- Mit csinálok itt? Nem egyértelmű? – kérdezett vissza.

- Túlságosan is. Nagyon ajánlom, hogy a megbeszélésen ott legyél. – fellélegeztem, hogy nem akarja tudni ki bujkál Sebi mögött . – Virág nem tudod hol van? Megérkezett már? – ilyen nincs menj már ki! Eszembe jutott, hogy Sebi miatt vagyunk ebbe a helyzetben így elkezdtem a gerincét csókolgatni. Szemétség, de ő is folyton szemétkedik velem, és miatta vagyunk ebbe a helyzetbe.

- Még nem találkoztam vele. Gondolom lepihent az út után. Majd felhívom nehogy késsen. – a hangja teljesen tiszta volt. Elkezdtem harapdálni óvatosan a hátát és simogattam, tudtam, hogy érzékeny pontokat ingerelek.

- Ajánlom is. Ha késel megjárod. – majd becsukta maga után az ajtót és kattant a zár.

- Te gonosz nőszemély. Kis híján lebukunk és te még ingerelsz is? – fordult szembe velem és dobta le a pólót mellém az asztalra.

- Miattad kerültünk ebbe a helyzetbe! – böktem meg a mellkasát. – Szavad nem lehet. Inkább csókolj már meg! – ez a kis közjáték csak még jobban olaj volt a tűzre.

- Kérésed számomra parancs. – ott folytattuk ahol megzavartak minket. Még jobban felizgatott a tény, hogy ahogy a főnök is bárki más is ránk nyithat.

A megbeszélésre időben sikerült megérkezni, bár nehezemre esett elengedni Sebi kezét, de adott egy puszit majd arrébb lépett és kitárta az ajtót előttem.

- Szerencséd Sebastian! – vigyorgott a főnököm. – Virág merre jártál?

- Muszáj volt lepihennem, mert nagyon fáradt voltam. Lemaradtam valamiről? – hazudtam rezzenéstelenül. Majd ránéztem Sebire és vissza Christianra.

- Nem sok mindenről. Sebastiannak volt egy kalandja az egyik mérnöki szobába. – vigyorgott kajánul. Elnevettem magam, de ő ezt annak vette, hogy sikerült Basit leégetnie.

- Christian én megengedhetem még magamnak. -  vágott vissza.

 Elég unalmas volt a megbeszélés. Elmondták miben lett más a kocsi és a pálya milyen lehetőségeket rejt magában.

- Hát ez kész volt. – feküdtem el Sebi mellet az ágyon. – Azt hitte ő nyerte meg a szópárbajt. Azt a fejet amit vágott. – nevettem.

- Nem láttad milyent vágott amikor ránk nyitott. – nevetett ő is velem.

Velem aludt ez már természetes volt.

Másnap a szabadedzésen rákellet jönnöm nem viccelnek azzal, hogy nehéz pálya. Nagyon brutális vonalvezetése volt.

Péntek szabad volt, hiszen itt így szokás. Divat bemutatón voltunk,  illetve Sebi én csak néző voltam, de tetszett ahogy a pilóták játszották a modelleket.

- Felelőtlen vagy, tudod? – sétáltunk vissza fele a bemutatóról  csapattársammal.

- Miért is? – nézett rám kérdőn.

- Egyetlen egyszer sem jutott eszedbe a védekezés a légyottjaink alkalmával. – mondtam neki semlegesen.

- Miért jutott volna eszembe, ha egyszer gyógyszert szedsz? – nézett rám kérdőn.

- Honnan tudod, hogy gyógyszert szedek? – lepődtem meg. – hogy jutsz úgy be a szobámba, hogy nincs kulcsod?

- Gyógyszer dolgot Evaból szedtem ki. A bejutás pedig egyszerű. Nem kell olyan sokat fűzetni egy portásnak vagy egy alkalmazottnak, hogy engedjen be vagy adjon kulcsot. – vigyorgott.

-  Tele van meglepetéssel. -  sóhajtottam fel.

- Tudom. – engedett előre a hotel ajtóban.

- Eva neked mindent elmond rólam?- hisztiztem.

- Nagyon jó a kapcsolatom vele. Még a Toro Rossonál másfél évig ő volt a sajtósom.

- Mik ki nem derülnek. – forgattam meg a szemem. – A 376-os szoba kulcsát legyen szíves. – léptem oda a portáshoz.

- Sajnálom, de nem adhatom ki. – lapozott egyet a szőke portás nő a divat magazinba.

- Még a szoba lakójának sem? – akadtam ki.

