(Kimi)

Nem akartam ilyen hamar elmondani. Előbb azt akartam, hogy ő is ugyan így érezzen. Reméltem, hogy nem kérdez rá erre az estés dologra. Hát nem volt szerencsém. Rákérdezett és én elmondtam, hogy mit érzek. Ezzel valószínűleg mindent elrontottam. Talán ideje mennem.

Felálltam és épp léptem volna ki az ajtón, amikor Zsófi megszólalt

- Én is szeretlek- ahogy meghallottam nagyot dobbant a szívem. Szeret!

Mosolyogva fordultam hátra mire az immár egészséges szerelmem a nyakamba vetette magát.

- Szeretlek, szeretlek, szeretlek- ismételte folyamatosan a nyakamba.

- Én is szeretlek szerelmem- mondtam és olyan jól esett kimondani ezt a szót. Szerelmem.

Olyan jól hangzik. Ezt még soha senkinek nem mondtam. Még Jenninek sem. És jött ez a lány. Nem is lány, hanem angyal, aki lehet, hogy Rika küldött hozzám. Talán még az égből is rám vigyáz. Elmosolyodtam, mert eszembe jutott egy emlék.

- Min mosolyogsz- nézett rám ragyogó arccal Zsófi.

- Egy emléken- mondtam még mindig fülig érő szájjal.

- Elmeséled?- nézett rám kíváncsian.

- Persze-, vágtam rá.

Felkaptam a kezembe és kivittem a nappaliba. Beültem az egyik fotelba és őt meg az ölembe ültettem. Szorosan hozzám bújt, ami nagyon jól esett.

- Akkor mi volt az, az emlék?- nézett fel rám.

- Tudod kiskoromban volt egy nagyon jó barátom. Rikának hívták.

- Hogy, hogy csak volt? Összevesztetek?- kérdezte

- Nem meghalt- hajtottam le szomorúan a fejem.

- Sajnálom- mondta őszintén.

- Régen volta- mondtam még mindig szomorúan aztán folytattam a mesélést- Egyik nap a suliból hazajövet beszélgettünk. Aztán felbukkant egy kutya. Mind a ketten megrémültünk és elkezdtünk rohanni. Természetesen a kutya meg utánunk. Rika nagyon jól tudott fára mászni így ő gyorsan fel is mászott egyre, ami az utunkba akadt. Viszont nekem nem a fáramászás volt az erősségem. Természetesen én is tudtam, de nem úgy, mint Rika. ő rögön megtaláltam a jó kapaszkodókat a fán. Nekem ahhoz idő kellett, így amikor a kutya kergetett minket Rikának segítenie kellett felmászni a fára. Azt mondta, hogy ha ő már nem lesz, kihúzza ki a fenekem a bajból. Én erre meg csak annyit mondtam, hogy az messze van még. Sajnos nem volt igazam. Két hétre rá meghalt.

- A fára mászós rész aranyos volt- mosolygott halványan-, de sajnálom, hogy meghalt a legjobb barátod.

- Mondom, régen történt- simogattam a hátá.

- Mi volt az eredeti neve?- kérdezte két perccel később.

- Kinek?- kezdtem el a haját simogatni.

- Rikának.

- Nem tudom- vágtam rá az igazat.

- Hogy- hogy? – nézett rám csodálkozva.

- Sose mondta ki soha senki a teljes nevét én meg nem kérdeztem meg- rántottam meg a vállam.

- És a… sírfelirat?- kérdezte meg.

- Sajnos nem tudtam elmenni a temetésre.

- És nem is voltál kinn a sírjánál?- nézett rám csodálkozva.

- De voltam, viszont nem néztem meg a nevét- csak a virágokat néztem mindig a nevét sosem. Nem voltam rá képes.

- Nekem még nem halt meg senkim. Így nem tudok részvétet sem nyilvánítani, mert nem tudom, hogy mit érezhetsz.

- Szerencsés vagy, hogy nem halt meg senkid.

- Inkább csak nem emlékszem rá- mosolyodott el.

Én meg nem bírtam ki és megcsókoltam. Úgy igazából, mint egy férfi azt a nőt, akibe szerelmes. Már egy ideje csókolózhattunk, amikor meghallottam egy torokköszörülést. Oda kaptam a fejem. Zsófi meg csak fújtatott egyet.

Az ajtóban egy Zsófival egy magas hosszú barna hajú lány állt és mosolygott. Ismerős volt. Mintha láttam volna egyszer még tavaly az egyik versenyen.

- Jól szórakozol?- kérdezte Zsófi.

- Nagyon- mondta fülig érő szájjal a lány- Mi még nem ismerjük egymást- jött oda és nyújtotta a kezét- Dolmány Georgina. Csak szólíts Ginának.

- Kimi Räikkönen- mutatkoztam be én is.

- Örülök- rázott velem kezet.

- Ő az unokahúgom- mondta Zsófi és nem is zavartatva magát hozzám bújt. Ez tetszik.

- Látom ez már nem csak áljárás- mondta Gina miközben levágódott a kanapéra.

- Hát nem- mondta Zsó nem nézett rá az unokahúgára.

- Érdekes- töprengett Gina.

- Mi?- kapta fel a fejét Zsófi.

- Semmi- vágta rá gyorsan Gina. Túl gyorsan.

- Ha valamit elkezdtél fejezd is be Gin!- Zsófi kezdett egy kicsit dühös lenni.

- Majd Bahreinben kiderül- hoppá csak nem…

- A filmről van szó?- nézett unokahúga szemébe Zsófi.