-          Milyen futárt? – érdeklődött Fer.

-          Azt drágám nem kötjük az orrodra, mert nincsen hozzá semmi közöd. – nyújtottam rá a nyelvem, majd lerobogtam Bene nyomában ajtót nyitni. Érthető módon ő volt a gyorsabb.

-          Igen, én vagyok. – mondta a Sötét Lyuk és aláírta az átvételi elismervényt a futárnak. Az pedig a háttérben meglátott engem és elkezdett vigyorogni. Betti egy idő után rácsukta az ajtót, majd amikor hozzám fordult, kitört belőle a röhögés. Pár pillanat múlva a hátam mögött is felhangzott a nevető-kórus.

-          Ti meg mit nevettek? – érdeklődtem elég harcias beállásban, csípőre tett kézzel.

-          Nézz végig magadon. – röhögte Nano. Megtettem, amire „utasított”.

-          Hát igen… Igazatok van. – mosolyodtam el én is végül. A Malacka mintás pizsim volt rajtam. :D

Fél óra múlva a srácok már Fer magángépe felé tartottak, kiröppentek a fészekből. Menniük kellett vissza Japánba, így újra hármasban, vagyis Manóval együtt négyesben maradtunk. Mondanom sem kell, Azt a Borítékot még nem nyitottuk ki. Megvártuk, amíg a srácok elmennek, hogy teljes nyugalomban emésszük meg, akármi is áll benne.

Így leültünk a nappaliban és meredten néztük a borítékot. Már vagy negyed órája. Úgy láttam a Mély Torok nem merte kinyitni, nagyon félt az eredménytől

-          Kinyissam helyetted? – kérdeztem tőle, miközben átöleltem a vállát.

-          Nem.. Nem kell.. – mondta szaggatottan, majd remegő kézzel a boríték felé nyúlt.

Kinyitotta, mi meg Szabussal köré sereglettünk és a válla fölött átpillantva lestünk bele a levélbe. Nem szép dolog, de hát nem tudtuk kivárni a sorunkat. Szemöldökráncolva böngésztük a sorokat, egyre mohóbban faltuk őket. Amikor mind a hárman a dokumentum végére értünk, egymásra néztünk és összegezve az olvastakat boldogan ugrottunk egymás nyakába.

-          Egészséges vagyok! Lehet kisbabánk!!! – sírta el magát örömében Bene. – Annyira, de annyira megkönnyebültem!

-          Elhiszem. – simogattam meg a hátát. – El sem tudnám képzelni milyen lenne az életem, ha nem tudnám megszülni ezt a két kis lurkót.

-          Mit szólnátok, ha megünnepelnénk a dolgot és elmennénk valamerre császkálni egy kicsit? – kérdezte Szabus.

-          Csak így a fiúk nélkül? – csillant fel a szemem.

-          Mint a régi szép időkben…. – mélázott el az emlékeken a Sötét Lyuk. – Mehetünk.

A nap további részében bejártuk az összes bababoltot, amit csak a kedvenc plázánkban találtunk. Nem tudom Fer mit fog szólni hozzá, de rengeteg dolgot megvettem a babaszobába. A fő bútorokat azért mégsem, azokat majd együtt fogjuk kiválasztani. Roppant lelkes voltam és ez a lányokra is átragadt. Fiatalok voltunk, boldogok, a családunk és a magánéletünk pedig abszolút rendben volt.

A fiúkkal telefonon, msn-en és e-mail-ben tartottuk a kapcsolatot és megbeszéltük velük, hogy vasárnap a verseny után egyből felénk veszik az irányt és csapunk egy össznépi összeröffenést. Előre vártuk, hogy milyen lesz… :D Beszereztünk pár üveg piát – főleg Kimire gondoltunk –  és azután, hogy láttuk vasárnap a futam végeredményét, tudtuk, hogy rájuk fog férni. Fer sajnos csak a 10. lett, 9. Kubi, Mark a 17., Kimi a 4. lett, Sebi pedig megnyerte a futamot. Szóval egyrészt bánkódni, másrészt pedig örülni fogunk a két szöszi sikerének.

Ők pedig meg is érkeztek hétfő reggel 6 körül. Már csak annyi idejük volt, hogy bedőljenek az ágyba, kanapéra, földre vagy esetleg a kádakba. Utána húzták is a lóbőrt.

Másnap délután 5 körül keltek fel a kis pilóták, addigra Bettivel és Szabival mindent elintéztünk, feldíszítettünk és elkészítettünk, hogy ahogy egy csöppet rendbeszedték magukat, kezdődhessen is a party.

Azért, hogy a finn szekciónak /ismét eljöttek Kimi barátai és a testvére/ kedvezzünk egy csöppet, beszereltünk egy karaoke készüléket Ők pedig élvezettel vetették rá magukat a mikrofonokra és élvezettel kornyikáltak Rihanna, Mariah Carey számokat. Jobb volt befogni a fülünket, mert azt a danolászást /amit megjegyzem, hogy a kanapén, az asztalon és a széken vittek végbe/ ép ésszel és füllel nem lehetett kibírni.

Egyszerre cselekedtünk Benével és Szabussal: elcsentük a srácoktól a mikrofonokat /nem is volt olyan nehéz, csak jó helyen kellett megcsikizni őket, rosszabb esetben belecsíptünk a fenekükbe/ és elkezdtünk normális számokat énekelni. Ezek között volt AC/DC és Pink Floyd pár száma / http://www.youtube.com/watch?v=H1iR2Wi3u5o http://www.youtube.com/watch?v=BwxJ46HWXbA http://www.youtube.com/watch?v=Z9tXRLNiSHQ / utána következtek Tankcsapdáék… / http://www.youtube.com/watch?v=0G3OnxmiPUg http://www.youtube.com/watch?v=Wm2hn0TSF2c http://www.youtube.com/watch?v=cynZLRWEcwo / Azt hiszem a zenei ízlésünkkel sikerült kivívni az elismerésüket.

Igazán hamar elértünk ahhoz a ponthoz, amikor a hangulat a tetőfokára hágott. Fer úgy gondolta, hogy tartozik nekem az utóbbi időkbeli szemétségeiért, így kaptam tőle egy kis sztriptízt ajándékba. Meg kell mondanom, nem volt rossz ötlet… Persze a boxernél /szigorúan egyszínű, fekete Calvin Klein alsó volt… hmm…/ megállítottam és egy forró csókkal jutalmaztam.

-          Este a szobánkban folytatjuk. – suttogtam a fülébe, majd kacsintottam egyet. Széles vigyorra húzódott a szája. Ettől csak még jobban beindult. Gyorsan felkapott az ölébe és a szobánk felé vettük az irányt.