Felhívtam Tom-ot a hotelben.

-          Szia. Csak gyorsan hívlak, mert apa lefejezne, ha megtudná. Miben leszel?

-          Zorro ruhában. Te kicsim?

-          Akkor Esmeralda. Csak ennyit akartam.

-          Rendben. Gyere majd a hotelbe, ahol mi vagyunk, és vegyél fel. Apádnak úgy nem feltűnő.

-          Oké, bár Zorro-nak inkább harcolnia kéne értem, nem?

-          Kicsikém, én megharcolok az egész világgal, csak nem most. Vigyáznom kell az arcomra…

-          Tudom. A zene most nagyon fontos.

-          Te vagy fontos. 2 óra múlva a hotel előtt, oké?

-          Rendben. Szia. Puszi!

-          Szia.

Leraktam, majd elkezdtem lassan készülődni…

(Hannes)

-          Ugyan haver. Te is jössz! Be kell fűznöd Vanessa-t.

-          Dehogy megyek, és nem is próbálkozzatok! Ott lássam, ahogy az az állat egész este csókolgatja, meg táncol vele. Nem. Ha meghallom a Tom nevet már kiráz a hideg.

-          Nem baj. Te leszel Zorro. Megmented édes kis Vanessa „Esmeralda”-t a szörnyű Tom gróftól, és ellovagoltok a Red Bullon, és a boldogság vár rátok…

-          Szörnyen énekeltek, és táncoltak, már bocs.- ültem a székben, és a lábam az asztalon volt.

-          Gyere, és öltözz már fel Senor Zorro Úr.

-          Hajhaha…

-          Ne nyafog. Lehet inkább grófnőnek kéne öltöztetni.

-          Lehet Jere. Na gyere Hannes. Most légy egyszer férfi. Igazi spanyol Zorro-t kell játszanod.

-          Még jó, hogy nem vagyok olyan őrült mint ti…

(Vanessa)

-          Kész vagyok. Milyen?- léptem ki. Apa elmosolyodott, majd tapsolt.

-          Gyönyörű.

-          Kösz. Most megyek. Szia.- adtam neki puszit, majd eltűztem.

A bálterem hatalmas volt. Tom és én bementünk.

Táncoltunk, meg hasonlók. Fernando lekért táncolni.

-          Kicsim. Odamegyek az ételekhez addig.

-          Rendben. Menj csak.

-          Szia.

Fernando-val táncoltam egy menetet, majd mentem megkeresni a nagy tömegben Tom-ot. Meg is láttam az ételrészlegnél. Odamentem hozzá, majd a táncparkettre húztam.

- Már hiányoztál. Figyelj, Tom. Én gondolkodtam, és őszintén úgy gondolom, hogy mi összeillünk… Ne, hadd fejezzem be kérlek. Szóval, érzem, hogy szeretlek. Szerelem, igazi szerelem ez, és, igen…- meg akart szólalni, de én megcsókoltam. A csókja más volt… Az érzésem teljesen más volt, mint az eddigi csókoknál… Lágyan csókolt, és a kezével átkarolta a derekam gyengéden. Földöntúli érzés kerített hatalmába. Amikor elváltak ajkaink mélyen a szemembe nézett, majd ismét megcsókolt. Ez nem ugyanaz az érzés… A lábam megremegett, és az egész testem. Pillangók szálldostak a gyomromban, és egy bizsergő érzést éreztem. A mellkasom összeszorult. Mintha csak mi ketten lennénk ezen a földön, és nem érdekel semmi, senki, csak érezni akarom, Őt…