Kinyitottam a szemem. Hirtelen valami soklábú mozgó valamit láttam az arcomon.

-          Ááá! Segítség!- ültem fel, és sikítottam. Nando rohant felém.

-          Mi történt? Mi a baj?

-          Valami van a fejemen! Egy állat! Szedd le!

-          Nyugi. Ne mozogj. Már itt is van. Nézd csak. Ez egy rákocska.

-          Vidd innét!

-          Jó, jó. Gyere kis koma.

Mély levegőket vettem.

-          Minden oké?

-          Csak megijedtem. Haza akarok menni!- borultam a nyakába. Elkezdtem sírni.

-          Semmi baj. Sírd ki magad. Én itt vagyok. Kijutunk innét.- simogatta a hátam. Lassan megnyugodtam. A szemébe néztem.

-          Szeretlek.

-          Kicsim. Olyan jó ezt hallani. Én is szeretlek téged.

-          Mi ez a nyakadban?

-          Amíg aludtál hajnalban csináltam magamnak nyakláncot. Egy kagylót pedig ráfűztem.

-          Nagyon jól néz ki.

-          Csináljak majd neked is?

-          Igen.

-          Oké. Kérsz reggelit?

-          Reggeli?

-          Banán, ananász. Kókuszdió. Ezekkel tudok most szolgálni. Megfelel?

-          Tökéletes.

-          Ebédre pedig fogunk pár rákot, meg halat…

-          Ebédet csinálsz? De még tál sincs amiben megfőzhetnéd!

-          Ez igaz. Akkor majd faragnom kell egyet. De halat tudunk csinálni. Azt pálmalevelekbe begöngyölve füstölni lehet.

-          A szakács mindenedet.- ingattam vigyorogva a fejem.

Felállt. Magamra hagyott. Ültem még egy picit, mikor hozta a reggelit. Eszegettem. Láttam, hogy Nando valami botokat kötöz össze, majd a homokba kezdte el szurkálni a botokat. Mikor végzett hozott egy kagylót, és egy nagyobb fadarabot. Leült mellém.

-          Mire kellenek azok a botok ott?

-          Edzeni tudjak majd. Nem hanyagolhatom itt sem.

-          És ez most mi lesz?

-          Tál.

-          Ahha. Oké.

Míg Nando faragta, úgy döntöttem, kicsit meglesem a tengert. Olyan tiszta volt. Sétálgattam a szélén, és a kagylókat nézegettem, gyűjtögettem. Nando a partról nézett.

-          Nem jössz be a vízbe?- megingatta a fejét.- Miért? Félsz? Nem tudsz elkapni!

-          Nem? Azt majd meglátjuk!- állt fel nevetve. Mondhatni sem kell, egy jó ideig csak kergetőztünk, majd Nando elkapott, és elestünk.

-          Őrült vagy!

-          Érted vagyok megőrülve!

-          Én meg érted.

Közel hajolt hozzám, és megcsókolt. Mikor elváltak ajkaink repülő hangot hallottunk meg…