(Fernando)

Interjúk után mosolyogva ünnepeltem a csapattal. Jó érzés volt. Állandóan nevettem mindenkivel. Leültem egy pillanatra, mikor hirtelen eszembe jutott Laura. Lehunytam a szemem. Mindent elbaltáztam! MINDENT!

-          Fernando. Valami baj van? – hallottam Felipe hangját.

-          Minden rendben. – nem néztem rád.

-          Furcsa a hangod. – lépett a másik oldalamra és meglátta így az arcom. – Mi? Te… De miért sírsz? Sírsz?

-          Ezek csak örömkönnyek. – próbáltam nevetni, de elég silány nevetés lett. Felipe leült mellém.

-          Úgy érzem több itt a gond, mintsem pár örömkönny. Bennem megbízhatsz, tudod. – tette a vállamra a kezét. Bólintottam, de nem igazán akartam megszólalni. A pult felé fordult és rendelt valamit inni. Kihozták neki, majd belekortyolt és elkezdte a poharat forgatni. Nem nagyon bírtam így sokáig. Zavart a pohár hangja.

-          Felipe.

-          Igen?

-          Laura miatt vagyok szomorú. Mindent elcsesztem! Soha nem lehet az én barátnőm! Már nem szeret! – sírtam el magam. Felipe felállt, majd húzott maga után. A mosdóban voltunk.

-          Mosd meg az arcod. Higgadj le kicsit.

-          Most lehetek én akármilyen higgadt, ha Laura már kiszeretett belőlem! Hülye voltam! És most megígértem neki, hogy békén hagyom! Összefog jönni azzal a motorossal. – megengedtem a vizet és megmostam az arcom.

-          Motoros? Milyen motoros?

-          Az a Jorge Lorenzo. A spanyol motoros.

-          Jaj. Akkor… Próbáld meg betartani, és csak mint barát közeledj felé. Azt a pletykát hallottam, hogy Jaime-vel vitatkozott is Laura miattad.

-          Miattam? – néztem azonnal rá. – Mi az, hogy miattam? Mit hallottál?

-          Nem sokat. Csak, hogy valamin összekaptak. Jaime jóban van Jorge-vel.

-          Aha! Hát Jaime ötlete volt ez a összehozza Laurát a motorossal? Gondolhattam volna! Laura pedig csak próbál féltékennyé tenni!

-          Látom, máris jobb a kedved. Terved van?

-          Nem leszek féltékeny, akármi is lesz! Aztán amikor már úgy érzem, elkezdek ismét udvarolni, vagy, épp ahogy adódik! Felipe! Imádlak! – öleltem meg vizes kézzel.

-          Héy, héy! Örülök, hogy ennyire fontos vagyok neked, viszont én jobban örülnék, ha esetleg nem vizes kézzel ölelgetnél. És, látod itt van ez… - emelte fel a gyűrűs kezét. Megforgattam a szemem, majd megnyitottam a csapot, rá helyeztem az újjam, így sikeresen lespriccelve brazil csapattársam.

-          Ezt megkaptad! – nevettem.

-          Igen? – és hirtelen éreztem, hogy a nadrágom vizes lett. – Pont mint aki bepisilt. Fer. Nem bírtad a nyomást, amit futamon rád akasztottam?

Még egy kis vizi csatát tartottunk, majd nevetve, és csurom vizesen mentünk ki a buliba…