Egész jó hangulatban reggeliztünk meg, egyáltalán nem sajnáltuk a finn részleget. Igazából nem is nagyon jutottak eszünkbe, lekötött minket a reggeli. Amit az utolsó morzsáig elpusztítottunk.

-          Szerintetek a takarító brigád mit fog enni? – néztem az üres asztalra.

-          Kit érdekel! – vigyorgott Sebi tejszínhabos szájjal.

-          Milyen kis együttérző vagy drágaság! – cukkolta Rob buzuló hangon.

-          Drága Rob, Seb az én pasim, úgyhogy el a szemekkel! – nevelte meg Szabus a lengyel srácot. Az hirtelenjében lesütötte és eltakarta a szemét, jelezve, hogy maradéktalanul teljesíti az utasításait.

-          Na, én felmegyek és megnézem a srácokat. – jelentettem ki. – Addig rendbe teszitek a konyhát? – fordultam a lányok felé. Erre a srácok felpattantak.

-          Majd mi megcsináljuk! – kiáltották egyszerre.

-          Most a hölgyeket fogják kényeztetni. – adta meg kérdő tekintetemre a választ Mark.

Mosolyogva bólintottam, adtam Fernek egy csókot és máris indultam. Lassan és halkan nyitottam ki az ajtót. Elég érdekes látvány tárult elém: Rami fogkefével sikálta a mosdót, Heikki a járólapot súrolta a földön négykézláb állva, Tomi és Atte a a wc körüli csempét mosták, Kimié pedig a wc lett. Olyan bűbájosak voltak, de tényleg!! :D :D Pár hónapja még nem gondoltam volna, hogy ilyen látványban lesz részem! :D Ráadásul észre sem vették, hogy már 5 perce az ajtóban állok és őket lesem. Heikki kihagyott egy kis foltot a padlón, gondoltam kisegítem:

-          Heikki – összerezzentek – ott egy kis folt kimaradt! – mutattam a kérdéses területre. Heikki kicsit felpaprikázódott, de a többiek is!

-          Noncsi!!! – kezdte a szőkeség, kinek a neve Kovalainen. – Ezzel most nagyon kihúztad a gyufát! – összenéztek a többiekkel és megindultak felém. Gyorsak voltak, úgyhogy elkaptak. És beállítottak a zuhany alá. Rám nyitották a vizet és kiröhögtek. Utána pedig levonultak a konyhába, mint akik jól végezték a dolgukat.

Kb 3 órával az után, hogy megfürdettek – amiért Fer igencsak megmosta a fejüket, mondván, hogy ez nem biztos, hogy a babáknak is jót tesz – már Nando magángépén ültünk és Magyarország felé tartottunk.

Már Benének, Szabusnak és nekem is hiányzott kicsinyke hazánk, így a fiúk megleptek minket ezzel az úttal. Úgysem néztek még szét nagyon nálunk, gondoltuk akkor elvisszük őket 1-2 szép helyre. Ki is választottuk az úticélt: Egér, Szilvásvárad- Szalajka-völgy. Gyönyörű vidék és finomak a borai. Bár én úgysem ihatok, na de a tudat… :D

Mindent egybevetve jó volt az utunk, kipihentük magunkat és feltöltődtünk egy kis esti sétára. Arra szavaztunk, hogy ne egy ki tudja hány csillagos szállodába szálljunk meg Egerben, hanem vegyünk ki egy házat. Az úgy mégiscsak családiasabb. Kb. este 9 körül érkeztünk meg a szállásra és miután lepakoltunk, egyből el is mentünk vacsizni, majd körbesétálni a városban.

Jó volt látni, hogy milyen nagy hatással volt rájuk a város, szinte megigézve hallgatták a történelmét, elképzelték a várat ostromló törököket, megcsodálták a minaretet, a templomokat, a néhol-néhol a középkorból ittfelejtett kis utcácskákat és házikókat. A magam részéről le voltam nyűgözve, hogy mit látok az arcukon. Megható volt őket ilyen megilletődötten látni, bár lehet, hogy csak én voltam túl érzékeny az állapotom miatt.

Másnap reggel korán keltünk, megreggeliztünk, majd kocsikba vágódtunk és elindultunk a Szalajka-völgy felé. Mivel F1-es pilótákkal utaztunk, elég hamar oda is értünk…. És csodák-csodájára abból sem volt probléma, hogy ki vezesse a kocsikat… :D Sebi, Heikki és Mark voltak a szerencsés kiválasztottak, ők nem akartak alkoholizálni. :D

Mivel már dél volt, amikor odaértünk, abban maradtunk, hogy előbb ebédelünk és utána fedezzük fel a környéket. Be is mentünk egy hangulatos kis helyre, rögtön a bejáratnál, ahol leesett az emberek álla, ahogy megláttak minket. Kimi hozta a formáját és hogy leszálljanak rólunk, minden arra járónak fizetett egy kört… Utána pedig elmerült Bene szép szemében. Halkan beszélgettek egymással, csak úgy sütött róluk a szerelem. Kivételesen a finnek is békén hagyták őket.

A másik párosunk is enyelgett egymással. Sebi és Szabus egymást etették, falatonként és apró puszikkal halmozták el a másik kezét-arcát. Fer odahajolt hozzám és a fülembe súgta:

-          Szépek együtt, ugye?

-          Kikre gondolsz? – mosolyogtam vissza hamiskásan intve a két pár felé a buksimmal.

-          Mind a négyükre. Hihetetlen, hogy mennyit változott az életünk az utóbbi fél évben. – merengett el a közös múltunkon, majd megszorította kezemet. Ekkor valaki az evőeszközt az asztalra csapta.

-          Ebből nekem elegem van! – csattant fel Rob. – Akármerre fordulok, csak turbékoló párokat látok! Hol van az én nagy szerelmem???

-          Ugyan Bubus, ne sérts meg! – tette a kezét Rob térdére Mark búgó hangon. Közben ahogy ránézett, csöppet rezegtette a szempilláját. Hááát… mondanom sem kell, hogy egy jó darabig nem bírtunk a rekeszizmainkkal.