21. rész

  2010.01.26. 14:38

Talán Alejandra élete legrosszabb három hetén van túl amit hazajövése után élt meg. Lábát végül egy kis műtéttel helyre kellett hozni hogy a jövőben ugyan úgy le tudja terhelni. Naphosszat kába volt a fájdalomcsillapítóktól és az altatóktól. Most végre három hét elteltével bár még nagyon fájt a lába de legalább éber volt, és az ágya szélén ült. Danicáék már a második Forma-1-es futamot is letudták, és a lány remekül teljesített, Alejandra, bár örült Danica sikerének, kicsit féltékeny volt ha arra gondolt hogy ő is ülhetne ott. De ez még egy jó hónapig elméletben sem valósulhatna meg. Barátnői mindenben segítségére voltak bár csak homályosan emlékezett az elmúlt pár hétre. Danica áradozása hogy beolvasott Raquelnek, Gabríela új iszonyatos vörös hajszíne, hogy a haja még mindig egyenes, Sophie főzött életében először és bejelentette hogy marad addig amíg barátnője maradéktalanul fel nem épül. Körülbelül ennyi maradt meg neki az elmúlt hetekből. Kopogtak.
- Igen? - kiabált ki, bár nem volt teljesen jól hangja és annak hangereje a régi volt.
- Hahó! Alejandra de jó hogy már nem vagy kába! - rontott be Ivana és nyakon ragadta barátnőjét.
- Úr Isten! Ivana mennyi ideig voltam én kába? Milyen a hajad? - méltatta a fekete hajú barátnőjének akinek kék csíkok voltak a hajába festve.
- Nem tetszik?
- Fura. - nyögte ki száj húzogatva Alejandra még életében nem látott ilyen vicces frizurát. - Tulajdonképpen olyan vagy mint egy kakadu. - jegyezte meg csípősen
- Látom gyógyulsz! - jegyezte meg rosszmájúan Ivana,
- Kösz. - mondta Alejandra - De ki küldte ezt a sok virágot?
- Férfik. - mondta egy huncut mosollyal - Nem is tudod mennyi rajongód van. -tette hozzá mellékesen, majd odalépett és elkezdte sorolni. - Ez a nagy piros Tomtól, aztán van itt egy Fredericótól, aztán az a hatalmas kék-sárga az ex NASCAR csapatodtól, van itt egy külön Walltripptől, egy a nagy bátyámtól, lehet hogy ezzel akar meggyőzni arról hogy legyél pincérnő, - tette hozzá mosolyogva - aztán jött egy az orvosodtól Pedrótól, Ja és hogy is felejthetném el a sarokban álló postán érkezett hatalmas csokrot amit maga Kimi Räikönnen küldte neked.
- Ennek örülök, majd meghálálom neki valahogy. De jó hogy Kimi gondolt rám! - mondta majd sok sok idő múltán először mosolygott úgy igazán szívből.
- Bizony jó ha az ember fontos. - ölelte át barátnőjét Ivana. - Amúgy meg mellékesen jól néz ki az orvosod.
- Ez a legnagyobb gondod?
- Jelenleg ez. Na lemegyek Gabríelához és megmondom hogy felébredtél. - mondta Ivana és felállt az ágyról majd feltépte az ajtót és kiviharzott. Alejandra hosszú percekig csendben ült majd hirtelen megszólalt a csengő hangja, Alejandra úgy meg ijedt hogy majdnem hanyatt dobta magát. Tisztán hallotta ahogy kattan a zár. Majd Gabríela felkiáltását.
- Ó szőke herceg! Kihez jöttél? - kérdezte nagy vigyorral Gabríela.
- Alejandrához. Ha lehet. - mondta Nico majd nem tudta megállni hogy ne nézzen az eszelős kinézetű lányra
- Lehet most kelt fel. Ja igen és a virágnak nagyon örülni fog van már vagy kétezer! - mondta mosolyogva Gabríela - Amúgy meg fel a lépcsőn jobbra a harmadik. - tette hozzá még egy "bájos" vigyorral, és a srác felment a lépcsőn kettesével szedve a fokokat.
- Szia. - köszönt be a szobába majd kinyitotta az ajtót belépett és be is csukta maga mögött
- Szia. - mondta Alejandra de nem akart belenézni a srác szemébe.
- Na hogy vagy? Hoztam neked virágot is de látom hogy nem vagy belőle hiányban. De főleg nem ezért jöttem.
- Hát? - nézett fel Alejandra hajtömege alól, smaragdszín szeme világított sötét hajzuhataga alatt. - Ne inkább ne is mond! Tudom! Le akarsz szidni de tudom és megérdemlem! - tette fel a kezét védekezőn
- Részben... Mondjuk nem érdemled meg hogy aggódjak érted. De hát ez van nem lehet megválasztani hogy ki miatt aggódik az ember. Még ha nagyon haragszik rá akkor is. De főként e miatt jöttem. - halászott elő a farzsebéből egy újságot. - Olvasd.
" Alejandra ártatlan!
Kivételesen botránymentes Cravanosa. Ugyanis semmi köze sem volt Danica Patrick balesetéhez. Kiderült hogy egy egyszerű tévedés történt Fernanado Alonso jóvoltából. A felek nem kívánnak nyilatkozni. "
- Kár hogy nem olvasok újságot. Alejandra Cravanosa mindig olyan bunkó volt hogy sose olvasott el semmit és nagy volt a szája mindig. És tudod mi a legrosszabb Alejandrában? Hogy mindig azokat tudja a legjobban megbántani akiket szeret.
- Ezt most vegyem egy: " Bocsánat Nico, idióta voltam"-nak?
- Annak veszed aminek akarod. - emelte rá nagy zöld szemeit.
- Rendben van. - ült le Alejandra mellé az ágyra. - Akkor szent a béke?
- Naná. - mondta Alejandra és összecopfozta a haját. - Van kedved velünk ebédelni?
- Persze hogy van. - mondta Nico sokkal kedélyesebben.
- Akkor le kell cipelned az ebédlőbe.
- Tessék? Téged mindennap lecipelnek.
- Miért szerinted kigurulok? - mondta Alejandra majd Nico felkapta a lábánál és a hátára vette. - A lábammal csak óvatosan! - mondta majd nyugodtam hagyta hogy Nico lecipelje az ebédlőbe.
- Nem is vagy nehéz. - jegyezte meg Nico
- Ez most bók volt? - kérdezte Alejandra miközben érezte ahogy vér száll a fejébe.
- Nem, megállapítás. - tette le Nico Alejandrát az egyik székre majd kedvesen rá mosolygott.
Az ebéd kellemes hangulatban telt Nico rendkívül élvezte a lányok társaságát, sokat nevettek Alejandra nagyon boldog volt hogy visszaszerezte barátját, és megbocsájtott neki.
- Nico van kedved máskor is eljönni? - kérdezte Gabríela aki a tányérokat a mososgatóba pakolta.
- Ha nem zavarok? - nézett mélyen Alejandra szemébe.
- Nem. Nem zavarsz gyere bármikor. - mondta egy halvány mosoly kíséretében.
- Hát akkor én most eltávozom a hölgyektől. Szurkoljatok vasárnap. - ölelte meg Alejandrát majd elköszönt a többiektől is.
- Alejandra te ezzel a pasival megfognád az Isten lábát! - mondta Sophie aki eddig nagyokat hallgatott.