Ninível megegyeztünk, hogy egyenlőre a babák miatt, amíg ők nem lesznek kint a korházból, mi nem válunk el. A babák gyors ütemben erősödtek. Közben Luis szerzett egy jó, amerikai váló ügyvédet, aki nagyon diszkrét. El kellett utaznunk Amerikába. A repülőút alatt nem nagyon beszéltünk.

A válóperes ügyvéd fogadott minket. Eléggé fura ember volt. Azt mondta, elindíthatja a válópert, és hamar elválhatunk. Épp mondtam volna, hogy legyen, mikor Niní hozzáért a kezemhez, és halványan, alig észrevehetően megrázta a fejét, hogy ne.

-          Köszönjük a segítségét. Még átgondoljuk.

-          Rendben. Tudják a számom. Viszlát.- fogott kezet velünk. Mi kimentünk az irodájából. Niníre pillantottam kérdőn.

-          Nem tetszett a pasas. Szerintem, gondoljuk még egyszer át, jó?

-          Örülök, hogy ezt mondod.

-          Induljunk vissza a picikhez.

-          Menjünk.

Felszálltunk a gépre, amivel utaztunk Nando szüleihez vissza, a picikhez. Ez a kis tengerentúli kiruccanás is most mire volt jó? Az ügyvéd unszimpatikus!

Az út felénél elkezdtünk veszekedni…

-          Mert te mindent jobban tudsz!

-          Nem tudok mindent jobban, de be kell látnod, hogy sokszor igazam van!

-          Persze! El is felejtettem!

Ekkor egy nagyot mozdult a gép. Nem tetszett ez nekem. Nando felállt, és bement a pilótafülkébe. Én durcisan ültem.

-          Kicsim! Gyere gyorsan!- kiabálta. Felálltam, és odamentem. A pilóta a székben feküdt.

-          Nem vagyok a kicsid. Baj van?- kérdeztem rémülten.

-          A pilóta… halott.

-          Mi? De… mi történt?

-          Szerintem megmérgezték.- mutatott Nando a táskára, amiben az étel volt.

-          Mi lesz most, akkor?

-          Nem tudom.

-          És, ha te vezetnéd?

-          Mit? Egy repülőt? Megőrültél? Kincsem. Nem tudok repülőt vezetni.

-          De, ha azokat az F1-es gépeket el bírod vezetni…

-          Az más! Formula1, autó! Én F1-es pilóta vagyok, nem repülőgép pilóta. Azt sem tudom mi, hogy működik itt elől rajta.

-          Hogy fogunk akkor leszállni?

-          Rádión próbálok segítséget kérni.- mondta, majd megfogott egy fülhallgató szerűséget, amibe beszélt. Nem jött válasz. Elővett egy kis kézikönyvet valahonnét, és elkezdte tanulmányozni.- A francba!- kiáltott fel.

-          Mi történt?

-          Látod itt ezt a kis jelzőt? Az üzemanyag mennyiséget mutatja. Tele tankolták, és sokkal több elfogyott belőle, mint amennyit ez a gép fogyaszt! Valaki megbuherálta az üzemanyag tartályt. Ereszt biztos!

-          De, elég a következő leszálló pontig, igaz?

-          Drágám. Az óceán közepén vagyunk. Innét még nagyon messze van. Már visszafele is távol van.

-          Akkor, mi lesz velünk?- néztem rá rémülten.

-          Azt hiszem… Le fogunk zuhanni…

-          Mi? Neee! Hisz… A picurik várnak ránk! Nem!

-          Telefonon próbálok segítséget hívni.

-          Igen, próbáld meg!

Nando tárcsázott. A gép közben egy újabb nagyobb mozgást csinált. Majdnem elestem.

-          Luis. Szia! Segíts! Nagy baj van. Valaki megmérgezte a pilótát, és meghalt. Az üzemanyag nem elég, hogy elérjük a szárazföldet. Valamit tenni kell… Rendben. Kösz! Siess kérlek!- lerakta a mobilt.

-          Na? Mit mondott?

-          Értesít minden mentőegységet, stb.

-          Levisznek minket? Ügye levisznek innét? De, hogy szállnak be, a repülőbe?

-          Ha nekem elmagyarázzák valahogy talán megoldom. De valami itt nagyon aggaszt.- állt fel. Elkezdett a pilóta zsebeiben kutatni. Feszülten nézett rám.

-          Mi az?

-          Szerintem ez nem a mi pilótánk. Nincs meg a jelvénye.

-          És, ha a táskában van?- léptem a táskához, és kinyitottam. A lélegzetem elállt…

-          Ülj a székbe! Ki kell dobnom!

-          Vigyázz, fel ne robbanjon!

-          Ülj a székbe.

-          Hogy dobod ki? És, ha kiesel?

-          Nem fogok. Ülj a székbe. El ne mozdulj innét!

-          Rendben.

Néztem, amint kiviszi a táskát, és becsukta a pilótafülke ajtaját. Remegtem. Féltem, hogy baja esik. Nagyon sok idő telt már az óta, mióta elvitte. Könny gyűlt a szemembe…

Zokogtam, és ekkor kinyílt az ajtó. Fer lépett be. Megkönnyebbülten átöleltem. Szorosan ölelt ő is. Egymás szemébe néztünk. Fer arca közeledett, és lágyan megcsókolt…