A futam és a lány kérés után nem voltunk bulizni hanem reggelig szeretkeztünk. A végére már nevetve menekültem Sebi elől aki csak azért is elkapott mindig. Utána átaludtunk szinte egy napot. Most is aludnék éppen, ha Sebi nem törne zúzna a konyhámban. Már a repülőről felhívtunk mindenkit és elmeséltük a nagy hírt. Anyu és Sebi anyukája sírt egy sort örömében. Kimi tudott róla, szóval neki nem volt nagy szám csak gratulált. Dávid azt hitte átvágom így 5 percig bizonygattam, hogy tényleg eljegyeztek. Viki pedig megölelgetett mert ő már élőben tudta meg. Sebi itt van már pár napja nálunk mert pakoljuk a cuccaimat ami nem kevés. Költözöm hozzá, mert az elmondása szerint, hülyén jönne ki, ha továbbra is külön laknánk. Persze még nem tudja mire vállalkozott amikor beleegyezett, hogy minden állatom vihetem. Szóval éppen most bontja valószínűleg le a konyhámat, mert hatalmas csörömpölés van.

- Ha eltörted a kedvenc bögrém, akkor többet nem lesz gondod a férfiasságodra. – mentem le morcosan.

- Neked is jó reggelt. – mutogatott a fakanállal ami tiszta szósz volt így én is szószos lettem.

- Mit csinálsz, úgy egyébként? – húztam végig az ujjam az arcán ami tiszta szósz volt már és lenyaltam.

- Hüm, ez mi akar lenni? – nevettem.

- Milánó. – mondta durcás hangon.

- Sebi módra, mi? – nevettem még mindig.

- Ne gúnyolódj! – fenyegetett meg az ujjával játékosan.

- Mert mi lesz Mr. Vettel? – fonta karba a kezem.

- Elfenekellek Mrs. Vettel! – nevetett.

- Még nem vagy Mrs. Vettel. – nyújtottam nyelvet.

- De az leszel. – fordult vissza a gázhoz.

- Vettelné – ráncoltam a szemöldököm. – Na jó ez hülyén hangzik.

- Micsoda? – nevetett.

- A magyar nők úgy veszik fel általában a férjük nevét, hogy a pasi vezetéknevéhez egy „né” ragot vagy mit raknak. – magyaráztam.

- Ennyi erővel németesítheted is. – vigyorgott.

- Okéj meggyőztél maradunk az angol változatnál. – nyújtottam nyelvet.

- Sziasztok – jött be csoszogva Viki is a konyhába álmosan kócosan majd ledobta magát az asztalhoz.

- Szia. Ha csak 3-kor mész lovardába Árvához akkor hajlandó vagyok kivinni téged mert úgyis megyek a városba. – ültem le vele szembe.

- Ühüm. Ok. – feküdt le az asztalra.  Sebi oda lépett és rávágott az asztalra amitől Viki megfejelte azt.

- Bocsi. – röhögött fel Sebi de már futott is mert Viki felugrott az asztaltól.

- Legalább felébredtél. – hahotázót még mindig.

- Virág neveld meg az urad! – nézett rám vádlón.

- Ott a fakanál meg a rongy neveld meg te. – vigyorogtam ahogy elkezdte Sebit kergetni. Sebit még én sem érném utol pedig azért én edzek.

- Tényleg, ma jön Tommi, nem? – kérdeztem Sebitől.

- Igen, edzetsz velünk? – adott egy puszit a fejemre.

- Végülis, igen. De én nem csinálok meg egyetlen egy fekvőt sem, most jelzem! – támaszkodtam meg az asztalon.

-  Miért? – kérdezte Viki.

- Tök egyszerű, mert nem tudja megcsinálni. – nevetett Sebi.

- Rád kötök egy párnát súlyokkal meg ragasztok neked fel ekkora körmöket és megnézem, hogy megcsinálod-e. – mutattam neki az eredetien hosszú körmeimet.

- Hát vágd le őket! – tárta szét a kezét.

- Akkor mit szántok végig a hátadon? – nevettem.

- Le ne vágd! – nevetett ő is.

Gyorsan megkajáltunk majd meg is érkezett Tommi. Viki is beült az edzőterembe hozzánk.

- Azt nem értem, hogy miért futtok annyit meg tekertek? Miért kell, hogy erős legyen a lábatok is? – dőlt végig a kondiba lévő kanapén barátnőm.

- Vezetés közben a fék kemény és a gázt sem olyan könnyű nyomni mint egy utcai autóban. Meg azért a lábunkat is éri G-erő. – magyarázta Sebi miközben kardiozott.

- Meg ha menekülni kell a rajongók vagy a sajtó elől jól, jön ha bírod a futást. – nevettem, majd végig feküdtem a szőnyegen.

- Megvolt a 100 felülés? -  nézett rám Tommi.

- Aham. Mi jön? Bicaj? – húzott fel a földről.

- Igen, jössz velünk Viki? – mosolygott Vikire.

- Kösz kihagyom. – húzta el a száját.

- Rendben,  akkor mehetünk versenyt. – mondta Tommi vigyorogva. Bicóban mindig én győzök, futásba pedig Sebi. Kitartó futásba pedig mindig Tommi.

