- Basi? – ültem a fotel karfájára amiben ült. – Tudtad, hogy nemsokára Karácsony?

- Igen? – lepődött meg. – Tényleg, már csak 2 hét. Gyorsan elment az idő.

- Aham. Te figyi – gondolkodtam el. – hogy akarsz karácsonyozni?

- Veled. – nézett rám összehúzott szemöldökkel.

- De anyuék, meg anyudék …? – hagytam félbe a kérdést. – Viki haza megy karácsonyozni azt tudom.

- Hívjuk meg a szülőket, hogy karácsonyoznak itt. – mutatott körbe.

- Nem rossz ötlet. De a te szüleid németül beszélnek az enyémek magyarul. – gondolkodtam el. – Nálatok mások a szokások.

- Akkor mit szeretnél? Karácsonyozunk külön? – nézett rám félve.

- Ne, majd kommunikálnak valahogy. Segítünk nekik. – mosolyodtam el ahogy az ölébe húzott.

- Volt róla szó úgyis, hogy elviszed haza Vikit. Akkor el tudod hoznia szüleidet és pedig elmegyek az enyémekért. – puszilt meg.

- Rendben. Aztán majd főzünk együtt.  – gondolkodtam. – Főzünk valami németeset meg valami magyarosat is. Fabi biztos örülni fog, hogy nem kell otthon unatkoznia.

- Igen, nagyon megszeretett téged. – mosolygott. – A szokásokkal mi legyen?

- Hát annyi a különbség, hogy nálatok Karácsonyapó jön nálunk meg Jézuska. De maradhat  a Karácsonyapó Fabi miatt. – vontam meg a vállam. – 23.-án este fel díszítjük a fát és 24. este meg ajándékozunk. Na?

- Nekem jó. Beszélsz anyudékkal?

- Persze. – szálltam ki az öléből majd átsétáltam a plafonig érő ablakhoz míg kicsöngött a telefon.

Én már letettem amikor Sebi még mindig beszélt hátal nekem, így oda mentem és végig simítottam a hátán amitől megborzongott. Felgyűrtem a pólóját ameddig tudtam és úgy bújtam a hátához. A kezemmel közben már az alhasát simogattam ami nagyon érzékeny területe volt. Becsúsztattam a kezem a nadrágjába amitől viszont felnyögött és elkapta a kezem. Megfordulva nagyon csúnyán nézett rám. Hallottam ahogy az anyukája még mindig mondja a telefonba németül. Elvigyorodtam és térdre ereszkedtem elé. Ilyet még soha nem csináltam így kiült a meglepetés az arcára. Kigomboltam a gatyáját és lehúztam a sliccét de úgy, hogy közben már az alhasát csókolgattam.

- Hagyd abba! – súgta oda villámló szemekkel. Még szélesebb lett a vigyorom mikor végig simítottam a boxerén és éreztem, hogy igenis felizgatja a helyzet. Mindig is felizgatta a tény, hogy lebukhatunk. Végig húztam a nyelvem hegyét a fehér a fehér boxer kidudorodó részén. Közben felnéztem az arcára ami teljesen átszellemült volt nem hiszem, hogy bármit felfogott volna abból amit az anyukája mond. Elvigyorodtam majd az ajkammal elkezdtem ízlelgetni az agyagon keresztül miközben végig a szemébe néztem. Amikor már láttam, hogy kezdi elveszteni a fejét felkeltem és a nyakába csókoltam és belemarkolva a fenekébe összenyomtam a csípőnket. Beleharapott a nyakamba de én gyorsan léptem párat hátra majd kiléptem a szabadidőnadrágomból és lekaptam a felsőmet majd tangába és melltartóban szépen lassan megindultam az emelet felé. Hallottam ahogy Sebi gyorsan elhadar egy indokot és leteszi a telefont. A következő amit éreztem a hideg fal volt aminek mellkassal neki nyomott. Felnyögtem amikor megéreztem a fenekemnek feszülő kívánalmát és a kezét a bugyimba ami pár pillanat múlva már a bokámnál volt. Sebi lépett egyet hátra én pedig kiléptem a bugyimból és elkezdtem futni a nappali felé. Ott még úgyse csináltuk. Menet közben kikapcsoltam egy laza mozdulattal a melltartóm és hátra dobtam. A plafonig érő üveghal előtt kapott el majd lehúzott a perzsaszőnyegre. Az utcára néző hatalmas ablak előtt feküdtünk ami még jobban felizgatott engem is és őt is hiszen mi kiláttunk de be nem láttak. Útközben valahol elhagyta a boxszerét és a pólóját így teljesen meztelenül feküdt rajtam. Elkezdtem harapdálni a száját amire ismét felnyögött. Átfordítottam magunkat, hogy én legyek felül és lovagló ülésben magamba fogadtam. Felsikoltottam az érzésre, ahogy teljesen kitöltött. És ezt a pillanatot választotta a telefonom, hogy megszólaljon.

