Az elkövetkezendő napot a rokonokkal, barátokkal töltöttük. Sokat voltunk kettesben és babáztunk rengeteget. Ezek a pillanatok jelentették nekem mostantól a világot. Csodás volt látni, mennyire oda van a picikért. Mint minden rendes apuka, benne is először ott voltak azok az érzések, hogy milyen apró és törékenyek a csöppségek, de aztán már pár nap után bátrabb lett. Jó volt így látni…

Pár hét múlva Nando-nak a UNICEF egyik rendezvényén kellett megjelennie. Elkísértem őt, és a háttérből figyeltem miket mond.

-          Számomra nagyon fontos a gyerekek jövője. Közös erővel, együtt sok gyermek életét meg tudjuk változtatni. Azért vagyok az UNICEF-nél, hogy segítsem a munkájukat. Élelmiszert tudnak biztosítani, az oktatást segítik, és mindent megtesznek azért, hogy a gyerekek boldogok legyenek. Fontos, hogy minden gyermeknek jó gyerekkora legyen, és megfelelő oktatásban részesüljön, mivel ők a jövő, és ezzel a világ is javulni fog.

A szavai szíven érintettek. Amikor rám pillantott egyből elolvadtam. A UNICEF rendezvény végeztével beszálltunk a kocsiba. Nando vezetett, mellette Luis ült én pedig hátul.

-          Tetszett a sajtónak, amit mondtál.

-          Nem az volt a lényeg, hogy tetsszen a sajtónak. Itt a gyerekekről volt szó!- pillantott Luis-ra.

-          Igazad van. Az apaságtól mintha kicsit megváltoztál volna.

-          Csak, elgondolkodtam. Nem akarom, hogy egy olyan világban kelljen felnőniük, ami már nem világ, csak egy minden mocsokkal ellátott szemétdomb. A gyerekeknek szeretet kell, és egy világ, ahol tudnak szeretni. Remélem a nevemmel tudok segíteni.

-          Szeretlek!- mondtam ki hangosan. Nando a visszapillantóban rám nézett.

-          Én jobban szeretlek téged!

-          Jó látni titeket boldogan.

-          Luis. Elrendezted, amit kértem?

-          El.

-          Mi kértél?- tudakoltam meg.

-          Semmit.

-          De mégis… Mi az a semmi?- firtattam.

-          Semmi. Meglepetés.

-          Kíváncsivá tettél.

-          Remélem tetszeni fog.

A hotelben pihentünk, majd közeledett az este. Kezdtem éhes lenni, és épp rendeltem volna vacsit, mikor Nando megfogta a kezem.

-          Ne. Inkább, kérlek. Öltözz fel ebbe.

-          Mi ez?

-          Csak öltözz fel. Kérlek.- nézett rám ártatlan, csillogó szemekkel.

-          Rendben.- mentem a fürdőbe.

A ruha hosszú, fehér volt rajta néhány csillogó díszítésében. Felvettem, miközben a hajam megcsináltam és egy kis smink. Kiléptem Nando elé, miközben megpördültem.

-          Csodásan áll. Csinos vagy.

-          Köszönöm. Hova megyünk?

-          Megmutatom.- fogta meg a kezem. Lementünk a hotel éttermébe. Kint csípős hideg volt, tehát ezért nem vitt ki. Az étterem egyik megterített asztalához mentünk. A lámpák le voltak kapcsolva, és az asztalon egy gyertya égett. Nando kihúzta a széket nekem. Leültem, majd amint ő is leült egy halk romantikus zene kezdett szólni. El voltam kápráztatva, pedig még igazán el sem kezdődött az esténk…