Mire vissza értünk már fél 3-volt. A két srác elkezdte átvinni a cuccaimat Sebihez én pedig tusolás után elvittem Vikit és bementem egy fehérnemű boltba.

- Jó napot, segíthetek valamiben? – jött oda mosolyogva egy eladó nő.

- Igen, elég sok szexy fehér neműm van, de most szeretném a párom meglepni valamivel. – magyaráztam el.

- Azt hiszem, már tudom is mi kell önnek. – mosolyodott el hamiskásan.

Mire haza értem, semmi cuccom nem volt a lakásban. Felmentem az emeltre és benyitottam abba a szobába ahonnan Sebi kivolt tiltva, mert itt voltak a női cuccaink. Innen is eltűnt mindenem, hiszen tegnap bepakoltam egy bőröndbe.

- Sziasztok Babákok. – gügyögtem a deguimnak vigyorogva. – Ismét utazunk, bár nem hiszem, hogy Sebi örülni fog nektek. – nevetve felemeltem a ketrecet majd kisétáltam a kocsimhoz és bepakoltam őket hátra.

- Szia!! – kiabáltam ahogy beléptem a lakásba kezembe a ketreccel.

- Szia, nappaliba vagyok. – hallottam meg Sebi hangját. Elvigyorodtam gonoszan, majd beléptem a nappaliba. A kanapén ült és hátra se nézett. Kivettem az egyik degut és a kezembe oda vittem a kanapéhoz majd leültem vele Sebi mellé.

- Be mutatom neked Manót. – emeltem fel visszafojtott nevetéssel.

- Kit? – nézett rám. – Áá vidd innen! – ugrott fel egyből.

- De miért, ez csak egy aranyos, kedves állatka. – léptem közelebb hozzá.

- Vidd innen vagy veszek én is egy madár pókot és a hálószobába fog lakni! – fenyegetett.

- De miért félsz tőlük? – tudakoltam. – Basszus se a magasságtól se a gyorsaságtól se semmitől nem félsz! Miért pont az egerek?

- Azért mert kiráz tőlük a hideg, főleg ahogy a pici lábaival fut. – borzongott meg.

- Na jó, én megpróbáltam. – sóhajtottam majd vissza tettem a ketrecbe. – Gyertek költöztök vissza Viki nénihez. – mondtam nekik majd vissza tettem őket a kocsiba és elvittem vissza őket. Még gyorsan elmentem Vikiért majd mielőtt haza mentem volna Sebihez átöltöztem és felvettem a hosszú kabátom.

- Merre vagy? – kiabáltam.

- Konyha. – kiabált vissza. Oda sétáltam közben kigomboltam a kabátot és hagytam szétnyílni.

- Mi a programod estére bajnok? – dőltem az ajtófélfának. Végig nézett rajtam. Csak egy tűsarkú csizma volt rajtam, egy combfixes harisnya, egy tanga és egy elől fűzős felső.

- Már van. Üdv itthon. – oda lépett hozzám és lehúzta rólam a kabátot miközben megcsókolt. 

3 hét múlva éppen az utolsó simításokat végeztem a sminkemen. Most volt az FIA gála és Monaco egyik legszebb hoteljében voltunk.

- Na, kimehetek így az utcára? – léptem ki a fürdőből. Sebi éppen a nyakkendőjét próbálta megkötni oda léptem és egyből sikerült megkötnöm.

- Nem mehetsz ki mert megerőszakolnak. – nézett végig rajtam. – Du isz sehr schön hente Abend. – suttogta a fülembe.

- Hüm, most angolul is. – nevettem.

- Tanulj meg németül és tudni fogod. – nevetett.

- Okéj. – mosolyodtam el. – Jól nézel ki. – mondtam neki cinkos mosollyal magyarul.

- Angolul? – nézett rám reménykedve.

- Tanulj meg magyarul és érteni fogod. – vágtam ártatlan arcot. Lesétáltunk a helyszínre ahol a tömeget nézetettem. Kerestem valakit aki letudja nekem, fordítani amit Sebi mondott.

- Szép estét a Hölgynek. – mosolygott Nick. Tökéletes.

- Szia! Neked is. Letudnál nekem fordítani egy német mondatott?  - kérdeztem reménykedve.

- Persze. – mosolygott.

- Du isz sehr schön hente Abend. - próbáltam utánozni Sebi szavait.

- Bárki is mondta szépnek tart. – vigyorgott.

- Ó! Köszönöm. – adtam neki egy puszit.

Az este remekül sikerült, Sebi megkapta a VB díját, és Kimi is VB-lett csak Rallyban. Egész este mű mosolyognom kellet olyan emberekre akiket utáltam vagy nem is ismertem. Több száz embert bemutattak nekem én pedig jó  pilóta ként és Sebi oldalán jó jegyeshez méltóan mindenkire mosolyogtam és fogtam a jó kívánságokat.

- Ráragadt az arcomra ez a mű mosolygás. – súgtam oda Kiminek, mert Sebit éppen Christian elrabolta. Próbáltam rendezni az arcizmaimat, hogy több óra óta először levakarjam a mosolyt a fejemről.

- Ezért jó Jégembernek lenni. – kacsintott. Sóhajtottam egyet. Kimi sokkal felszabadultabb Sebi szerint mióta Rallyzik.