A mentőautóban kis időre magamhoz tértem. Furcsán forgott velem a világ és rémülten néztem az orvosokra. Meg akartam szólalni, de rám adtak egy oxigén-maszkot. Észrevettem, hogy valaki fogja a kezemet. Nelsi volt az.

-          Kitartás Noncsi, minden rendben lesz! Hívtam Fernandot és a többieket is, azonnal ide jönnek! – kicsit megnyugodva bólintottam egyet, majd újra eszméletemet vesztettem.

Amikor újra felébredtem, fehér fény világított a szemembe. Hosszasabb nézelődés után rájöttem, hogy pont fölöttem van egy lámpa. Szóval mégsem patkoltam el.

-          Örvendek! Dr Kiara Matthis vagyok. – hajolt fölém egy 30-35 év körüli doktornő. Elég szigorú volt a tekintete. – Én vagyok az ön orvosa. Hogy érzi magát?

-          Nem valami jól. Eléggé szédülök. És rossz a közérzetem, olyan tompának érzem magam. – válaszoltam gyenge hangon.

-          Nos, ez az állapotának tudható be. A barátja elmesélte az esés körülményeit, így tetőtől talpig megvizsgáltuk Önt és a babákat is. – ekkor visszatért belém a rettegés. Amint kiejtette a „babák” szót. Nagyon szerettem volna tudni, hogy mi van velük, jól vannak-e, egyáltalán megvannak-e még. Hirtelen bepánikoltam. Nem akartam szembesülni a diagnózissal. Egyedül semmiképpen sem. Tudat alatt úgy döntöttem, hogy megvárom Fert. Így újra elájultam.

Amint immár harmadik alkalommal is visszatértem hamvaimból, észrevettem, hogy valaki fogja a kezem. Fernando volt az. Könnyes volt a szeme, az arca, az inge. Sírt. A torkom összeszorult a félelemtől. Próbáltam megszólalni, de nem ment.

-          Szia Drágám. Ne szólj semmit, majd én beszélek helyetted is. – simogatta meg az arcom. – Beszéltem Dr. Matthisszal. Elmondta, hogy akárhányszor magadhoz tértél, pár percre rá újra elájultál. Szóval bírd ki most egy kicsit tovább. Oké? – bólintottam.

-          Szóval a doktornő szerint azért ájultál vissza folyton, mert féltél, hogy mi lett a kicsikéinkkel. – itt ő is és én is a pocakomra helyeztük a kezünket. Szerencsére ugyanakkora volt, mint a „baleset” előtt. – Nyugodj meg Kincsem. A picúrjainknak semmi baja sincsen. – elsírtam magam örömömben. Ahogy láttam, Nano is velem együtt sírt, majd kaptam egy könnyes csókot.

-          Behívhatom a többieket? – kérdezte Fernando.

-          Igen. – válaszoltam rekedten. Így a finn srácokkal és immár Nelsivel kiegészült Csipet Csapat bevonult a szobámba. – Azta. – sóhajtottam fel meghatódva. – Nem tudom, hogy ennyi egó hogy fér el egy ilyen kicsi szobában. – húztam egy gyenge mosolyra a szám.

-          Ez már mindennek a teteje! – csattant fel Rob. – Mi ott kint halálra aggódjuk magunkat, erre te meg egy poénnal fogadsz! Mióta titeket hármótokat – mutatott a lengyel rám, Benére és Szabusra. – és az öcséidet megismertem, már 3 ősz hajszálat találtam a kobakomon!

-          Ne is figyelj rá! – telepedett az ágyam szélére Sebastian Vettel. – Jól vagytok? – kérdezte és minden teketória nélkül a pocakomra helyezte a tenyerét. Közben persze Fernire sandított, mit szól hozzá. Ő csak mosolygott a bajsza alatt. – AUU! Valaki odabentről megrúgott! – nyögött fel panaszosan.

-          Csak hogy tudd, hogy mire számíthatsz. – fenyegette meg tréfásan a kis németet a spanyolom.

Ezután mindenki mondott pár kedves szót és elhelyezték a virágokat, csokikat amikkel a lábaim elé kívántak járulni. XD Hirtelen Nelsire tévedt a pillantásom, aki a többiektől elkülönülten, egy sarokban húzta meg magát. Észrevettem, hogy a ruhája kissé megtépázódott: néhol el volt szakadva, néhol hiányzott 1-2 gomb róla. Az arca sem volt a legjobb állapotban: a szája fel volt dagadva, az orra egy kicsit sebes volt, a bal szeme alatt pedig egy monokli éktelenkedett.

-          Nelsi!! – kiáltottam fel. A többiek felkapták a fejüket és felé fordultak. Elég gonoszan méregették. – Hát veled meg mi történt?

-          Találkozott az öklömmel! – vicsorgott Kimi.

-          És a miénkkel is! – csatlakozott a finnhez Rob és Mark.

-          Én meg egy kicsit megtéptem. – dühöngött Nando is.

-          Na de mégis miért? – emelkedett meg pár oktávval a hangom.

-          Hogyhogy miért?? Majdnem elment miatta a babátok! – sápítozott a Sötét Lyuk.

-          Ez nem igaz! Ellenkezőleg! Ő mentett meg! – keltem újdonsült barátom védelmére.

-          MICSODA?