(Fer)

-          Ne, kicsim.- elájult. Mit csináljak? Luis! Mobil…- kezdtem el a zsebeimben kutatni. Meg is találtam. Nincs térerő! Basszus! Mi a jó frászt csináljak most? Mi van, ha baja esik?- Hé! Segítség! Valaki segítsen!- kiabáltam, és dörömböltem az ajtón. Semmi.- Hahó, VALAKI!!!

-          Fernando? Te vagy az?- hallottam egy ismerős hangot.

-          Én! Bent ragadtam a liftben Ninível, és ő elájult! Klausztrofóbiás!

-          Oké! Hívok segítséget!

-          Gyorsan!- és leültem Niníhez.

-          Niní. Ébredj kérlek. Mit csináljak? Már jön a segítség. Nem lesz itt baj.- ekkor a fények felkapcsoltak. Nem mozdult meg a lift, csak a fények kapcsoltak fel.

-          Mi történt?

-          Kincsem. Elájultál. Nyugalom. Csak rám figyelj!

-          Beragadtunk…

-          Csss. Rám nézz. Ide figyelj.

-          Félek.

-          Nem kell. Megígértem, hogy vigyázok rád, igaz? Semmi bajod nem eshet, amíg engem látsz. Bízol bennem?

-          Ez természetes.

-          Akkor nyugodj meg. Most beszéljünk másról. Fent lepakolunk, majd hozatunk fel egy csomó fagyit, és dugig tömjük vele magunk, jó?

-          Nem, mert te nem ehetsz ilyeneket.

-          Miért nem?

-          Mert vigyáznod kell, nehogy elhízz!

-          Ah, és ha elhíznék nagy baj lenne?

-          Hát, a csapat még elviselné valahogy, gondolom, de én… Nem adom az izmos hasad!

-          Látom, visszatért a humor és a csipkelődés.

-          Kicsit.

-          Kicsit?- hajoltam közel hozzá, majd megcsókoltam. Nagyon jól elvoltunk, mikor hirtelen megmozdult a lift. Nem pont most kellett volna, mivel épp benne voltunk nagyon a csókolózásban, és a hirtelen rázkódás, és indulástól Niní hamar felült, de útban volt a fejem, és lefejeltük egymást…

-          Au.

-          Egyetértek. Au. Még ellettem volna egy kis ideig.

-          Perverz!- fogta a fejét, ahol beütötte. Kinyílt a liftajtó, és Sebastian állt ott Kimi és Nico társaságában. Innét volt ismerős a hang. Sebastian volt.

-          Jól vagytok?- kérdezték.

-          Persze. Tökéletesen.- álltam fel, majd Ninít segítettem fel. A táskákat is kihoztuk a liftből.- Kösz a segítséget!

-          Nincs mit. – mosolygott Seb.

-          Niní. Ha már így együtt vagyunk, bemutatom neked, ő itt Sebastian Vettel, Kimi Räikkönen és Nico Rosberg. Srácok, ő itt Nina Gómez, Niní a barátnőm.

-          Hello.- mondták.

-          Sziasztok. Ők is körbe körbe…?- súgta a fülembe.

(Niní)

-          Igen. Ők a kollégáim. Seb a Red Bull, Kimi a Ferrari és Nico a Williams pilótája.

-          Nem nézed F1-et?- kérdezte az egyik, azt hiszem Kimi, aki piros pólóban volt.

-          Nem igazán. Sőt, semennyire.- mosolyogtam.

-          Majd megszereted.

-          Így van. De ügye nekem fogsz szurkolni?- mosolygott Sebastian, vagy nem tudom… Sebi. Legyen ez.

-          Bocsi. Én Nandonak szurkolok.

-          A Renault lassú! Nekem szurkolj.- nézett boci szemekkel Nico.

-          Nem. Nando fogja megnyerni azt az izét, hogy hívják amikor eldől a sorrend?

-          Időmérő.

-          Jah, azt. Időmérőt Nando nyeri!- mondtam biztosan. Csak nevettek, majd elköszöntek, mi meg mentünk a szobába. Óriási szoba volt. Az ágyra kiterültem egyből. Kényelmes. Nando is lehuppant az ágyra, majd a hasam kezdte el puszilgatni.

-          Ne, csikis!- nevettem.

-          Nem baj. Még nem fejeztünk be valamit.

-          Elkezdtünk valamit?

-          El ám.- hajolt fölém. Ismét belemerültünk egymás szájának tanulmányozásába, mikor hirtelen puffanást hallottunk, mire felültem, és újra lefejeltem Nando-t…