- De neki igen, de rajongóknak és egyéb bejutni kívánó embereknek nem. – fel se nézett egyszer sem.

- Virág Norton vagyok. Kérem a szobám kulcsát! – kezdtem dühös lenni.

- Azt bárki mondhatja. – továbbra is érdekesebb volt a magazin mint én.

- A hölgy Ms. Norton ez nem kétséges. - lépett oda Sebi vigyorogva. – Kérem adja ki a kulcsokat. – erre már felnézett, de csak nézte Sebit amitől még jobban kiakadtam.

- Sebastian Vettel? Ma…maga az? – dadogta. Nagyon jó.

- Igen, én vagyok személyesen. Kérném a kulcsokat hölgyem. – de a csaj még mindig csak bámulta Basit. Kiakadtam.

- Add már ide azokat a hülye kulcsokat és  menjetek szoba basszus! – Sebi sem tett semmit az ellen, hogy a csajnak kiestek a szemei, sőt kedvesen mosolygott rá. De a csaj észhez tért elém vágta a kulcsot és szemezett tovább. Eltrappoltam Basi mögött és beléptem a liftbe amikor neki leesett, hogy otthagytam.

- Virág várj! – gyorsan megnyomtam a lift gombot és becsukódott az ajtó mielőtt oda ért volna. Pasik!

- Tényleg leszbi leszek. – morogtam magamba. Kiszálltam gyorsan bespuriztam a szobámba és magamra zártam az ajtót úgy, hogy a lehúzó kártyát félig benne hagytam az olvasóba, így Sebi nem tudott bejönni.

- Rohadék. – álltam be a tus alá.

Reggel is épp olyan morcosan keltem mint ahogy lefeküdtem. Úgy indultam ki sétálva a pályára, hogy épp beérjek a megbeszélésre ami közvetlen a szabadedzés előtt van. Véletlen se tudjon velem beszélni. Nem érdekel mit mond.

A megbeszélésen direkt megkerültem az asztalt és megkértem a főmérőkét üljön mellé. Beültem Peter és Eva közé. Sebi nagyon nézett rám és pont nyitotta a száját, mikor megkezdődött a megbeszélés.

- Bocsánat, rettentően fáj a hasam, azt hiszem női problémáim vannak, nem gond h kimegyek a mosdóba? – szólaltam meg a megbeszélés vég előtt 2 perccel.

- Menj nyugodtan, nem kell már vissza jönnöd mehetsz egyből a szobádba. – ezt akartam elérni. Sajnos ördögöt festettem a falra mert tényleg megjött.

- Nagyon remek. Még a természet is engem sújt. Asszem inkább nem kéne kocsiba ülnöm..- beszélgettem magammal. Belebújtam az overálba és mielőtt Sebi átjöhetett volna kisétáltam a boxomba. Pár perc múlva egy dühös Sebi jelent meg a boxban. Elindult felém, de  gyorsan a fejembe húztam a bukót és odasiettem a kocsihoz. A szerelőim láthatták, hogy nem akarok vele beszélni, mert nem engedték oda. Hálásan bólintottam egyet feléjük.

- Valami probléma van? – kérdezte a mérnököm. Fészkelődtem a kocsiba egy kicsit mert nyomot az a hülye tampon meg a bukót is hírtelen kaptam fel és a hajam is bökte a tarkóm meg kényelmetlen volt az egész.

-  Semmi gond, csak méhet adott nekem az úr. – morogtam a mérnökömnek akinek csak a nevetését hallottam.

- 1 perc és megkezdőik a szabad edzés. Gurulj ki és kezd te elsőnek róni a köröket. Monacóban vagy, a pálya megbosszulja, ha később próbálsz fékezni és azt is ha másik íven mész. Légy óvatos. – hallottam meg az instrukciókat, majd kigurultam a 3. szabad edzésre.

Ahogy véget ért az edzés begurultam a boxba és kiszálltam a kocsiból, de egyből célba vettem a WC-t és bezárkóztam addig míg nem volt vissza csak pár perc az időmérőig. Gyorsan vissza másztam a kocsiba és elém tették a TV-t. Mindenkit mutattak, Sebi bosszús fejjel nézegetett felém. aztán engem mutattak én csak azért is mosolyogva integettem a kamerának.

- Rohadék. – néztem el a kocsija felé.  

Megkezdődött az időmérő.

- Baleset az alagút végénél. Sárga zászló! – mondta a mérnököm.

- Ki vágta oda? – izgultam nehogy Sebi legyen, csak őt ne...