Teltek szorgalmasan a hetek, és hónapok. Elterveztük, hogy Novemberben összeházasodunk. Nando anyukája sokat segített nekünk és a két gyerkőc, Petra és Tomas is. Az apukája még mindig nem nagyon akart megbékélni velem. Időközben az együttes tagjait is előkerestük, és újra összeálltunk. 2 héttel az esküvő előtt:

-          Elmegyek próbára, oké Nando?

-          Rendben. Vigyázz magadra! Puszi!

-          Neked is!

Elindultam a biciklimmel. A csapattal próbáltunk, majd én visszaindultam. Tekerés közben megszédültem, így leálltam. Kicsit távolabb léptem az úttól.

-          Jól vagy Nina?- hallottam. Fer apukájának hangja volt az.

-          Csak szédülök.

-          Gyere, ülj be a kocsiba.- segített. A biciklit felrakta a kocsi tetejére, és odaerősítette. Beszállt, és elindultunk. Nem mondott semmit. Zavart ez a feszült csend.

-          Köszönöm, hogy segített.

-          Nincs mit. Jobb már?

-          Igen. Ez a terhességgel együtt jár.

-          És, tervezitek már a babaszobát?

-          Őőő, igen. Bár, folyton vitatkozunk, hogy fiú lesz vagy lány. Remélem kislány. De, ha fiú lesz annak is nagyon fogok örülni.

-          Nina. Tegnap elég sokáig beszéltem Fernandoval. Elmondta, hogy mennyit jelentesz neki. Hogy mennyire szeret téged. ÉS azt is elmondta, hogy mennyire rosszul esik neki, hogy rosszul bántam veled. Sajnálom. Szeretnék tiszta lapot kezdeni.

-          Nagyon örülnék neki. Kezdjük előröl. Nina Gómez vagyok, de szólítson csak Niní-nek.- nyújtottam a kezem.

-          José Luis Alonso. És kérlek tegeződjünk.

-          Rendben.- mosolyogtam. Megérkeztünk a házunkhoz. Kiszálltam. Nando papa leszedte a biciklit a kocsi tetejéről. Nando kilépett a házból, és kérdőn nézett felém, majd jött köszönni.

-          Szia apa.

-          Fernando. Fiam. Minden rendben?

-          Persze. Elhoztad Niní-t?

-          Hazafele úton felvettem, és beszélgettünk. Kibékültünk.

-          Komolyan? Köszönöm.- mosolygott Nando. Hirtelen minden ismét kezdett fehéredni…

(Fernando)

Niní-re néztem, és teljesen elfehéredett az arca. Mielőtt bármit tehettem volna összeesett.

-          Niní! Kincsem!- odarohantam hozzá.

-          Elájult?

-          Igen. Istenem. Ez a sok ájulás. Hívok orvost.

-          Majd hívok én. Te foglalkozz vele.

-          Kösz apa.- vettem fel Niní-t a kezeim közé, és bevittem a házba. Felvittem a hálónkba. Hoztam vizes ruhát, és azzal törölgettem az arcát.

-          Az orvos azt mondta siet.

-          Oké. Nem lehet igaz. Mindig van valami.

-          Nem lesz semmi gond.

-          Reméljük.- közben az arca színe kezdett visszatérni. Lassan kinyitotta a szemét.- Maradj csendben. Pihenj!

Az orvos megérkezett, és megvizsgálta. Még vért is vett tőle, amit elküldött a laborba.

Pár nap múlva megjött az eredmény. A doki jött. Szúrós szemekkel nézett ránk.

- Nina. Maga…