-          Evelin! Evelin! – öleltem meg. – El sem hiszem! Tényleg te vagy az?

-          Én! Úgy örülök, hogy látlak!

-          Mi van veled? Gyere be. – invitáltam. A büfé felé mentünk jókat beszélgetve közben.

Evelin az én fél testvérem. Amikor kiderült, hogy nem apától van az igazi apjához került és az óta nem láttam. Nagyon örülök, hogy előkerült.

Egy ideje már a büfében beszélgettünk, mikor Franz lépett az asztalunkhoz.

-          Elnézést a zavarásért, de neked interjú. 5 perced van, hogy oda érj!

-          Bocsi Franz. Bemutatom, ő itt Evelin. A testvérem.

-          Örvendek. Laura. A kötelesség az kötelesség.

-          Oké, tudom. Bocsi. Már megyek is. Majd még beszélünk. Addig menj a Toro Rosso Home-ba. Franz oda kísérnéd? – vettem elő boci szemeket.

-          Természetesen. Siess már az interjúra!

-          Oké, futok.

Az interjún csak kérdeztek és kérdeztek. Már elegem volt. Főleg azért, mert én pont napon álltam, így nem volt a legjobb. A vége felé segélykérőn néztem Lucia-ra. Félre vont.

-          Baj van?

-          Melegem van. Menjünk már, kérlek.

-          Van 5 perc még. Annyit kibírsz?

-          Jó, annyit még talán.

Visszaléptem és épp arról kérdeztek, hogy nőként hogy bírom majd ezt a hőséget és a folyadékvesztést. Elkezdtem mondani a taktikáimat, mikor megszédültem elég rendesen. Pont Antonio volt a legközelebb, így elkapott. Minden elsötétült…

Mikor felkeltem a szobámban voltam és egy vizes ruhát tartott valaki a homlokomra. Fer volt az.

-          Jól vagy már?

-          Igen. Persze. Köszi. Túl sok volt a napon. Nem bírtam.

-          Kis butus. Ilyenkor szólni kell, hogy nem vagy jól. Ezt megérti a csapat. Főleg ezeken a forró helyszíneken.

-          Máskor szólok. – közben kezét a homlokomra tette.

-          Nagyon forró így is a fejed. Nem érzed lázasnak magad?

-          Picit igen azt hiszem. Nem tudom. ÉS hányingerem is van.

-          Remek. Napszúrást is kaptál még?

-          Úgy látszik, ezt a hétvégét sem ússzuk meg kis balhék nélkül. – mosolyogtam halványan.

-          Hát nem. Ha lesz egy nyugodt hétvégénk még a végén unatkozni fogunk.

-          Az biztos!

-          Hozok neked hideg vizet, lázmérőt és lázcsillapítót. Hamar helyrejöhetsz, ha betartod a Dr bácsi tanácsait.

-          Igen is. Siess Dr bácsi!

Mosolyogva intett felém, majd kiment az ajtón.