- Hogy érted azt, hogy szerelmes?

- Miért, te hogy érted?- nézett rám Gina.

- Hát…- nem tudtam válaszolni.

Hogy lehet szerelmes? Mondjuk, az együtt töltött idő alatt én is nagyon megkedveltem. De, amit én érzek az nem szerelem. Ebben biztos vagyok! Legalábbis félig biztos…

- És te sem vagy iránta közömbös- vetette nekem oda félvállról Gina.

- Ez nem igaz!- próbáltam tagadni, de már mindegy volt.

- Oké- mondta, majd elindult kifele- Majd találkozunk- és már el is ment.

Nem tudom, hogy hogyan tud ilyeneket csinálni, de nem hiába lett színésznő.

A nap nagyon lassan múlt el. És egyre inkább vártam, hogy történjen valami. Történt is.

Épp a kör első részének volt vége, amikor elkezdett csörögni a telefonom. Ismeretlen szám- írta a készülék és bár tudtam, hogy nem Samara lesz, mégis nagyon beijedtem.

- Igen- vettem fel félve a telefont. Csak ne ő legyen- imádkoztam. Istenem, hogy lehet ekkora hülye?

- Szia Zsó! Kimi vagyok- köszönt bele a „párom”

- Szia! Jaj, de örülök hogy te vagy az!

- Miért kit vártál?- kérdezte és mintha a telefonon is érzékelném, hogy féltékeny. Csak tudnám mire.

- Samarát- vágtam rá.

- Kit?

- Kör- csak egy szó, de remélem, érti.

- Ja-, nevetett- Hét nap múlva meghalsz- torzította el a hangját.

- Hé, az nem vicces. Igen is megijedtem.

- Jó nem viccelek- nevetett bele a telefonba.

- Egyébként? Miért hívtál?

- Gondoltam meg kéne beszélnünk, hogy mikor jelentsük be a nagyvilágnak, hogy járunk?

- Mondjuk, egy hét múlva?

- Oké! Mit szólt Gina?

- Kiakadt! És Mark?

- Ő azt, mondta, hogy felőle- hazudik, a hangja teljesen mást mond, mint a szavai.

- Értem. És most hol vagy?

- Öööö…- most valami jó hazugság után kutat- Egy rendezvényre megyek.

- Gyalog?- túl nagy a telefonba a forgalom zaja.

- Néha jól esik- vágta rá túl gyorsan.

- Te mindenhova kocsival jársz- jegyeztem meg.

- Igaz, de most nem volt hozzá kedvem- most miért hazudik? Az lesz a legjobb, ha megkérdezem.

- Figyelj! Most miért hazudsz? Lehet, hogy csak tettjük, hogy együtt vagyunk, de attól még a bizalmat megkövetelem.

- Akkor bízz bennem!

- Oké! Milyen rendezvényre mész?

- Találkoznom kell egy gyönyörű nőve- hatalmába kerített a féltékenység, csak azt nem tudom, hogy miért.

- Kimi, most azonnal! Mond meg, hogy hol vagy!

- Az utcán!- nevetett bele a telefonba. Mégis, hogy képzeli.

Épp, hogy nem sírtam el magam. Mi az, hogy találkozója van egy gyönyörű nővel? És miért vagyok féltékeny rá.

Lassan sikerült elnyelnem a könnyeim. Viszont ez nagyon sok erőfeszítésembe került. Nem tudtam volna tovább Kimivel beszélni, így lecsaptam a telefont. Fel alá járkáltam egy ideig és kis idő után így döntöttem, hogy megnézem a Robin Hood-ot. Nem volt kedvem horrort nézni.

Épp a film felénél járhatott, amikor újra megcsörrent a telefonom. Megint ismeretlen szám volt. és csak reménykedtem, hogy nem Kimi az.

- Igen?- vettem fel.

- Szia! Lecsaptál- mondta az a nem kívánt ember, nem kívánt hangon.

- Kimi! Ne játssz, velem azonnal mond meg, hogy hol vagy!- sírtam el magam a telefonba.

- Mögötted!- jött a válasz, de már nem a telefonból.