Vasárnap reggel kicsit kótyagosan keltünk. És nem is magunktól. Egy harmadik „személyt” találtunk az ágyunkban. A mi kis Manónkat. Lassan oldalazott közénk és hol az egyikünkre, hol a másikunkra pillantott.

-          Jó reggelt Bolhazsák! – köszöntötte Manót a párom.

-          Hééé, hogy nevezted te a kutyusom?? – kérdeztem Fert. – Ő nem is bolhazsák! Ő a világ legédesebb…

-          Legédesebb?? – horkant fel, mielőtt befejezhettem volna a mondatomat. – Azt hittem én vagyok a legédesebb!!

-          Igen. A legédesebb férfi te vagy, viszont a legédesebb kutyus, Manó! – nyújtottam rá a nyelvem.

-          Ezzel már kiegyezek. – mosolygott rám és adott egy csókot a homlokomra, mire Manó megmorogta. Kuncogni kezdtem. Fer összeráncolta a homlokát és kiballagott a szobából. Amin Robert rontott be, igen nagy hévvel.

-          NONCSI! Hol van az piszkos kis lábtörlő???? – kérdezte kiabálva.

-          Milyen lábtörlő? – értetlenkedtem. Nem rémlik, hogy Ferrel az este lábtörlőn szexeltünk volna.

-          Hát a kutyád!!! Ellopta és megcsócsálta a zoknimat! – dühöngött.

-          Biztos sajtot keresett és azt találta. – pillogtam Robra az ágyból és utaltam a nem éppen légfrissítő illatú lábszagra.

-          HA-HA-HA! Nagyon vicces az asszonyság! Ezt a zoknit…

-          Csak azt ne mondd, hogy családi ereklye! – vihogtam fel. Vasvilla-szemekkel nézett rám.

-          Nem! Azt akartam mondani, hogy ezt a zoknit még elnézném neki, de telepisilte és pottyantotta a kedvenc edzőcipőmet! – toporzékolt a lengyel. – Add elő azt a lábtörlőt és máris kezelésbe veszem!

-          Robert Kubica! – álltam fel az ágyon és megfenyegettem egy párnával. – Ugye nem hiszed azt, hogy engedném, hogy egy ujjal is a kutyusomhoz érj!

-          De bizony! – indult meg felém a lengyel.

-          Figyelmeztetlek, hogy párna van nálam és nem félek használni! – mutattam rá.

-          Roppantul megijedtem! Hol van az a kis minitornádó?? – nézett körbe Kubika. Erősen gondolkodtam, hogy kitől kérhetnék segítséget a Manó-mentő akcióhoz. Fer tuti jót röhögne rajta Sebivel és Markkal együtt. Ekkor eszembe jutott a kedvenc finnem.

-          KIMIIIIIIIII! – kiáltottam el magam. Messziről hallatszott a lábdobogás, ahogy valaki fut fel a lépcsőn. Reménykedtem, hogy finn erősítés érkezik. Robert addig meg csak tátogott, mint a partra vetett hal.

-          Noncsi! Valami baj van? – esett be lóhalálában a szőkeség.

-          Igen! Ez a hátsó-kelet-európai tahó ki akarja csinálni Manót, mert elcsórta a zokniját és telecsinálta a cipőjét! – mutattam a vádlottra.

-          Rob! Te komolyan ezek miatt csinálod a fesztivált? – nézett a lengyelre röhögve a finn.

-          IGEN! – duzzogott Rob még mindig. – A kedvenc Adidasom!

-          Csak azt ne mondd, hogy nem telik másikra! – lépett be a szobába röhögve Sebi is.

-          Azt hittem legalább te megértesz! – nézett a kicsi németre csalódottan Kubika. – Te még ettél volna a palacsintákból a kutya persze azt is tönkretette reggelre!

-          Atyaég! – sétált be a képbe a maradék pár ember.

-          Haver, kissé röhejes vagy! – nevette ki Mark is. Ekkor Rob dobbantott egyet. Erre Manó kioldalazott az ágy alól, ahová menekült – tudta, hogy bűnös :D – és odakúszott észrevétlenül Rob lábujjaihoz. Elkezdte őket nyalogatni. Kíváncsian vártam a lengyel reakcióját.