A szólítottak csak néztek ránk mindent tudóan. Valamiben sántikálnak, ez már rögtön feltűnt. Nagyon-nagyon nem tetszett, hogy csak néznek és nem szólnak egy árva szót sem. Sebastian persze tovább kapálódzott, papolt, hogy „ Az a hely nem nektek való!”, „Nem engedem, hogy elmenjetek” és hasonlókat.

-          Ide figyelj Tyúkanyó! – kezdtem már kicsit unva. – Szerintem hűtsd le magad! – Kimihez fordultam. – Te pedig légy szíves vezesd be a férfi lét rejtelmeibe és tanítsd meg inni vagy esetleg egy lányt felszedni, mert nem igaz, hogy mindig jár a szája! Rosszabb, mint az erkölcsrendészet!

-          Miért pont Kimi legyen az tanítója? – kérdezte felháborodottan Nano.

-          Mert neki az imidzsébe pont beleillik a kért tárgyak oktatása! – felelt helyettem a Sötét Lyuk. – De a lányt te is eljátszhatod! – itt felnevettem. Viszont gyanús volt, hogy Seb egy ideje már köpni- nyelni nem tudott. Mondjuk nem sokáig.

-          Miért gondoljátok, hogy nem tudok felszedni egy lányt sem? – kérdezte felháborodottan és a mutatóujjával megfenyegetve.

-          Még kérdezed? – néztünk rá mind a hárman kissé gúnyosan.

-          Igenis, volt már barátnőm! – toporzékolt.

-          Nahát, és melyik kezed volt az? – érdeklődtem. Itt már mindenki dőlt a röhögéstől. Kivéve a kérdezett. Teljesen lesápadt, majd vörösödött. Szóval ilyen szederjes árnyalatú lett.

-          Erre nem vagyok hajlandó válaszolni. – felelte. – És többet nem is szólok hozzátok!

-          Jajj, a Kis Durcika! – nevette ki Betti.

-          Na pá, srácok, jó monopolizást! De lehet, hogy tényleg hasznosabb lenne Sebi oktatására fecsérelni az időt. – mondta Lore.

-          Jó Szórakozást! – mondta Kimi és Fer egy sunyin sunyi mosoly kíséretében. Ez már több mint gyanús volt. Azért elindultunk.

Szóval elindultunk a sötét éjszakába, egy idegen országban a Sötét Lyukkal és Lorenával. Elvileg nem volt messze a neves kultúrintézmény, de azért magas sarkúban nem volt egy kéjutazás. Mondjuk ahhoz inkább Fer kellett volna…

-          Messze van még az a klub? – kérdeztem Loretól.

-          Nem, már csak két utcát kell sétálni és ott is vagyunk. – felelte nyugodtan.

-          Csak? – kérdeztem.

-          Aham. – vigyorgott rám.

-          Szerintetek a kedves kis barátaink miért voltak ilyen nyugodtak? – töprengett el Bene hangosan pár perc elteltével.

-          HÁT EZÉRT! – robbant ki Lorena. Nem tudtuk mi lehet a probléma, mert éppen azon örömködtünk a Torkok Legmélyebbikével, hogy megláttunk egy Tabasco feliratot egy klub formájú épületen. Az csak később tűnt fel, hogy túl csöndes volt a hely, a környék. Kihalt volt. Mikor jobban szemügyre vettük a bejáratot az alábbiakat fedeztük fel: „ A ma esti buli városunk híres polgárának és vendégeinek kérésére zárva. Kérjük szíves megértésüket, a holnapi este folyamán ezért kárpótoljuk Önöket. Mégpedig néhány neves F1-es pilóta társaságával. Megértésüket előre is köszönjük.”

-          Aztakurva! – mondtuk egyszerre Benével.

-          Hát ezért voltak olyan nyugodtak, ezért vágtak jó képet a bulinkhoz! – mérgelődtem.

-          Mi meg szépen készülődtünk, ők meg röhögnek a markukba! – Lore is elég felháborodott volt. – Lányok, ezért hogy vágunk vissza nekik?

-          Szerintem sétáljunk el valamerre, gondolom nem csak ez az egy műintézmény van Oviedoban. – javasoltam.

-          Nem tudom, nekem azért elment alaposan a bulitól a kedvem. – mondta Bene.

-          Akkor keressünk egy kávézót és üljünk be. Hagy higgyék azt, hogy mégiscsak egy buliban kötöttünk ki, a többit pedig ott megbeszéljük. – tett pontot az ügy végére Lore. Nem is kellett messzire mennünk, beültünk a Caffe del Alma-ba.

