Felöltöztem rendesen és kimentem a konyhába.

- Minden oké? Nem nézel ki épp a legjobban.

- Nem is érzem jól magam. Hányingerem van.

- Ülj le. Nagyon fehér vagy.

- Egy pillanat. Inkább a fürdőbe megyek.

10 perc múlva megmostam a arcom és kimentem ismét a konyhába.

- Kislány. Mi a baj? – guggolt le elém Tamás.

- A hasam nagyon görcsöl és hánytam is.

- Mérd meg. – adta Adri a kezembe a lázmérőt.

- Nincs…

- A szemeden látszik. – a lázmérő egy kisebb lázat mutatott.

- Oké. Megyünk a korházba.

- Miért?

- Azt hiszem, ételmérgezésed van. Valami étel rossz volt Spanyolországban.

- Aj. Oké. Menjünk…

A doki megvizsgált. Hamar kimehettem.

- Na, mi van veled?

- Ételmérgezés. Sok folyadékot kell innom.

- Menjünk akkor haza pihenni.

- Menjünk.

Indultunk kifele, mikor a recepciónál egy nagyon ismerős valaki tűnt fel.

- Menjetek előre.

- Oké.

Odamentem recepcióhoz.

- Icu? Te vagy az?

- Lau? Olyan rég láttalak!

- Hát én téged! Hallottam, jól mennek a versenyeid.

- Igen. Idén ugyan nem jutottam ki a télire, mert volt egy kis sérülésem, de majd máskor. Neked viszont nemsokára kezdődik a szezon. Izgulsz?

- Kicsit. De ez normális. Újonc leszek.

- Te hogyhogy itt vagy?

- Ételmérgezés. Pont a legjobbkor. De nem baj. Így legalább találkoztunk.

- Akkor jobbulást. Figyi, most sietnem kell, mert lesz pár sajtótájékoztató, meg néhány rendezvény. Cserélünk számot? Majd aztán egyeztetünk időt és tudunk dumálni.

- Oké.

Cseréltünk számot, majd elköszöntem tőle és már mentem is a kocsiba, mert ismét rámjött a rosszullét.