- Fel ne vedd! – nyögte a világ legizgatóbb hangján. Oda néztem és Eva nevét írta ki a telefon. Hagytam had csörögjön. Mikor már harmadszorra hívott sóhajtottam egyet, hogy valamennyire rendezzem a légzésem és oda nyúltam érte.

- Szia, mondjad nagyon gyorsan. – hadartam miközben próbáltam mozdulatlan maradni, mert így megtudtam állni nyögés nélkül.

- Szia! Végre, hogy felvetted! Merre jártál? Vagy mit csináltál? Miért lihegsz? – tette fel gyorsan a kérdéseit. – Ó! Megzavartam valamit?

- Ne..m – mondtam ki nagy nehezen mert Sebi gonoszan vigyorogva elkezdett mozogni. – Figyelj, vissza hívlak, jó?

- Szóval mégis megzavartam valamit. – nevetett. – Szia Sebii . – kiabált a telefonba. – Jó idő töltést. Majd hívj.

Kinyomtam és eldobtam a telefont. Lehajoltam egy csókért de amire észbe kaptam már alul voltam.

- Megvárakoztattad a férjurad! – suttogta a fülembe. -  Ezért büntetést érdemelnél.

- Mit? Itt hagysz? – súgtam vissza. – Nem tudnád megtenni. Túlságosan kívánsz hozzá. – haraptam bele a fülébe.

- Ez a szerencséd. – lökött egyet amitől felsikoltottam.

Fogalmam sincs mennyi idő múlva de a kanapén értem észhez Sebin fekve. Még azt se tudtam, hogy kerültünk oda, bár nem is érdekelt.

- Asszem berekedtem. -  mondtam rekedt hangon nevetve. -  Szomszédok mit gondolhatnak te jó ég!

- Azt, hogy dugtunk egy iszonyat jót? – nevetett Basi. – Igyál valamit.

- Az lesz. – keltem fel róla de remegett a lábam nem bírtam lábra állni. Felnevettem.

- Többször leszek, rossz. – nevettem még mindig. – Ilyen büntetést minden nap akarok! – álltam végül fel sikeresen a kanapéról. Célba vettem a konyhát ahol ittam egy kis vizet, de ahogy megfordultam két csillogó tengerszín szemmel néztem farkas szemet. Elvigyorodott majd feltett a pultra.

- Szia, bocsi, hogy csak most hívlak, de.. –el gondolkodtam. – Na mindegy. Mit szerettél volna?

- Azt, hogy jövő héten gyertek be mert lesz egy fotózás karácsony alkalmából.

- Rendben ott leszünk.

Jövő hét kedden volt a fotózás, ahol hó csatáznunk kellet és az ajándék bontás pillanatát eljátszani. Nagyon élveztem az egészet mert kaptunk a csapattól pár kis kütyüt ami nagyon király volt.  Pár nap múlva elvittem Vikit haza és elhoztam anyuékat. Mire haza értünk a Vettel család már ott volt. Fabi és Sebi éppen a térdig érő hóban fürdették egymást.

- Sziasztok! -  sétáltam közelebb mosolyogva ami nagy hiba volt. Ugyanis Sebi felkapott és a legnagyobb hóba dobott bele majd bepróbáltak temetni.

- Hó angyal. – nevetett Basi és a kezét nyújtotta. Megfogtam és berántottam magam mellé a hóba majd ráültem a csipőjére és  teleszórtam az arcát hóval.

- Szia Szivem. – vigyorogtam majd a hideg orrára nyomtam egy puszit.

Miután megtörtént a bemutatás a 2 anyuka elvonult a konyhába tüsténkedni apuék pedig a fát próbálták meg felállítani Sebi segítségével. Én a konyhába ültem és segítettem a kommunikációban amennyit tudtam. Jó sokat nevettünk Fabi is csatlakozott egy idő után hozzánk mert megunta a fa állítást. Mivel a férfiak elég sokat ittak mire a fa a talpába került így egyből neki is álltunk díszíteni fehérrel és kékkel hiszen a falak és a szőnyeg fehér volt.

- Sebikém. – néztem rá ahogy éppen kapaszkodik a falba el ne buruljon. Apu és Norbert már lefeküdtek aludni. -  Menj szépen aludni.

