Másnap délelőtt lustiztunk, és egy laza ebédet összeütöttünk. Fél 2-kor bementünk a városba. Egy parkolóba leraktuk a kocsit, és gyalog mentünk nézelődni. A kirakatokban elcsodálkoztunk, mint két kisgyerek. Kézen fogva járkáltunk.

-          Valamit vegyünk Petranak, Tomasnak és Veronicanak.- néztem rá boci szemekkel.

-          Legyen. Vegyünk.

-          Imádlak!

Beléptünk egy játékboltba. Petranak egy nagy plüssmacit választottam ki. Nando a játék kocsiknál nézelődött. A kosárban láttam, hogy pakolt be 5 kiskocsit. És, még nézelődött. Elmosolyodtam.

-          Mi az? Min mosolyogsz?

-          Mennyi kiskocsit kap Tomas.

-          Tomas? Azt mondtad te kiválasztod a srácoknak.

-          Akkor minek ez a sok kis kocsi?

-          A gyűjteményembe.

-          Persze. Ki is ment a fejemből.

-          Látod.

-          Én nézek addig valamit Tomasnak.

-          Oké. Menj csak. – vett le a polcról még egy kocsit… Én a távirányítós kocsik között nézelődtem. Épp levettem volna egyet, mikor Nando jött.

-          Ne azt. Az maradi. Legyen ez.- vett le egy Ferrari-t. Megráztam a fejem, majd indultunk fizetni. Visszafele mentünk a kocsihoz. Egy bababolt mellett mentünk el.

-          Nando. Kérlek.- könyörögtem.

-          De nem veszünk semmit. Egyenlőre nem, a babona miatt.

-          Rendben, csak… körbenézünk.

Beléptünk a bababoltba. Egy kedves eladó jött.

-          Sziasztok. Segíthetünk valamiben?

-          Köszönjük, csak nézelődni jöttünk.

-          Első terhesség?

-          Igen. Már nagyon várjuk a babát.

-          Hányadik hétben vagytok?

-          21. Már mozgolódik. Olyan aranyos.

-          Kisfiú, kislány?

-          Kislány.

-          Kisfiú.- mondtuk egyszerre.

-          Még nem tudjuk, de szerintem kislány.

-          Értem.- mosolygott kedvesen.

-          Elnézést. Kérem, meg tudná mondani, hogy az a kiságy mennyibe kerül?- jött egy lelkes apuka. Az eladó követte a kiságyhoz, ahol a nagypocakos párja várta.

-          Körbenézünk akkor?- kérdezte Nando.

-          Igen. Nézd de aranyos.- vettem le egy rózsaszín kis rugdalózót. Olyan aranyos volt.

-          Nagyon cuki. Milyen pici lesz.- tartotta a kezében.

-          Nézd csak. Ez a pici cipőcske. Csak ezt vegyük meg, lécci.- boci szemek.

-          Nem. Viszont lassan menni kéne. Fárasztó nap volt, és jó lenne, ha lepihennél.

-          Legyen. Menjünk.

Otthon még picit durciztam. Ezt észre is vette.

-          Kincsem. Amint megszületik, én megveszem az összes kis cipőcskét, és mindent, ami tetszik, de tudod, hogy a babona miatt nem akarom.

-          Oké. De, aztán ne vitatkozz amíg vásárolok.

-          Együtt fogunk vásárolni. Tudod jól, hogy mennyire várom ezt a picurit. Az lesz a legszebb pillanat, amikor a kezemben tarthatom.

-          Szeretlek.

-          Én is szeretlek titeket.