- De Christian, muszáj mennem? Nem lehetne azt mondani, hogy

rosszul

voltam?- könyörögtem boci szemekkel.

- Akarsz kivételezést és más bánásmódot?- kérdezte fa arccal a

főnököm.

- Nem. Persze, hogy nem. De…

- Akkor igen, kötelező.

- De nincs párom se!- kötekedtem tovább

- Majd valakihez odacsapódsz. Jó vagy a barátkozásba. Csak botrányt

ne csinálj!- nézett rám jelentőségteljesen.

- Nincs egy rongyom sem!- mérgelődtem hangosan.

- Ne csinálj botrányt… - utánoztam főnököm hangját.

-Te magadba beszélsz?- kérdezte egy hang a hátam mögül.

-Hát téged honnan fújt ide a szél?- néztem rá értelmesen.

-Nicole vagyok. Lewis barátnője. – mosolygott. Magas, hosszú sötétbarna hajával és barna szemével nagyon csinosnak tűnt. Ápolt volt és jól öltözött, látszott, hogy sok időt tölt a fürdőben.

 -Okééj. Legyen, ha szeretnél, szívesen veszem a segítséget. 1 óra múlva a bálra készen kell lennem. – kezdtem bepánikolni. – Ha nem érek oda Horner lassan és fájdalmasan öl meg.

-Rendben, ruhád van? – kérdezte elgondolkodva.

-Farmerba lehet menni?- néztem rá naivan.

-Na jó! Akkor ide komoly segítség kell. – már nyúlt is a telefonjáért. – Szia Raquel. Kéne egy kis segítség… igen, Plant hotel 322 szoba… rendben siess…igen hossz mindent…szólj neki is, szükség lesz rá is…rendben szia. – Királylányt varázsolunk belőled- fordult felém.

-Kezdek félni. – jegyeztem meg halkan.

-Mindjárt jövök. – végig nézett rajtam majd kiment. – Ja, addig tusolj le és moss hajat. – lépett vissza.

….kis idő múlva….

-Azta. Sziasztok. – nyögtem ki nehezen. Itt volt Rafael Felipe felesége, Raquel is, Fernando felesége és persze Nicole. Rengeteg smink cuccal és hajhoz való piperékkel. Nic kezén 3 ruha lógott.

-Ülj le! – parancsolt rám Rafa. – Van 40 percünk. És csak sminkeltek és frizuráztak. 30 perc szenvedés után Nic jött elém és felmutatott egy rózsaszín ruhát.

-Ezt biztos nem veszem fel! – tettem karba a kezem.

-És ezt? Ez jól állna. – mutatott fel egy fekete nyakbakötős nem olyan merész ruhát. A mell vonal alatt egy vastagabb fehér szalaggal volt átkötve és földig érő volt ugyan de combközépig fel volt skiccelve jobb oldalt.

-Tetszik! Nagyon is!- vettem ki kezéből a ruhát. Mikor már rajtam volt kaptam egy fekete magas sarkú szandált.

-Oh… teljesen ledöbbentem mikor megláttam magam a tükörben. A hajam egyenesen keretezte az arcom. A szemem fehér és fekete színekkel volt kiemelve.

-Köszönöm. Lányok ez… köszönöm. Nem ismerlek titeket, de… őszintén köszönöm…- habogtam.

-Na menj már!- mosolygott Raquel.

Amikor kinyitottam az ajtót a szemben lévő szóba ajtó is akkor nyílt ki. Sebi megtorpanva állt az ajtóba és kikerekedett szemekkel nézett rám. Végig néztem rajta én is. Nagyon elegáns volt. Igazán jól állt neki az öltöny.

-Nagyon csinos vagy. – jegyezte meg féloldalas huncut mosollyal.

-Köszönöm, a lányoknak hála. – mosolyodtam én is el.

-Partnered lent vár?- faggatott míg a lift felé sétáltunk.

-Nem. Nincs partnerem. Nem is akartam jönni. – emeltem az ég felé a fejem.

-Ebben az esetben megtisztelnél, ha elkísérhetnélek a fogadásra. – kacsintott rám.

-Mért is ne! Legalább nem unatkozom és a firkászok képzelete is csaponghat!- nevettem el magam.