(Fernando)

-          Niní! Hova ment?- kérdeztem apát. Valami rossz érzés kerülgetett.

-          El…

-          Azt láttam! De hova? Miért?

-          Lehet, meghallotta.- szólalt meg anya.

-          Mit?

-          Hogy nem tartottam hozzád méltónak.- mondta apa. Megráztam a fejem, majd futottam az ajtó felé. Kimentem, és elindultam volna az utcán keresni, mikor meghallottam egy halk sírást a virágoskertből. Odamentem. Ott ült a virágok között, és sírt. Halkan odamentem hozzá, majd leültem vele szemben.

(Niní)

-          Menj el. Kérlek.

-          Kicsim. Ne sírj, mert megszakad a szívem.

-          Kérlek… Most egyedül akarok lenni.

-          Ne foglalkozz azzal, amit apám mondott. Én veled akarok lenni. Senki nem választhat el minket.

-          Hogy ne foglalkozzak vele? Nem kérhetlek, és nem is akarnám, hogy köztem és köztük dönts. A család…

-          Az első. És nekem te vagy a kis családom. Anya szeret téged. Apa pedig majd rájön, hogy tévedett.

Ültem, és csak gondolkodtam. Még az eső is rákezdett. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de már kezdtem kicsit remegni. Fer eddig csak ült velem szemben, most viszont elkezdte levenni a pulcsiját, amit aztán rám terített.

-          Ideje bemenni. Fázol és teljesen vizes lettél.

-          Nem fázok, csak remegek. Én itt kint alszok.

-          Dehogy alszol kint.- adott egy puszit a homlokomra, majd a kezét is rárakta.

-          Nem akarok én zavarni…- álltam fel, majd hirtelen kicsit megszédültem. Fer elkapott. Tartott a kezei közt.

-          Nem vitatkozol velem.- bevitt a kezei közt a házba. Fer apukája lenézően nézett rám. Fer felvitt az emeletre.

-          A fürdőbe menjünk. Nem érzem jól magam. Hányingerem van.

-          Semmi baj. Oké. Itt vagyunk. Kicsim. Lemegyek gyógyszerért és már jövök is.

(Fernando)

-          Visszahoztad?- apa nézett rám, miközben a szekrényben keresgéltem.

-          Vissza. A barátnőm. És ezt neked is tiszteletben kell tartanod.

-          Persze. Tiszteletben tartom én. Legalább nem kell majd felvenned külön kertészt…

-          APA! Elég! Viseld még el pár óráig, amíg itt vagyunk. Reggel átmegyünk egy hotelbe.

-          Kisfiam…

-          Ne anya. Ne beszélj le róla.- kerestem még mindig, de már a fiókokban.

-          Mit keresel kisfiam?

-          Lázmérőt és gyógyszert. Biztos, hogy felment a láza.

-          Aki az utcán, a hidegben, esőben üldögél…

-          És szerinted nem volt oka arra, hogy a hidegben és esőben üldögéljen? Megbántottad!

-          Mivel?

-          Azt neked tudnod kéne.

-          De igazat mondtam! Ez csak egy egyszerű kis kertészlány. Semmihez nem ért! Bár, az ilyen kis olcsó…

-          Be ne fejezd! Hogy mersz ilyeneket mondani rá?! Ő a legkedvesebb teremtés, akivel találkoztam! A gyerekekkel tündérien bánik! Megértő, segítőkész és kedves! Szeretem, és ő is viszont! De tudod mit. Ha ilyen rossz véleménnyel vagy róla, már itt sem vagyunk.- rohantam fel Niní-hez.

(Niní)

Fer belépett a fürdőbe.

-          Jobban vagy?- kérdezte halkan.

-          Nem. Szédülök, és gyenge vagyok.

-          Gyere. Addig feküdj az ágyamba. Összepakolok, és megyünk innét.

-          Miattam?

-          Nem. Feküdj… Kicsim. Tűzforró a fejed!

-          Itt a lázmérő fiam.- jött be Fer anyukája. Leült az ágyra, és a kezét a homlokomra tette.- Magas láza van fiam. Így nem mehettek el.

-          Nincs más választás anya.

-          Legalább várj egy kicsit, amíg lejjebb megy.

(Fernando)

Néztem Ninít. Szegényem tényleg nagyon gyenge volt. Reggelig biztos várnom kell az elmegyünk-kel. Bólintottam.

-          Hozok teát és gyógyszert.

-          Addig megmérem a lázát.

Közben elkezdetett remegni. Betakartam. A lázmérő elkezdett csipogni.

-          Mennyi?- jött be anya.

-          39.2. Azonnal le kell vinni!

Beadtuk neki a gyógyszert. Mivel nagyon késő volt mondtam anyának, hogy menjen ő is feküdni. Én vigyázok rá. Anya elment, de mondta, hogy szóljak, ha bármi van. Hoztam egy vizes ruhát, és a homlokára raktam.

-          Szeretlek.- mondtam. Szegénykém még mindig nagyon magas lázzal küzdött. Ismét megmértem a lázát. 40.1. Nem megy le. Ilyenkor szoktak hűtőfürdőt alkalmazni, ha jól emlékszem.- Kicsim. Ébred fel. Lezuhanyozunk, jó?

-          Nee… Nem akarok.- mondta könnyes szemekkel.

-          Jobban leszel.- az ölembe kaptam, majd bevittem a fürdőmbe. Levetkőztettem, majd beálltam vele a zuhany alá, mert nem volt eléggé biztos lábakon, hogy megálljon egyedül. Én nem vettem le a ruhám. Először egy normális hőmérsékletű vizet állítottam be, majd engedtem hozzá hűvöset…