29. rész
2010.02.02. 18:15
Délután a Tv-ben néztem valamit, mikor kopogtak. Mentem nyitni az ajtót. Kimi állt ott. Be akartam csukni, de nem engedte.
- Várj! Hallgass meg, kérlek!
- Mit hallgassak meg? Megint le akarsz feküdni velem, mert nem találtál mást, aki ennyire idióta?
- Nem! Kérlek…
- Jaj… - szédültem meg, és dőltem neki a falnak. Belépett az ajtón.
- Mi történt? Szédülsz?
- Nem érzem jól magam. Biztos elkaptam valamit. – hazudtam.
- Segítek…
- Ne érj hozzám!
- Beszéljünk, kérlek.
- Miről? Hogy eldobtál? Hogy csak arra kellettem neked, hogy ágyba vigyél? Melyik haveroddal fogadtál?
- ÉN SZERETLEK!
- Persze! El is higgyem? Te sem hittél bennem! Hogy akarnálak tönkre tenni? Normális vagy? Az életem romokban hevert, mikor találkoztunk! A szüleim meghaltak! Pont azon járt volna az agyam, hogy tegyek tönkre egy embert?
- Hülye voltam, tudom!
- Nem, nem hülye! Egy idióta!
- Jó, egy idióta vadbarom, aki nem is érdemel meg téged! Aki mindig elcseszi a dolgokat! Egy rakás szerencsétlenség! De… ennek ellenére… Szeretlek.
Nem tudtam mit mondjak. Közeledett hozzám, lassan. Már majdnem megcsókolt, mikor nyílt az ajtó. Umberto lépett be egy nagy csokor rózsával a kezében. Kimi nagy szemekkel nézett rá, majd rám pillantott.
- Ő? Mit akar itt? – suttogta el.
- Ő…
- Nem érdekel! – pattant fel. Dühösen nézték egy percig egymást.
- Mire vársz Räikkönen? Tűnj innen! Ha csak bántani tudod, akkor nincs itt helyed!
- El is megyek. Miután ezt átadom. – és egy nagyot behúzott neki, mire a padlóra esett Umberto. Kimi megrázta a kezét, és újabb gyilkos pillantást küldött nekem, majd kiment az ajtón.
- Te jó ég! Jól vagy?
- Jól. Mit keresett ez itt? – kérdezte idegesen.
- Bocsánatot…
- De nem bocsátottál meg neki, igaz?
- Hát…
- Helyes! Ne is! Au.
- Hozok jeget. Ülj le a kanapéra.
- Oké.
Bementem a konyhába, és kilestem az ablakon. Láttam, amint Kimi a kocsijával épp most hajt el szélsebesen. Egy kis könnycsepp jelent meg a szememben, amit hamar letöröltem, majd jéggel mentem a nappaliba. Leültem Umberto mellé, és a jeget ráraktam az ütés helyére. Teljesen elkalandoztam, Kimi járt a fejemben, mikor Umberto arcát láttam közeledni. Lágyan megcsókolt, majd magához ölelt.
- Végre ismét együtt…
- Végre… - mondtam ki, majd az ölelése közben felrémlett Kimi. Nem bírok nélküle élni, de most tudom, vége…
(http://www.youtube.com/watch?v=ib-TlMDnLGY )
|