Gyorsam eltelt a nászút és már túl voltunk a futamokon is amik még hátra voltak a szezon záró Brazil nagydíjig. Oda vissza dobáltuk a győzelmeket Sebivel.  Senki nem tudott minket megverni a pályán. Az életben is minden a legnagyobb rendben volt imádtam a férjem és ő is engem. Sokat pletykáltak, hogy szétmentünk, válunk, tönkre ment a kapcsolatunk de ezen már csak vigyorogtunk. Remek csapatink voltak, hiszen a szállást mindig úgy rendezték, hogy egy hotelben legyen a két csapat, így mindig közös szobánk volt. Boldog voltam a mindennapokban és a pályán is mert holtversenybe voltam Sebivel a VB-ért. Már az autóban ültünk és vártuk az évadzáró futam rajtját. Én indultam az első rajtkockából Sebi pedig a 2.ból. Többen is mondták, hogy átfogjuk adni a másiknak a jobb pozíciót, de persze se is butaság volt mint minden amit a média talált ki.

- Futam végére megjöhet az eső. – mondta a fülembe John izgatott hangon. – Izgalmas futamnak ígérkezik. Izgalmasabb befejezésre számítanak a kritikusok mint 2008-ban.

- Csodás. Csak az idegeim ne adják fel előbb. -  sóhajtottam. Majd elkezdtek a lámpák kigyúlni és ahogy elaludtak ráálltam a gázra. De jobbról bevágott mellém a Ferrari oda kaptam a fejem majd gyorsan vissza és próbáltam túljutni az első kanyaron ütközés nélkül. Befordítottam teljesen a kormányt és imádkoztam, hogy ne érjünk össze és eltudjak fordulni. Ahogy a kanyarból jöttem ki egy ütést éreztem a kocsi oldalán és a füvön találtam magam Sebivel együtt. Egyből padlóztam és leváltottam a kocsi elkapart de sikerült elindulnom nem ásta el magát és nem is fulladt le.

- 10. helyen vagy. Mögötted Rosberg és mögötte Vettel. Előtted pedig Kevin.  – mondta John a fülemre kérdés nélkül.

- Kevin, kérlek! – rimánkodtam a bukósisak alatt. – Engedj el, ne tarts fel, kérlek! – belenéztem a tükörbe és Rosberg épp hagyta Sebit elmenni maga mellet amikor Kevin kihúzódott a külső ívre, helyet hagyva nekem a belsőn.

- Köszönöm! – mondtam, bár tudtam, hogy úgysem hallja. Belenéztem ismét a tükörbe. A Red Bull mögött feltűnt a Ferrari de Kevin nagyon komolyan zárta az íveket. Elmosolyodtam, most vissza adja amit németbe Sebi tett vele.

- 2 másodpercre előtted Button. -  mondta ismét izgatott hangon John.

- Feltekerhetem a motort? – kérdeztem vissza, hiszen nem hagyták teljesen kihasználni a motort.

- Nem. – vágta rá egyből. Elhúztam a számat, majd nyomtam ahogy tudtam és ahogy a kocsi bírta. A célegyenesben már a McLarenes Button mellet voltam majd a kanyarba meg is előztem. Belepillantottam a tükörbe és még pont láttam, ahogy Sebi állva hagyja a csapattársamat az egyenesben.

- Ez egy hosszú verseny lesz. – szóltam be viccelődve a boksznak. Ahogy ismét ráfordultam a célegyenesre hatalmas sebességgel elkezdett a hasam szúrni.

- Hogy az a…. – káromkodtam el magam. az egyenesben elengedtem a bal kezemmel a kormányt és megsimogattam a hasam.

- Ha ott bent vagy kicsikém, akkor kérlek tarts ki míg a mami elkeni apu száját. – betudtam egy kézzel fordulni majd inkább megfogtam a másik kezemmel is a kormányt mielőtt beköszön a fal.

- Helyzet értékelést. – mondtam a rádióba, hogy elterelődjön a figyelmem arról, hogy esetleg éppen most ölöm meg a második babánkat.

-  Sebi közvetlen mögötted, 7. helyen vagy, előtted Cont és Sutil viaskodnak. – belepillantottam a tükörben és mögöttem tényleg már a Ferrari jött. Előre néztem de egyből el is rántottam a kormányt mert Sulit és Cont elintézték egymást és a pálya közepén állt mind a két kocsi. Ismét belenéztem a tükörbe, padlógázon jött át ő is a baleseten.

- Nem egyszerű téged lerázni. – morogtam.

- John B- terv, B- terv! – jutott eszembe, amit még a mai megbeszélésen terveltünk ki.

- Rendben, várunk. – mondta John. Elnevettem magam. Az összes pilóta már épít a megérzéseimre, hogy lesz-e eső vagy sem. Nagyon ronda fekete felhők voltak a pálya felett ezért kiterveltük, hogy eljátszunk egy kiállást. Tehát, a bokszban kipakolnak a srácok és beállnak mintha engem várnának. Ezt mind akkor amikor a célegyenesben vagyok, így aki előttem van és hiszékeny bejön esőgumiért. Remek terv és az emberi butaságra épít.

- B- tervre váltunk akkor? – kérdezett vissza John halálosan komoly hangon. Tehát nyílt a rádió forgalmunk és mindenki hallja.

