… egy hihetetlen elszántság. A közelsége hatott. Éreztem, hogy átjár a melegség. A szabad kezével kisimított az arcomból egy hajtincset, majd a hátamon lefelé haladva a derekamon éreztem a kezét. Magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt. Nem ellenkeztem, így egymásban kezdtünk egyre jobban elveszni, viszont jött Stefano és köhögött egyet. Elvált tőlem Fer, majd mosolygott halványan Stefano-ra.

-          Megyek. Egy pillanat.

-          Siess! Át kell venni a kupát! – ment el.

-          Ne tűnj el. Beszélni akarok veled, amint lehet.

-          Én nem akarok. – mondtam nehezen. Megcsókolt, majd kis mosollyal a száján ment a többiek után. Jaime jött és szúrós szemmel nézett rám. Nem szólt semmit. Úgy éreztem, valamiért jobb, ha nem szólalok meg. Elindultam a kötelező interjúk felé. Pont Lobato állt ott. Rám mosolygott kedvesen.

-          Laura. Milyen volt a verseny? A rajtnál sok helyet estél hátra. Mi történt?

-          Nem vagyok biztos abban, hogy mi történt a rajtnál, de kipörögtek a kerekeim, szóval nem jól jöttem el és mindenki megelőzött. Aztán az első kör eléggé nyugtalan volt, és sok helyet vissza tudtam szerezni.

-          Változtattatok valamit? – kérdezte Szujó, aki nem tudom honnét került elő.

-          Eldöntöttük, hogy maradunk az egykiállásos stratégiánál, és egy idő után nagyon jól ment, közel kerültem de la Rosához, de akik korábban cseréltek kereket nálam, gyorsabbak voltak és elhúztak. Amikor kiálltam kerékcserére vesztettem néhány helyet. Kerékcsere után beragadtam Jaime mögé, lehetetlen volt megelőzni, majd három körrel a vége előtt megállt az autó.

-          Hogy értékeled az első futamod? Mit vársz a következőktől?

-          Tetszett az egész lebonyolítása. Azt már pénteken érzékeltem, hogy az edzés hangulata másabb, mint a téli teszteken tapasztaltaké. Az időmérő is egész jól alakult. A futam pedig… Egyszerűen leírhatatlan az az érzés, amikor készülsz a rajtra. Felvezetőn felmegy a pulzusod és… bombasztikus érzés. Sajnálom, hogy nem értem be, és hogy a csapat nem szerzett pontokat, de az adatokat kielemezzük és felkészültebben utazunk Ausztráliába.

Közben letelt a kötelező interjú idő, én pedig le is léptem. Épp kiléptem a sajtógyűrűből, mikor Lobato utánam jött, és megfogta a karom.

-          Bocsáss meg Laura. Beszélhetünk? Én most nem, mint riporter, hanem mint Fernando egyik haverja szeretnék veled beszélni.

-          Jaj, miről? Nem akarok kibékülni egyelőre vele. Megbántott.

-          Fer néha ilyen. Ezt el kell viselni. De csak azért ilyen, mert nagy rajta a nyomás. Gondolj bele. Nem olyan rég vált el Raquel-től, akit borzasztóan szeretett. Aztán itt van benne ez a nagy bizonyítási vágy. A küzdési vágy! 2008-09-ben nem volt jó kocsija. Nem tudta kimutatni, milyen jó pilóta is valójában. Nyomasztja az első Ferrari-s versenye. Nyerni akar idén. Beszélj vele. Kérlek. Most más lesz! Kezd leesni a válláról talán az a nagy teher.

-          Antonio. Szeretem Fernando-t, ez nyílt titok. Viszont amit eddig tett… más képet alkottam róla. Csak játszik velem. És… - tettem a hasamra a kezem. Lehajtotta a fejét. Ekkor hirtelen átölelt valaki hátulról és a keze a hasamon pihent meg…