- Itt vagyunk Baba! – néztem ki a Mercedes ablakán a házunkra.

- Jó nagy ház, elveszünk benne. Majd kiabálunk egymásnak. Hahóó merre vagy, majd visszhangzik. – nevetgélt Viki.

- Minden okéj ott bent? – kopogtam a fején. - Látom megártott a csoki meg a cola.- nevettem.

- Csola jaja .

- Látod már a költöztetőket? – néztem körbe miközben kiszálltam a  volán mögül.

- Ha 300-zal száguldozol közúton is szerinted utolérnek minket? –nézett rám hülyén.

- Nem is mentem 300-zal, a max volt 280 amit legalábbis láttam. – nevettem.

- Kérsz buksi simit érte?

- Nem. – hisztiztem be.

- Kezdjünk el bepakolni ami itt van, aztán főzünk valami teát vagy valamit. Na?  - nyitottam ki a kocsi hátsó ajtaját.

- Menjüüüünk.

- Úr isten kivel akarok összeköltözni. Báróó hopp! – mondtam kutyámnak akit kicsit megviselt a hosszú út. – Viki a francért nem tudsz csomagot is vinni ha már mész a  házba? – kiabáltam utána.

- Ház?? Ez ház? Kacsalábon forgó izé esetleg! – vigyorgott miközben jött vissza a táskákért.

- Egyébként neked sokkal több cuccod van, a kamion is a te cuccaiddal van tele! – korholt.

- Csak nem hagyom otthon a díjakat és ilyeneket!- fogtam meg 4 táskát és Báró pórázát.

-  Báró gyereeeee!! – guggolt le barátosném.

- Úgy van elránt becipelsz a hátadon! – nevettem. Elvette a pórázt.

- Csomaaaaaag!!! – kiabáltam utána mérgesen.

- Hoppááá!- futott vissza.

Mire bepakoltunk a Merciből megérkezett a  cuccainkat szállító kamion is.

- Kicsit előbb értünk ide.  Mert ugye valaki száguldozik.

- Nem volt kifogásod ellene!

- Az vicces volt mikor a Ferraris a pasi a lámpánál megakart előzni a zöldnél, te meg kiintegettél neki mikor méterekre lemaradt.  – hahotázott.  Közben leparkolt a szállító autó a ház elé.

- Azt figyeld! – nyögtem ki nagy nehezen. Egy nagyon jól kidolgozott pasi szállt ki a kocsiból.

- Több is van! – nézett Viki is nagy szemekkel. – Egyébként te ne nézegesd őket mert szólok Sebastiannak!

- Ő is megnézi a pitgirl tábort. – rántottam meg a vállam. – Legalább tudom, hogy mennyivel jobb az én pasim, mint ők. – mutattam a költöztetőkre.

- Mindent be a házba? –kérdezte az egyik költöztető.

- Igen mindent, legyen szíves. – mondtam végignézve  rajta.

- Leülünk a tornácra míg bepakolnak? – nézett rám Viki.

- Persze, menjünk. – vigyorogtam.

Végig feküdtünk a tornácon lévő hintaágyon és figyeltünk ahogy bepakolnak.

- Úgy nézted őket mintha nem látnál jobbnál jobb felsőtesteket a pilótáktól. – nézett rám sunyin.

- Nem látom őket félmeztelenül bármennyire is gondolod. – nevetgéltem. – Csak egyet.

Mire végeztek a pakolók csináltunk hideg limonádét a jó házigazdákhoz illően. Megitták a részüket majd beléptünk a házunkba ami úgy nézett ki mint egy atom sújtotta terület.

- Így szokott kinézni régen a szobánk, vagy talán rosszabbul. – humorizált lakótársam.

- Igen, de ezt mind helyére kell rakjuk 1 hét alatt mert én megyek nyaralni. És egyedül meg nem jó buli. Rakjuk össze a hangfalakat és tegyünk be zenét. – indítványoztam.

- Tegyünk be valami magyart. Azt senki nem érti. Jobbra öregek laknak balra meg valami gazdag valaki ahogy a házát néztem. – gondolkodott hangosan.

-  Okéj, de a gazdag valakiről van egy hírem…. – de pont félbeszakított a kopogás.

- Szavad ne felejtsd – mutatott rám.

- Ne mutogass mert rászoksz a lopásra! – kiabáltam még neki.

- Persze, persze hagggyá máá….

- Ig….őőő…. Virááááááááááááááááág…

- Mondjaaaaad.- mentem oda. – Áááá Hello Kimi, mizujs? –nevettem az arcukon.

- Te.. Ti laktok itt? –nézett furán.

- Gondot okoz Räikkönen? –néztem csúnyán.

- Én ide nem kellek. – ment vissza duzzogva pakolni Viki.

- Ez ki volt? –nézett be utána a házba.

- Anyukád nem tanított meg, hogy nem Ez hanem Ő, csesszed meg? – szidtam meg.

- Bocsánat! Halkítanátok? Elég hangosan ordít ez a fura nyelvű valami.

- Fura nyelv ám a tiéd. – mérgelődtem. – Ez magyar jó? Nem szidjuk, rendben? Megverlek érte, vigyázz. – fenyegettem meg játékosan.

- Fáradj be. Segíthetsz pakolni. – nevettem befele menet.

- De ki volt ez a lány? –faggatózott.

- A csajom, ki más? Leszbi vagyok, nem olvasol újságot? – nevettem. – Legjobb barátnőm, Vikinek hívják.

- OK. –kemény reakció.

- VIKIIII ZENE HALKÍÍÍÍÍÍT. –kiabáltam be.

- OOKKKÉÉÉÉ. –hallottam a választ.

- Elment már a …. ó … szia…- zavarodott meg picit.

- Szia. - nézett végig barátnőmön. Igen? Azt hiszem ide kelleni fogok. Összehozom őket.

- Megyek inkább hagylak titeket pakolni. – lépett le gyorsan.

- Nem ám segítenél! Hülye finnek. – kiabáltam utána. Csak a nevetését hallottam.

- Az volt akire gondolok? – nézett rám.

- Téged se tanítottak meg arra a szóra, hogy Ő ? – összeillenek.

- Nem baját… - vonult el sértődve, de nem figyelt a lába elé és  elbukott Báróba.

- Hát … - kapott el a nevető görcs.

-  Ne neves ki!! – nevetett Viki is.

- Én sírok már! – kacagtam tovább.

- Én meg pakolok! – hisztis…

Péntekre végeztünk is. Nagyon csinos lett az egész ház. Kimit megeskettem, hogy nem szól senkinek arról, hogy ide költöztem és, hogy míg nem vagyok néha ránéz a barátnőmre, hogy ne kapjon depit az egyedülléttől. Volt benne egy kis hátsó szándék is, mert így többet találkoznak és talán megismerik egymást. Jó buli lenne négyen eljárni mindenhova. Vasárnap a cuccaimmal együtt kocsiba ültem és meglátogattam Sebit.

- Sziaaaaaaaaaaaaaaa Hercegeeeeem! – ugrottam a nyakába amitől elestünk.

- Szia! – nevetett. –Látom hiányoztam. Örülök neki mert te nekem nagyon hiányoztál.

- Helyes! Mehetünk? – álltam fel a földről őt is felhúzva.

- Mehetünk. – mosolygott majd megcsókolt.

- Hova is megyünk? – kérdeztem két csók közt.

- Majd meglátod. – mosolygott. Úgy rendezett mindent, hogy véletlen se tudjam meg az úti célt. Bosszantó volt de izgi.