- Nem megyek, minden király. – lengett kicsit ki kapaszkodva is. Oda mentem és adtam neki egy puszit majd eltereltem a lépcső felé. Szerencsére nem kellet vele veszekedni. Amikor már felvolt díszítve a fa mi is eltettük magunkat holnapra. Bebújtam Sebi mellé akinek a lába lelógott az ágyról ahogy feküdt. Vissza tettem az ágyra és betakartam majd mellé feküdtem. Másnap reggel mire leértem a 2 anyuka már nagyban főzött és a két apuka pedig a nappaliban beszélgettek. Ők picit tudtak angolul ezért jobban ment nekik. Anyuék viszont egyből ráéreztek, hogy mit szeretne a másik. Szóval örültem, hogy minden jól alakul. Fabi a TV előtt ült és  a szezonzáró nagydíjat nézte.

- Ide jöhetek én is? – ültem le mellé. Egyből beleült az ölembe és kérdezgetni kezdett. Elmosolyodtam amikor mutatták ahogy Sebi ünnepelt a csapattal és aztán amikor velem.

- Szépek vagyunk együtt. – hallottam meg párom hangját. – Érdekes így kívülről látni. – ölelt át hátulról. – Öcsi tünés. – borzolta össze Fabi haját és az ölébe húzott.

Estére már kész volt a vacsi és az ajándékok is a fa alatt voltak. Mosolyogva néztem Sebi öléből, hogy a férfiak rájönnek, hogy egy-egy kocsit kaptak amiért mindig is fájt a szívük. Norbert a legújabb Mercedest amit Sebi intézett el neki, hiszen csak limitált számban kapható, dehogy mégiscsak a németek reménysége volt a párom. Apu pedig egy Ferrarit kapott amit szintén Sebi intézett el, hiszen ő már a Ferrari versenyzője lesz jövőre. Anyu egy kertes házat kapott tőlünk, mert tudtam, hogy nem nagyon szeret ott lakni ahogy laktak. Sebi anyukája pedig egy utazást kapott Hawaiira ami nagyon régóta a szíve vágya volt. Fabi pedig egy számítógépet kapott. Persze mindenki szabadkozott, hogy túl drága ajándék amit kaptak, de én megfogadtam, hogy rájuk költök és nem magamra, hiszen nekem mindenem megvan.

- Ez a tiéd – nyújtott át Sebi egy kis dobozt. Érdeklődve bontogattam ki, de amikor egy kocsi kulcsot találtam benne meglepődtem. Az utolsó amire számítottam egy kocsi volt, hiszen van kocsim.

- Ne nézz így. – nevetett. – Emlékszel, hogy Angliában láttunk egy Nissan 350z? – csak bólintottam. – Egy olyan kocsinak tartod a kulcsát a kezedben csak a te stílusodra lett alakítva. – csak tátogni tudtam.

- Hiszen nem is mondtam, hogy beleszerettem abba a kocsiba! – jött meg a hangom.

- Nekem már nem kell az ilyet mondanod. Láttam rajtad. Örülsz? – kérdezte félszegen mosolyogva.

- Nem kérdés! – öleltem meg nagyon szorosan. Nagyon örültem, hiszen tényleg beleszerettem abba a kocsiba.

- Most az én ajándékom jön. – álltam fel és átadtam neki egy szintén nem túl nagy dobozt. Érdeklődve kezdte el kibontani. Figyeltem a szemét amiben először meglepetés volt majd iszonyatos öröm és hála ahogy felismerte. Felemelte a nyakláncot amin az én bukó mintám lógott egy kiscímer ami a szülővárosáé volt és egy négy levelű lóhere a hátuljába pedig bele volt vésve a monogramom.

- Ez.. ezz. Köszönöm. – ölelt meg.

- Így mindig veled vagyok. – öleltem vissza.

Anyuéktól kaptam egy hatalmas doboz édességet aminek rettentően örültem hiszen édesszájú vagyok. Mikor kinyitottam Sebi szüleinek ajándékát elnevettem magam mert egy fehér arany nyaklánc volt benne amin az S.V. felirat függött és fülbevalókat is kaptam hozzá. Viki ajándéka is várt rám a fa alatt ami rengeteg jobbnál jobb gyertya volt. Kimitől pedig I love Vettel feliratú pólókat és pulcsikat kaptam, de amin a legjobban nevettem az volt, hogy volt köztük egy I love Kimi-s is és persze közösen kaptunk tőle kiscipőket egy levélben amiben annyi állt, hogy „Keresztapa akarok lenni!”. Szóval nevetve telt a karácsony.