A következő pár nap pihenéssel telt, csak punnydtunk tovább. Kedden elindultunk Spanyolországba, felszedni a törpéket, akik még mindig Fer szüleinél dekkoltak. Utána a Csipet Csapat a kicsikkel kiegészülve elindultak Brazíliába, én pedig – kivételesen egyedül – Svájcba vettem az irányt. Kellett pár nap magamra, úgyhogy a Brazil Nagydíjat is kihagytam, egyszerűen fáradt voltam.

-          Abu Dhabiba azért eljössz, ugye? – kérdezte Fer a reptéren, búcsúzásnál.

-          Persze! Az utolsó Renault-os versenyed lesz! Ki nem hagynám! – adtam egy puszit neki, majd a törpékhez fordultam.

-          Drágáim! Ha túl akarjátok élni ezt a hetet, vigyázzatok erre a népségre! Néha még nálatok is lököttebbek! Sebi kb. a ti szinteteken van – a nevezett felhörrent. -  Robertnek meg állandóan mondjátok, hogy mennyire szeretitek, mert elég nyűgős hangulatban van mostanság. – csúnya pillantást kaptam válaszul. – Kimiékre meg nincsen szó, szóval velük vigyázzatok. Ha túlpörögnek, aktívabbak egy búgócsigánál. – a finneknek is leesett az álluk. – Az egyetlen normális ember a csapatban Fer. Rá mindig számíthattok, sőt ha rosszat álmodtok, rá is vethetitek magatokat az ágyban. -  erre Nando nézett hamiskás szemmel. Majd magamhoz húztam a kicsiket és a fülükbe súgtam. – Kiminek vasárnap lesz a szülinapja, alkossatok neki valami meglepetést. – vigyorogva bólintottak, szóval tudtam, hogy valami nagy csalafintaság lesz a dologban.

-          Noncsi, lassan indul a géped. – köszörülte meg a torkát Szabus. Megöleltem mindenkit, majd felszálltam a gépre. Örültem azért, hogy végre pár napot egyedül tölthetek.

Amikor hazaértem, egyből a háló felé vettem az utam és Manóval a sarkamban, bemásztam az ágyba és csak aludtam, aludtam és aludtam. Egészen addig, amíg meg nem csörrent a mobilom.

-          Tessék, itt Csipkerózsika! – ásítottam bele a kagylóba.

-          NONCSI!! Végre, hogy felvetted! – hallottam Fer ideges hangját. Egyből megélénkültem.

-          Nando! Mi a baj, valakivel történt valami? – kérdeztem nyugtalankodva.

-          Valakivel? Mi azt hittük, hogy veled történt valami! Két napja elérhetetlen vagy! Nem vetted fel se az otthoni telót, se a mobilod! – dühöngött a spanyolom.

-          Mi az, hogy két napja! – kérdeztem vissza harsányan. – Délre értem haza a reptérről, most meg délután 5 van! Csak lefeküdtem aludni!

-          És hova repültél az elmúlt két napban, hogy ma értél haza? – érdeklődött még mindig paprikás hangulatban életem párja.

-          Milyen két napban?? Mondd drágám, beütötted a buksid? Hiszen ma utaztunk el Spanyolból!

-          Ma?? Szerinted milyen nap van ma? – most már éreztem, hogy vigyorog a telóba.

-          Természetesen szerda.

-          Akkor fel kell, hogy világosítsalak, de ma péntek van. – kuncogott a drága.

-          Péntek?? Ezt nem hiszem el. Át akarsz verni. – és teljesen feleslegesen kinyújtottam rá a nyelvem, telefonon keresztül.

-          Gondolom most a nyelvedet nyújtottad rám. – dörmögött mindent tudóan a telóba.

-          Nem is. Micsoda feltételezés! – nevettem most már én is. – Szóval 2 napot átaludtam. Észre sem vettem. – csóváltam a buksim.

-          Tényleg fáradt lehettél. – simogatott meg a hangjával. – Gyerekekkel minden rendben van?

-          Igen. Ahogy érzem, csöppet éhesek.

-          Nem inkább a te étvágyad kielégíthetetlen? – nevetett ki. A háttérből harsány röhögést hallottam.

-          Hmmm… Közönségünk is van? – vihorásztam én is.

-          Igen… Gondoltam a srácokra ráfér egy kis ingyenműsor. – hörrenések a háttérből.

-          Ez aztán nem tetszett nekik, ahogy hallom. A tesóimmal minden rendben? – érdeklődtem.

-          Igen, nagyon élvezik Brazíliát. Képzeld, Bencus és Bali állandóan Rob sarkában jár és bociszemekkel kérik őt, hogy magyarázza el ezt vagy azt…. Robon már érezhető a változás, egyre jobb kedvű. Tegnap este lementünk a tengerpartra fürödni egyet és kirándulni, élvezték a pancsit. Sebit, Kimit és a csajokat jól meg is fürdették. Egyszer úgy rávetették magukat Kimire a vízben, hogy szegényről lejött a fürdőgatyája. – ekkor kissé elröhögtem magam.

-          Azért remélem fel tudták dolgozni az élményt és nem kell pszichomókushoz vinni őket. Kimihez még lesz egy két szavam!

-          Miért pont hozzám? – háborodott fel a finn istenség a háttérben.

-          Gondolom azért nem lett impotens…. – harsány röhögés újra. Ekkor esett le, hogy ki voltam hangosítva.