Nick szemszöge

Olyan jó volt végre Aliccel együtt lenni, főleg most, hogy tisztáztunk mindent. Vagyis majdnem mindent. Leszámítva azt az apró kis tényt, hogy mi valójában egy híres pop banda vagyunk a fiukkal. Ez az egész, azóta is több tonnás súllyal nehezedik a vállamra. Az elején, amikor kitaláltam, hogy ne mondjunk el neki semmit, akkor még jó ötletnek tűnt. Mert tényleg azt akartam, hogy csak magam miatt szeresen, most viszont, úgy érzem magam, mint azok a fiuk, akik sorra becsapták. Én se vagyok jobb náluk, egy fokkal se! Én is ugyanúgy becsapom, de ha most elmondanám neki az igazat, akkor biztos, hogy megutál egy életre, és a szakítani akar velem. Ezért inkább nem mondok el neki semmit, ahogy csak tudom, titkolom az igazságot, és reménykedek benne, hogy minél később derül ki is vagyunk igazából.
Ezek a gondolatok jártak a fejemben, még akkor is, amikor hírtelen ránk nyitottak. Alig bírtunk elszakadni egymás ajkaitól.
Az ajtónyitásra mégis rémülten szétugrottunk.

-Ti meg, mi a fenét csináltok?- nézett ránk kérdőn Joe.

-Na vajon?- ez most tényleg ennyire idióta- Szívbajt hoztad ránk. - fújtok ki az eddig benn tartott levegőt- Egyébként meg nem tudtál volna később jönni?- egyszerűen nem tudom megérteni, hogy tud ilyen jól időzíteni mindig.

-Hé, inkább örülnötök kellene nekem. – néz ránk sértődötten, persze majd még rózsaszirmokat is hintek a lába elé, még mit nem.

-Na ne mond, és miért? – kérdezi Alice.

-A bátyáid itt vannak, nem messze, és épp erre tartanak. Ja, és hogy tud, megint veszekednek.

-Mikor nem? –kérdeztük egyszerre Alicel, mire kitört belőlünk a nevetés. 

-Ez számomra már nem újdonság, amikor csak tehetik, hajba kapnak valamin. – ilyen testvérek mellett nem csodálom, hogy Alicnek kisebbségi komplexusa van. A két báty úgy tudja szidni egymást, hogy közbe másnak egy szava se lehet.

Időközben a két testvér is befutott, természetesen még mindig egymást szidva.

-Te felfogadtál Shara mellé egy védőügyvédet? Miközben ő a saját testvéredet akarta megölni? – ordított Brad (igen bocsi ezt elírtam a 7-dik részben, de már javítottam Matt jár Sharával ,és Bardnek van családja)

-Igen, na és? – ezt nem hiszem el.

-Matt, te vele szemben, nem mellém állsz? Hogy tehetted ezt? – kérdezte hitetlenkedve Alice.

-Azután, hogy sírva elpanaszolta minek nevezted , még kérded?

-Hát, leszakad a pofám! Még neki áll feljebb? Igen, tettem rá egy csípős megjegyzést, de nem neveztem kurvának. – itt már mindannyian érdeklődve néztük.

-Mert az útszéli közmunkással mire akartál utalni? – itt összenéztük Joeval,és a markunkba röhögtünk , de Bradan is a visszafojtott nevetés jeleit láttuk.
 
-Figyelj, akinek nem inge, ne vegye magára. – mondta Alice ártatlanul- Tehetek én róla, hogy egyből magára ismert? – itt szakadt el a cérna
mindannyiunknál , és olyan éktelen röhögésbe kezdtünk, hogy még a szomszéd államban is hallani lehetet. 

-De ha itt tartunk, akkor már én is kitálalok. Bizonyára a kedves barátnőd nem árulta el az apróbb részleteket, mint sorolom: hét órai keltegetés, utána az utánozhatatlan ruhapróba, ami körülbelül olyan hétszáz ruhát fogalt csak magába, természetesen egyik ruha se tetszett. Ezután jött a reggeli, amikor a kedves szőke ciklon, kifejtette hogy ezen túl ne is álmodozzak a húsról , mert hogy VEGETERIÁNUS leszek. Oké mondom, ez még csak- csak elmegy valahogy, de ami ezután jött, az maga volt a pokol. Kimentünk a kertbe és elkezdet össze vissza taperolni, majd úgy rángatott, mintha én valami gumibaba lennék, a körmeiről nem is beszélve. – mutattam rá lábamra, amit eddig a takaró elfedet, még most is látszottak a kék zöld foltok, na meg a píros csíkok – Ezután felszólítottam, hogy hagyja el a házamat, de ezt sem tette meg. Ezután mondtam neki azt a bizonyos kifejezést, amire se szó se beszéd rám ugrott és elkezdet ütni. – látszót Alicen , hogy rettenetesen megviseli annak a napnak az emléke.