- Igen, vártok? – száguldottam el a célegyenesben gonoszan mosolyogva.

- Igen, várunk. – mondta John még mindig komoly hangon. Nem láttam, de eltudom képzelni, hogy a szerelő srácaim nevetnek a bukósisakok alatt miközben bekészülnek. Felértem újra a célegyeneshez de nem mentem be.

- Bejött. Előled  4-en kijöttek gumiért. – nevetett bele a fülembe. Belenéztem a tükörbe, de Sebi nem állt ki. Ő ismert egyedül tőle féltem, hogy egyből rájön a turpiságra. 3. voltam előttem a másik Ferrari fordult éppen el. Felipét nem volt nehéz megelőzni, de Sebit elfogja engedni. Bevágtam mellé és nem adtam fel az ívet így neki kellet feladnia. Előtte voltam már csak ketten voltak előttem. Már 6 kör telt el mióta többen is kijöttek esőgumiért ami már teljesen elkopott nekik. Már csak 2 kör volt vissza és ketten voltak előttem, mögöttem pedig Sebi jött.

- Eső várható. – ahogy ezt kimondta John már le is szakadt az ég. Egyből mintha dézsából öntötték volna.  A kocsi keresztbe csúszott de korrigáltam.

- Bejössz? – kérdezte sietve John.

- Nem, másfél kör és nagy az előnyünk a többiekkel szemben. Megcsinálom. – szóltam be a bokszba magabiztosan miközben a jobb kanyarba keresztbe csúszott már a kocsi. Felértünk a bokszhoz mindkét autó bejött előlem.

- Csak akkor szólj hozzám ha nagyon muszáj. – szóltam bele a rádióba majd a célegyenesben padlóig nyomtam a gázt. Vagy- vagy. Vagy elfordulok, vagy megfog a szembe fal. Sajnos Sebi is merész volt és nem féltette az életét mert nem ment ki kereket cserélni és jött velem ugyan olyan sebességgel. A kanyarkijáratánál bevágott elém de keresztbe is csúszott egy vízátfolyáson ami engem is megúsztatott. Előttem volt így övé volt a VB cím ebben a pillanatban. Vissza vett a tempóból, valószínű úgy értékelte, hogy még élni akar.

- Feltekerem a motort. – szóltam be a bokszba ellenvetést nem tűrően. Maxra tekertem a motort és elhúztam Sebi mellet, aki ezt látva újra jobban nyomta a gázt. Éreztem ahogy a kocsi hátulja folyamatosan mozog oldalra de próbáltam korrigálni. A célegyenes ráfordítóban Sebi mellettem fordult de nem teljes gázon mentünk, így padlóig nyomtam a gázt.

- Akkor is enyém lesz a VB-cím! – kiabáltam és elsőnek átszáguldottam a kockás zászló alatt majd puhán nyomtam a féket, hogy ne forogjak meg.

- VILÁGBAJOKOK VAGYUNK! AZ ELSŐ NŐI VILÁGBAJNOK VAGY! –ordította a fülembe John.

- Mi vagyunk a bajnokok! Gratulálok! – hallottam meg főnököm hangját is. – Remek pilóta vagy és büszke vagyok, hogy nálunk versenyzel.

- Köszönöm!!! JEEEEEEEEEEE – kiabáltam én is. Felhajtottam a plexit és próbáltam letörölni valahogyan a könnyeimet amik a hihetetlen erejű boldogságomat tükrözték. Beálltam a bokszba  és felmásztam a kocsira. Ordítottam, sikongattam úgy ahogy csak bírtam. Sebi jelent meg előttem már bukó nélkül én is lekaptam a kocsiról a nyakába ugrottam.

- Hihetetlen vagy! – nevetett. – Gratulálok Mrs.Vettel a Világbajnoki a címéhez! Fejet hajtok a vezetési tudásod előtt. – nevetett. Letörölte a könnyeimet mosolyogva és megcsókolt. – Menj! – nevetett ismét és odafordított a csapathoz. Oda rohantam és a nyakukba ugrottam. Iszonyú nagy boldogság volt bennem. Elvertem a világot! A legjobbak közt lettem idén a legjobb! Nem bírtam elhinni az egészet és mégis. A pódiumon végig énekeltem a magyar himnuszt nem érdekelt, mennyire borzalmas a hangom, végig a szívemen volt a kezem ahogy az olimpikonok szokták. A másik kezemet Sebi fogta egészen a díjátadóig. Felipe lett a 3. de így is miénk volt a konstruktőri VB is. Nem bírtam megszólalni és nem bírtam szavakba önteni a boldogságomat. Csak este jutott eszembe a hasi fájdalmam. Egyből felhívtam ez egyik Svájci klinikát és keddre kértem időpontot egy nőgyógyászhoz. Most már képes lennék itt hagyni a Forma 1-et pár évre míg a kicsi felnő. Mosolyogva mentem oda Sebihez aki ebből mit sem sejtett. Oda bújtam hozzá majd lementünk bulizni próbáltam úgy inni az alkohol mentes dolgokat, hogy senki ne vegye még egyenlőre észre. Boldogabb már nem lehettem volna. Úgy éreztem, hogy most tökéletes az életem.