Másnap reggel ajtócsapódásra ébredtem. Egy igen nyúzott tekintetű és dühös Fernando Alonso Diaz állt előttem. Ezzel csak egy problémám volt: nem tudtam, hogy kire mérges. Bár az kicsit megakasztotta a dühöngését, hogy látta, Kiara is a szobában van.

-          Jó reggelt! – köszöntem rá bűbájos mosollyal az arcomon és próbáltam magam feljebb tornázni az ágyon. Egyből odaugrott segíteni.

-          Jó reggelt Kicsim! Doktornő! – biccentett a dokinő felé. – Bocsi a hirtelenségemért, de nagyon dühös vagyok magamra! Miattam majdnem meghalt a családom! – öklözött bele a falba.

-          Drágaság! Ne a falat üsd, hanem Jennit, ha meglátod! Addig is ne pazarold az energiádat feleslegesen! – simogattam meg a kézfejét, majd kapott rá egy gyógyító puszit. Lehunyt szemmel élvezte, majd hirtelen felpattantak a szemhéjai.

-          Honnan tudod, hogy ki volt?

-          Este itt járt. Megpróbált megfojtani. – adtam tudtára a lehető legnyugodtabban, és nem engedtem el a kezét, nehogy megint valami hülyeséget tegyen Megremegett az indulattól. – Szerencsére sikerült elkergetni, az őrséget megerősítették, megvizsgáltak – minden rendben van – és Kiara egész éjjel itt maradt mellettem. Szóval nyugodj meg, minden rendben.

-          Nyugodjak meg? Már miért nyugodjak meg? A feleségem és a gyerekeim miattam vannak életveszélyben! – dühöngött még mindig. – Ezentúl addig, amíg el nem kapják azt a ribancot, egy percre sem maradhatsz egyedül! Vagy én vagy valaki mindig melletted lesz! És vita nincsen! – nézett rám szigorúan. Megszeppent kislányként bólintottam rá a dologra. – Doktornő…

-          Szerintem tegeződjünk mi is. Kiara vagyok. – nyújtott kezet Fernek, aki elfogadta a gesztust. – Legalább egy hétig még bent kell tartanunk Noncsit, de lehet, hogy még 1-2 nappal tovább is….

-          De akkor lemaradok Abu Dhabiról! – kiáltottam fel. – Megígértem Fernek, hogy ott leszek.

-          Az most sokkal kevésbé fontos, mint az egészségetek. – nyugtatott meg mosolygva Nano. – Nem fogok érte neheztelni, ha erre gondolsz.

-          Oké, akkor itt maradok, amíg kell. De előre figyelmeztetlek, hogy ez nagyon sok csokiba fog neked kerülni! – vigyorogtam rá. Visszavigyorgott, de olyan kaján módon. Tudtam mire gondol…. A sok kis csokis afférunkra.

-          Khmmm… - köszörülte meg a torkát a dokinő. – Egy probléma viszont lenne. A tegnap este után nem tudom, hogy a biztonsági embereink mennyire megbízhatóak. Van esetleg olyan férfi ismerősötök, aki itt tudna lenni éjjel melletted? Esetleg az a két szőke srác? Ha jól értettem az egyiket Atte-nak, a másikat pedig……

-          Toninak hívják! – kiáltott fel Fernando. – Kitűnő ötlet. Máris felhívom őket, hogy vállalják-e a dolgot. – ezzel kirohant a szobából. Nevetve fordultam Kiara felé.

-          Neked tetszik Toni!!

-          Nem igaz. – pirult el a doktornő.

-          De igen!

-          De nem!

-          De igen! – nyújtottam rá nevetve a nyelvem.

-          Milyen gyerekes vagy! – kiáltott fel ő is.

-          Igen, ez a koromból adódik! – ekkor tért vissza ragyogó arccal Ferni. – Nos? Vállalják a mentőakciót?

-          Még szép! Sőt! Rami elhozza hozzánk a feleségét és a gyerekeit, így ő is csatlakozik a két lökötthöz! Természetesen nálunk fognak megszállni, így még közel is lesznek. – büszkélkedett a zseniális helyzetmegoldással Fer.  – Most viszont hazarohanok pár cuccért, de délután jövök vissza! – jött oda hozzám és szenvedélyesen megcsókolt.

-          Hmmm… Ebből később hozhatnál többet is. – nevettem rá.

-          Lehet róla szó! Bááár… Mondja kedves doktornő! Nem fog ártani egy ártatlan kis csók? – kérdezte vigyorogva Kiarát.

-          Hát persze, hogy nem! – röhögte ki a páromat, majd mindketten elbúcsúztak tőlem és mentek a dolgukra.