-Jó, ezt mondjuk nem mondta. – vallotta be, a fejét lehajtva Matt.

-És gondlom azt se mondta el, hogy nincs ápolói végzetsége.

-Hát nem. –ismerte el kelletlenül Matt. – De igazából nem is ezért vettük fel, csak azt akartuk, hogy ne legyél egyedül egész nap. Végül is, velünk nem akartál együtt élni, muszáj volt valami más megoldást keresni.

-Khöm , khöm- köszörültem meg a torkomat. – Azt hiszem, erre van megoldás. – most jött el az én időm.

-Tényleg? Mi? – néztek rám mindannyian, még Alice is értetlenül nézett pedig a megoldás teljesen kézenfekvő volt.

-Alice hozzánk költözik, a szomszédban lakunk, van földszinti szobánk is, így nem kellene egyfolytában lépcsőznie. – soroltam fel az érveimet, miközben az se érdekelt, hogy mindenki értetlenül néz.

-Nem! Nem és Nem! Ebbe nem egyezünk bele! Még csak az kéne, hogy három férfihoz költözzön.

-Ugyan már? Nem fogjuk őt megrontani, sem kihasználni. Minek néztek ti minket? – ez már felháborító, ők papolnak nekünk, miközben egy örültnek passzolták le a testvérüket. 

-Ha ez megnyugtat titeket, Danielle a testvérem barátnője is ott fog lakni velünk. Nagyon rendes lány. Na meg a gyűrűnk, sem enged semmilyen illetlen dolgot. – ez ciki lesz, de ha ez kell ahhoz, hogy Alice velünk éljen, akkor még ezt is megteszem.

-Gyűrűtök? – nézett meghökkentve Brad.

-Igen, tisztaság gyűrű. - mutattam meg a kezem lévő fehérarany gyűrűt.

-És ettől kellene nekem megnyugodnom?- kezdődik.

-Igen. Megfogadtuk, magunknak és a szüleinknek is, hogy addig nem leszünk együtt ”úgy” – hangsúlyoztam ki érthetően a szót- egy lánnyal, amíg össze nem házasodunk.  

-Vagyis – kuncogót jót Matt – addig nem szexelhettek ameddig, el nem veszed a lányt?Hát apám, ti jól kiszúrtatok magatokkal! Ilyen égbekiáltó hülyeséget se hallottam még. - röhögőt fel.

-Matt! Kérlek, ne beszélj így velük. - oktatta ki testvérét Alice - Ezzel is csak magadat járatod le. Attól, hogy te tizenhat évesen, összevissza kufircoltál, nem kell lenézni azt, akinek van egy kicsi tartása! – olyan jól esett, hogy Alice mellénk állt, és nem néz teljesen hülyének a fogadalmuk miatt- Szépen is nézne ki a férfitársadalom, ha csak olyanokból, állna, mint te. – na egyből nem nevetett tovább Matt.

-Jó- tette fel kezét védekezően Matt - van egy gyűrűjük- nem adja fel, látom a szemén- és ez akkor már maga a szent írás? Ugyan már? Brad te hiszel nekik? – fordult testvéréhez. Remélem most is az ellentétes oldalon állnak, mert ha nem, fuccs a nagyszerű ötletemnek. 

-Igen. - ez az, van Isten a mennyben- Nick itt várt három egész napig, míg te rohantál Sharához. Most valahogy inkább az ő pártján állok, mint a tiéden. – hát, egy jó pont nekem.

-Ígérem, vigyázunk rá. – mosolyogtam győztesen.

-Na azt remélem is, mert elég egy kis stikli és nektek annyi. – ezt viszont mindketten elég határozottan mondták. 

-Hagyjátok már békén. – csattant fel Alice, majd hírtelen a fejéhez kapott, ahol átázott az egész kötés. Csupa vér volt az egész feje. Joeval szinte egyszerre vetettük rá magunkat a nővérhívó gombra.

-Aliceeeeeeeeeee!!! Kérlek ne hagy itt. – a nővérek pillanatok alatt lepték el a szobát, de a doktor nő még mindig nem érkezett meg.

-Agyi vérrög, azonnal a műtőbe kell vinni. – mérte fel a helyzetet egyből az egyik ápolónő, ekkor már Alice egész teste remegett. 

-Mi? Te jó Isten. Alice kérlek ne ad fel. – szakították ki a kezeim közül.