Újra a padba ültem. Éppen alvás szélén voltam Petrával együtt hiszen alig tudtunk aludni. Dupla irodalom kora reggel totális agyhalál. Az mentett meg attól, hogy kövessen az osztályom nagy részét az álom világba, hogy megéreztem a telefonom rezgését a zsebembe.

„ Suli előtt várlak siess! S.V. „

Még szerencse, hogy sokszor van halaszhatatlan hívásom így köteles kiengedni az óráról a tanár. 

-Tanár nő, kérem. Fontos telefont kell intéznem félek nem érek vissza már az órára. –mentem oda a tanár nőhöz a telefonom szorongatva. Simán kiengedett, hiszen a táskám ott hagytam. Portán is könnyedén kijutottam elég volt szépen néznem. Táska nélkül simán kiengedtek, hiszen tudták, hogy nem cigizem. Ahogy kiléptem a kapun megláttam egyből a fekete Mercit.

- Gyere ülj be! Megszöktetlek. – húzta le Sebi az ablakot. Gyorsan beültem mellé és még az ajtót se csuktam be már a gázra is lépett.

- Te mit keresel itt? – nevettem. – Megmentettél egy duple irodalomtól és dupla tesitől.

- Téged kereslek. Unatkoztam és úgy döntöttem elrabollak a mai nap. – vigyorodott el.

- Akkor viszont szólok Dávidnak hozza el a táskám. – halásztam elő a telefonom a zsebemből és gyorsan pötyögtem megy SMS-t neki.

„ Dávidom a táskám rád bíznám. Este felugrok érte ;) „

Nem kellett sokat várnom a válaszára.

„ OK. Jó bAszélgetést. ! :D”

-Hova is megyünk? –néztem ki az ablakon. Most hagytuk el a város határt. Csodás.

- Hotelba ahol szobát vettem ki. –vigyorodott el kajánul.

- Igen? Máris szobára viszel? – kacagtam – És ha csak a pénzed kell és a hírneved? – játszottam a pláza rajongót,

- Akkor rendelkezz vele ahogy velem is. – nevetett.

- Egy nőnek ilyet mondani, hajaj, te se ismered még a nőket. -  rázott a vissza fojtott nevetés.

- Túl jól ismerem őket. – nézett előre elgondolkodva.

- Elhiszem, hogy remek pilóta vagy, de jó lenne ha az utat néznéd, és nem elrévedeznél! – kaptam a kormányhoz mert nagyon közel jött a fa.

- Hoppá bocs! – nevetett. Majdnem kinyír mindkettőnket és csak egy hoppá bocsira telik?  Pasik.

- Itt vagyunk. – álltunk meg egy 5 csillagos hotel előtt.

- Nem vagyunk eleget hotelba? Mehettünk volna hozzánk is. Elképzelem a szitut, hogy bemutatlak anyunak. Poén lett volna. – nevettem ő csak elnézően mosolyogott mintha dedós lennék.

Mikor feljutottunk a szobába csak arra volt időm, hogy felfedezzem, hogy világos kék a szoba Sebi máris neki nyomott az ajtónak,

- Ha nő hiányod van engem találsz meg? – toltam el magamtól nevetve.

- Nekem te hiányzol nem bármiféle nők. –ült le az ágyra én pedig bele ültem az ölébe lovagló ülésbe vele szembe.

- Ezért jöttél idáig? Hogy megkaphass megint? – szomorodtam picit el.

- Nem, de még nincs elég bátorságom arra a beszélgetésre. – mosolygott kisfiúsan.

- Rendben. Akkor addig én letusolok. – vonultam be a fürdőbe.

Felsóhajtottam ahogy beálltam a vízsugár alá. Most egy érdekes beszélgetés elé nézünk. Az érvek és ellen érvek csak úgy cikáztak a fejembe.

- Csatlakozhatok? – kérdezte ahogy hozzásimult a hátamhoz. Az izgalma hozzám nyomódott amitől felnyögtem.

- Ha azt mondom, hogy nem felöltözöl és kimész? – csuktam be a szemem. Nem bírtam volna elengedni.

- Nem. – morogta a nyakamba.

Nem volt megállás mindkettőnkbe sok volt a feszültség, sokkal inkább vezettük le azt mint a vágyainkat. Neki nyomott a hideg csempének és egyikőnk sem bírta sokáig ezt a vadságot.

