-          Nina. Maga súlyos vashiányban szenved! Ez az egyik ok. A várandós anyának ingadozó a vérnyomása. Ezért a hirtelen testhelyzet változás vagy hosszabb ideig tartó állás átmenetileg befolyásolhatja a várkeringést. A rosszullét másik oka az lehet, hogy a vércukorszint hirtelen lecsökken, mivel a magzat elvonja a cukrot. Hogy ezt a problémát megelőzze, próbálja elkerülni, hogy hosszabb időn keresztül üres legyen a gyomra. A cukros ételek pedig rontanak az állapoton. Terhesen jobban kéne figyelnie a táplálkozására. Előírok egy étrendet, amit be KELL tartania!- kezdett el körmölni a doki. Mérges pillantást vetettem Niní-re. Ő nem nézett a szemembe. A doki odaadta az étrendet, majd távozott.

(Niní)

-          Nina Gómez Alonso!

-          Az Alonso még nem…

-          Csss! Azt mondtam Alonso! Hogy képzelted ezt őszintén??? De most majd én gondoskodok az étrendről! Nem hat meg semmi! Érthető voltam?- kiabálta. Még a falak is beleremegtek, esküszöm! Kis boci szemekkel néztem rá. Először ellágyult, majd megrázta a fejét.- Nem! Nincs boci szem!!!

-          De Nino! Nando! Nanditho…

-          Becézgess csak, akkor sem hatódok meg.

-          De, azt gondoltam, ami jó nekem, amit megkívánok, az jó a babának is. Most azt hiszed ilyen… Spenót, borsó, bab, lencse, fúj, lencse. Hogy ilyen ilyen kecskekajától én jobban leszek? Mi vagyok én, kecske?

-          Szóval szerinted én kecske vagyok? – nézett rám. Nyitva maradt a szám, és nem néztem kimondottan rá.- Kecske vagyok? Igen?!

-          Neeem. Hogy lennél kecske, ugyan?

-          Kincsem. Itt nem csak zöldségek vannak. Húsokat is sokat kell enned. Azokban sok a vas. Illetve sok gyümölcs, mert kell a vas felszívódásához C-vitamin.

-          Tehát, én tudós kis lelkem, azt mondod ettől jobban leszek?

-          Azt mondom.

-          Hát jó, megpróbálhatjuk…

Erre sóhajtott egyet, majd megrázta a fejét. (Utána a puszika nem maradt el :P )

2 hét múlva tehát megvolt az esküvő. Nando apukája vezetett az oltárhoz. Örök hűséget fogadtunk egymásnak. A baba fejlődése szépen haladt. Minden rendben volt. Vártuk már türelmetlenül, hogy mikor fog megmozdulni. A 21. hétben voltunk már. December volt, ünnepi hangulat. Fer és én a közeli szupermarketben voltunk.

-          Mi kell még?- nézett rám. A listára pillantottam.

-          Gyümölcs, pár zöldség és tej.

-          És kész is?

-          Igen. Utána indulhatunk haza.

-          Nemsokára el kell kezdeni vásárolgatni az ajándékokat. Január 6.-a máris itt lesz.

-          Viszont Petra, és Tomas angol szokások szerint ünnepel. Jövő héten 24.-e.

-          Angol szokások szerint? Ezt honét veszed?- tett a kosárba narancsot és banánt.

-          Veronica mondta. Már olyan nagy a pocakja. Nemsokára jön a picike. Megkért, hogy legyek én a keresztanyukája.

-          Én pedig keresztapuja leszek.

-          Van valami uborka erre? Vacsihoz fincsi lenne.

-          Ha azt kívánod.- lépett a kosárral a kígyóubikhoz. Kiválasztott egyet, és a kosárba rakta.

-          Az olyan kicsi.

-          Mit akarsz, mekkora legyen?- vigyorgott kajánul. Fejbe csaptam, és elindultam a tejtermékek felé. Fura érzésem lett. Megálltam egy percre, majd amikor elmúlt tovább mentem.- Tej.

-          Toma leche. Hazai.- vette le a polcról.

-          Sajt is kell.- ismét jött az a furcsa érzés. Nando elindult, de én álltam egy helyben.

-          Mi történt? Nem jössz?

-          De, csak… Semmi. Vegyük meg a sajtot, és induljunk.

-          Oké. Menjünk.- fogta meg a kezem. A pénztárnál vártunk. Végre mi is sorra kerültünk. Én pakoltam a táskába, Nando pedig fizetett. Utána hozta a táskát.

-          Nem kell semmi más?

-          Menjünk haza. Én fáradt vagyok.

-          Oké. Akkor irány a kocsi.

Elindultunk haza. Az úton zenét hallgattunk. Queen ment. Nando a kormányon dobolta a ritmust, és dúdolászott. Én a gondolataimmal törődtem. Az ablakon figyeltem ki. Már nagy hó volt. Elmosolyodtam, és elképzeltem, ahogy Nando én, és a picikénk majd pár év múlva együtt szánkózunk, meg majd még pár év, és hóembert építünk. Csodás lesz.

Este nagyon romantikus volt. Nando csinált vacsit, én megterítettem, és gyertyafényben vacsiztunk. Már épp végeztünk, mikor megint előjött az a furcsa érzés.

-          Nando. Gyere csak.- kértem. A kezét a hasamra vontam. A szeme felcsillant.

-          A baba?

-          Igen. A baba!

-          De édes.- mosolygott, és láttam a szemében azt a hihetetlen örömöt.