-          Én nyalok egy fagyit! – közöltem a többiekkel. – Kérném a lehető legnagyobb fagyikelyhet, amit csak fel tudnak szolgálni! – mondtam a pincérnőnek.

-          Az összesen 15 gombócból áll… - kezdte a csajszi. Belé fojtottam a szót.

-          Nem baj. Legyen benne 3 gombóc csokoládé, 3 gombóc eper, 2 banán, 2 kókusz, 3 puncs és 1-1 ananász illetve fahéj! Kérnék még rá tejszínhabot, rolettit és cukordrazsét, csokiöntettel. Ti mit kértek? – fordultam a többiekhez. Kinevettek.

-          Fagyiba fojtod a bánatod? – érdeklődtek csúfondárosan. Bólintottam egyet.

-          Sajnálom, de most bármilyen más orális élvezet ki van zárva. Bár ezt inkább Fer bánhatja. – villantottam egy gonosz mosolyt. – Marad a fagyi-nyalás.

-          Nem vagy semmi. – nevettek.

-          Én egy forró csokit kérnék tejszínhabbal és egy túró tortát. – közölte a még mindig várakozó pincér lánnyal a Sötét Lyuk. – Egyébként ilyen mennyiségű fagyi után rád illene a Mély Torok elnevezés, nem pedig rám. – nevetett rám, de én is vele együtt.

-          Nekem egy ír kávét legyen szíves hozni, de a szokásos adag whiskeyt duplázzák meg kérem. Kell az idegnyugtató. – csak néztünk Lorera, nem gondoltuk volna, hogy iszik alkoholt. – Nos, eldöntöttétek, hogy büntessük meg a srácokat?

-          Nekem van egy ötletem… - kezdte Bene. – Először is, tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna és egy másik buliba vándoroltunk volna. Csak piszkálná a csőrüket, hogy mégiscsak nélkülük buliztunk. Másodszor pedig, ott tegyünk keresztbe nekik, ahol csak tudunk pl: a reggelinél kicsit felturbózhatnánk a kajájukat, éjszaka pedig, ha már mind elaludtak, találkozzunk a nappaliban és használjunk alkoholos filctollakat a kobakjukon. Így este ők sem tudnak bulizni menni…. Mindenekelőtt pedig, ma este se Kiminek, se Fernek nincs szex!!!

-          Oké! – válaszoltuk Loreral együtt vigyorogva. Majd Lore folytatta.

-          A többit pedig majd később is kitalálhatjuk. Kezdetnek megteszi. Most pedig menjünk.

Amikor visszaértünk Nandoékhoz, a srácok még nagyban pókereztek kint a teraszon. Nanoék szüleit már nem láttuk, gondoltuk elmentek lefeküdni. Vigyorgott a képük amikor megláttak minket, de bennünk csak úgy munkált a düh. Megpróbáltunk méltóságteljesen elsétálni mellettük, de nem jött össze. Ugyanis valaki belepottyant a medencébe. Na, ki lehetett ilyen szerencsétlen? Jól sejtitek. Én voltam. Hűvös nyugalommal vonultam a lányok nyomában, erre azon a talpalatnyi füvön amin a másik járdára kell átmenni nem megcsúszok? Egyenesen bele a medencébe? Mégpedig seggen?

-          Ha én vagyok a Tyúkanyó, akkor te vagy az Ázott Ürge! – hahotázott Sebi.

-          Jah, csakhogy ez direkt volt! – mondtam neki, hogy mentsem a menthetőt. Ez viszont nem nagyon sikerült.

-          Mint mindig, most is kecsesen csináltad! – „dicsért” meg Rob.

-          Tényleg nem értem, hogy miért nem próbálkozol a vizibalettel? – kajánkodott Mark.

-          Jó tudni, hogy még mindig ilyen hatással vagyok rád! – kezdett bele Fer is. Na ezt már nem bírtam tovább. Tudtam, hogy állhatok rajtuk bosszút. Szép lassan emelkedtem ki a vízből, ahogy minden Baywatch- lány csinálja -örök hála Pamela! :D Viszont „valahogy” a ruhám felül egyre lejjebb csúszott, már majdnem kibuggyant belőle a mellem, de azért mégsem… Kellett egy kis titokzatosság… Amikor a partra akartam kimászni, természetesen a lábam sem maradhatott fedetlenül, így alul a ruhám egyre feljebb csúszott… Ki mondta, hogy a matekórán kívül nem fogunk többet találkozni a fordított arányossággal?? Hallani lehetett, ahogy a hangok egyre jobban elhalkulnak. Bene és Lore vette a lapot:

-          Gyere, segítünk kimászni a medencéből! – ajánlkozott Lore. – Nahát, ahogy vizes ruha rád tapad, megállapíthatom, hogy nagyon formás a melled…

-          És akkor a fenekét még nem is láttad… - kontrázott rá Betti és úgy fordított Lorena felé, hogy a fiúk azért jobban lássanak. Lehetett hallani az elakadó lélegzeteket.