Percekig csak kapaszkodtunk egymásba, éreztem ha elenged összecsuklik a lábam. Belenézett a szemembe és minden szó nélkül beszappanoztuk egymást utána csak egy törülközőt csavart a derekára majd engem is belecsavart egybe és az ölébe kapott. Egészen elvitt az ágyig ahol óvatosan ráfektetett a párnára és mellém feküdt. Magunkra húztam a takarót mielőtt megfázunk. Csak néztük egymást. Annyi mondanivalóm volt, de nem éreztem helyesnek a megszólalást. Tudtam, hogy ő szeretné kezdeni, csak nincs ereje hozzá.

Lecsúszott az ágyon a hasamig és befeküdt a lábaim közé  a fejét pedig a mellem alá tette. Simogattam a fejét. Ő is tudta, hogy bármi is lesz a vége nehéz lesz.

- Szeretnék minden nap úgy kelni, hogy mellettem vagy. Nézni az álmos szemeidet ahogy morogsz a kelés miatt. – tette az állát óvatosan a hasamra csúsztatott kezeire. – Szeretnék mindig ott lenni amikor nevetsz vagy épp sírsz vagy dühöngsz. Nem bírnám, ha egy másik pasival látnálak kézen fogva sétálni és tudni, hogy ő is láthatja az arcod mikor beharapod az ajkad szex közben, hogy ne sikíts. Hülyeség ennyi idő után valakit ennyire megszeretni, hiszen mióta ismerjük egymást? 2 hónapja?  De úgy érzem melletted, hogy haza értem. – percekig nem szóltam egy szót se nem tudtam.

- Én jövök igaz? 18 éves vagyok. Most kaptam meg életem nagy lehetőségét. Soha nem gondolkodtam azon, hogy jó lenne ha lenne mellettem valaki akivel megoszthatom majd az első győzelmi mámorom. Mindig úgy gondolkodtam, hogy a szerelem várhat, hiszen 50-60 évesen is lehetek szerelmes és lehetek a Nagy Ő mellet, de a karrierem nem várhat addig. Most is így érzek. A karrierem nem adom fel senki miatt ahogy tudom jól hogy te sem. Mindig megtudsz nyugtatni. Ha nem vagy ott akaratlanul is rád gondolok. Imádok veled csatározni mert partner vagy ebben is ahogy minden hülyeségembe. Nem normális dolog szerintem sem, ennyi idő után ennyire megszeretni valakit, de ki mondta, hogy betonfalak közt 300-al menni normális dolog? Soha nem voltunk normális ezt bevallhatjuk. – mosolyodtam el. Nem mondott semmit, csak feljebb csúszott és megcsókolt gyengéden, szerelmesen.

Nagyon sokáig kényeztettük egymást és még soha életembe nem éreztem ilyen felszabadultam magam. Csak ő volt és én. Nem voltak gondok.

-Nem foglak elengedni soha többet. –suttogta.

- Muszáj lesz, ugyanis kicsit messze laksz és az autóba se tudunk együtt beülni. – viccelődtem.

- Te nő! Tudod jól, hogy gondoltam. – mosolygott.

- Tudom. Most mi lesz velünk? Titokba tartjuk? – nem aggódtam  biztos, hogy együtt megoldjuk.

- Egyenlőre igen. Jövőre elmegyek a Ferrarihoz és onnantól a nyilvánosság előtt is csak az enyém vagy! – ölelt át.

- Rendben. – mosolyogtam el.

- Elviszel a táskámért meg haza viszel? – néztem rá.

- Muszáj menned? – húzta el a száját.

- Igen, már 8 óra mire haza érek lesz 9 fél 10 is. És neked is haza kell érned mert Tommi tuti elkap ha délre nem leszel otthon. – böktem meg a mellkasát.

- Menjünk. – mászott ki az ágyból meztelenül.

- Jobban meggondolom van még egy órácskám. – húztam vissza magam mellé…

- Szia Dávid, köszi, hogy elhoztad a tatyóm! Hogy hálálhatom meg? – álltam már Dávidék háza előtt.

- Holnap este utazom az első klipp forgatásomra Velencébe. Elkísérhetnél. – mosolyodott el.

- Hmm, rendben. Hol és mikor? – kérdezetem nevetve.

- Holnap este 7-kor a reptéren. – adott két puszit.

- Ott leszek, szia!!! – futottam nevetve vissza a kocsihoz. Még láttam ahogy fejcsóválva meg vissza a lakásba. Vigyázz Velence jövünk! Utoljára 3 éve voltam ott. Imádom.