindegy hogy milyen viszonyban vagyok Alonsoval.- gondolta, ami persze nem volt teljesen igaz. Nem szeretett veszekedni, még ha sokat is veszekedett. Végre leért az autójához, és sietve  begyűrte a haját a ruhájába, majd felvette sisakját. Majd nyugodtzan beszállt.
- Mehetek? -kérdezte csapatrádión
- Adj bele mindent -halllotta Bell hangját majd rátaposott a gázra.
Egy két pillanattal később már kint rótta a köröket a saját stílusában vagyis teljes erejéből taposta a gázt. Imádta ezt az érzést mikor az autója az egyenesekben száguld. Ezt akár egy egész napon keresztül is csinálta volna. Így lazán ment harminc kört, néhányszor hibázott megcsúszott, erősen fékezve vette a kanyarokat, elsőre tele volt hibával. Aztán egyre jobb és jobb lett, már nem is hibázott és gyors volt, és ügyesen vágta át az íveket. Hirtelen meglátott valamit, Alonso ment előtte felvezető körön. - Biztosan félre áll ő is. Már hárman félre álltak - nyugtatta magát azt hitte még az utolsó pillanatban is hogy Fernando félre fog állni de nem.  Alejandra ijedten a fékre taposott, és behunyta a szemét még mindig hitte hogy meg fog állni. Hirtelen érezte hogy valami megüti lábait és elkezd kicsúszni a bukótérbe. Alejandra orral beleállt Alonso-ba. Alejandrában a gondolatok vadul keringtek. - Hogy hogy nem állt félre? Na majd most megtudja hogyan kell félre állni! - mondta magában mérgesen. Látta hogy Alonso már kiszállt a kocsiból ám ő még a biztonsági övvel bajlódott majd kipattant az autóból. Lendületesen elindult Alonso felé mint aki mindjárt nyársra szúrja Alonsot. De Fernando oda jött és annyit mondott.
- Jól vagy? -hangjából aggódás csengett így Alejandra egy időre letett arról hogy beolvasson neki. Pedig a düh még mindig keringett benne.
- Nem semmi bajom. -kapta le a sisakot és elindult Fernando után a bukótér szélén.
Mikor már látó és hallótéren kívül kerültek akkor a lány össze szedte bátorságát és megmondta hogy mit gondol Fernandonak.
- Ezt meg hogy képzelted? Vak vagy? Hülye vagy? Vagy esetleg mindkettő hogy nem láttad hogy iszonyat jó gyors körön voltam! Le kellett volna húzódnod ember! Azt hiszed mert te vagy itt a kiskirály akkor majd én fékezek azért hogy te eltudj menni felvezetőre? Mi? Kubica, Räikönenn, Heifeld, miért tudott elengedni? És te miért nem? Fogd vissza az egódat aranyapám mert gondok lesznek. -mondta idegesen majd elrohant átöltözni.
Miután Alejandra sikeresen eltávozott Fernandotól nagy rohanvást igyekezett Favliohoz és a vezetőséghez hogy minél hamarabb letudja a magyarázkodást és mi egyebeket.
- Favlio! Nagyon sajnálom! Tényleg ez most nem...
- Nem a te hibád volt! - kiabált le Favlio a boxutca faláról. - Habár el lehetett volna kerülni de elvégre kezdő vagy.
- De akkor is sajnálom! A kocsi délutánra kész lesz?
- Nem. Semmi baj és gratulálok nagy időket mentél. Az utolsó időd még mindig a második. Most szerintem menj öltözz át és keress egy jó helyet ahol tudsz kajálni. - mondta lazán és megvonta a vállát
- Hű Flavio ez a nagy szigor? -kérdezte Alejandra és érezte hogy már nem is olyan csalódott.
- Megérdemled! Na sipirc! Te lány. - mondta mély hangján.
Így Alejandra hatalmas mosollyal az arcán elindult öltözni. Boldog volt hogy végre leveheti meleg overallját, és felveheti vékony felsőét és kényelmes levágott farmerját. Habár nem a legutolsó divat szerint öltözködött azért csinos volt, talán ez a természetes szépségéből adódott de mindig magára vonzotta tekinteteket bárhova ment.  És erre büszke is volt. Lenyomta a kilincset hogy kimenjen, épp rosszkor pont akkor mikor Fernando  elment az ajtó előtt, - Ó! - sóhajtott fel magában és minden reakció nélkül elment mellette nem akart tudomást szerezni róla. Inkább kirohant hogy megkeresse Danicát Nem is volt nehéz megtalálni a lányt a paddocktól nem messze ült egy asztalnál kezében egy jégkásával, és zenét hallgatott.
- Helló. - kiabálta Alejandra majd hatalmasat csapott az asztalra. Danica összerezzent és a pólójára löttyintette a jégkásáját.
- Szerencséd hogy ez a reklámpóló. - nevette el magát Danica
- Azt hittem hogy fásultabb vagy és elkezdesz sikítani.  - vágott csalódott fejet Alejandra.
- Na igen köszi. - mondta és kikapcsolta Mp3-asát. - Én meg totál idiótának tartottalak. - forgatta a szemét majd hozzátette. - És mi van Fernandoval?Megismerted már?
- Jaj neked csak ez az egy téma létezik? Amúgy ha tudni akarod közelről megismertem. Nagyon közelről. - szűkült össze a szeme.
- Tényleg meg sem kérdeztem hogy sikerült a teszt? Hogy hogy ilyen rövid ideig tartott? - kérdezősködött Danica
- Ütköztem, a te Fernandóddal. - mondta mérgesen majd kezével megtámasztotta fejét.
- És hogy érzed magad?
- Szerinted? Az első tesztnapom egyenlő a nullával, hátralévő karrieremet tesztpilótaként kell leélnem, Alonso egy sznob, a felesége pedig a fejemet akarja. És még kérdezed hogy hogy érzem magam?