-          Viszont mint orvos azt javaslom, hogy mielőbb vesd le a vizes ruhát és vegyél egy forrrróó fürdőt és bújj ágyba! – kacsintott rám a többiek számára láthatatlanul. Átlestem a válla fölött és kijelenthetem: a show-műsor nagy hatást gyakorolt mindenkire. Főleg a célszemélyre.

-          Máris megyek. - mosolyogtam rá. És felmentem pancsizni.

Épp végeztem a fürdéssel, amikor valaki átölelt hátulról.

-          Jaaaj Fer, de jó, hogy jössz! – lelkendeztem álságosan.

-          Gondoltam, hogy szeretnéd, ha felmelegítenélek! – mondta kéjesen hozzám bújva. Várj csak kisapám…. :D

-          Ugyan! Egy Jó Éjt puszitól nem kapok lángra! – tettettem tovább a hülyét…

-          Jó Éjt Puszitól?? – akadt fent a kijelentésemen. – Én másra gondoltam…

-          ÓÓÓ. De kár! – sajnálkoztam. – De tudod, ez a jeges fürdő nem tett jót nekem… Azt hiszem tényleg jobb ha lefekszem, Lorena is ágynyugalmat javasolt nekem, hogy ne legyen komolyabb baj.

-          Értem Kicsim! – felelte lelombozódva.- Akkor tényleg jobb, ha lefekszel! Pedig nagyon szexis voltál vizes ruhában…

-          Majd talán máskor bepótoljuk, ígérem. – mosolyogtam rá és pucsítottam egyet, nehogy már könnyű dolga legyen.

-          Akkor Jó Éjt! – adott egy gyengéd csókot. – Én még visszamegyek kicsit játszani.

-          Oksi! Nyerj sokat! Tudod, hogy te vagy az Ász! – egy kis csúfondárosság vegyült a hangomba.

-          Hmmm. – felelte elmenőben, kicsit azért méregetve. Lehet megsejtett valamit, de azért kiment. Bebújtam az ágyba és olvastam. Majd amikor kb 2 óra múlva Fer megérkezett, úgy csináltam mint aki alszik.

Gyorsan pancsizott egyet, majd bebújt mellém és hátulról átölelt. Kb. háromnegyed óra múlva már mélyen aludt. Ekkor vettem elő a fekete és piros alkoholos filcem. Óvatosan rárajzoltam az arcára a 4 ászt. Egyet a homlokára, egyet az állára, a másik kettőt pedig az arca két oldalára. Elégedett voltam a művemmel. Utána lassan lesettenkedtem a nappaliba.

A másik két összeesküvő már ott volt.

-          Elintéztem Nandot! 4 ászt rajzoltam az arcára! – tájékoztattam a barátnőimet.

-          Én pedig Kimit! Nálam a vodkás – és whiskey-s üvegek voltak a nyerők. No meg egy lógó nyelvű Ajax. – elröhintettük magunkat.

-          Akkor most már csak Rob, Sebi és Mark van hátra. Enyém Sebi! – tájékoztattam őket.

-          Oké, én Robot vállalom! – mondta Betti.

-          Nekem pedig Mark marad… - szólt elmélázva Lorena. – Azt hiszem, hogy egy biciklis jelenetet fogok rárajzolni… Ahogy Mark teker a cél felé….

-          Én pedig egy Tyúkanyót rajzolok Seb pofijára, egy tyúkóllal a háttérben. Abban pedig benne leszünk mi és kárörvendően kotkodácsolunk majd rá! – vigyorogtam.

-          Ez jó lesz! Tetszik! – nevettek a többiek.

-          Rob arcára egy bowling- jelenetet képzeltem el… - mondta Betti.

-          Tökéletes lesz!! – nevettünk össze.

-          Okés, akkor legkésőbb fél óra múlva itt találkozzunk! Egyeztessük az óráinkat! – adtam ki a parancsot. – Rendben, indulás! És … Good Luck! – fuldokoltunk a röhögéstől.

Fél óra múlva 3 sikerrel járt lány mászott vissza az ágyába – ki-ki egyedül vagy a párja mellé- , akik nagyon kíváncsiak voltak a másnap reggeli ébredésre. :D