Az elkövetkezendő pár nap szörnyen telt. Mivel a hétvégén megint futam és keddre Franz berakott nekem és Jaime-nek egy szponzori rendezvényt, nem is tudtam hazautazni. Hétfőn este érkeztünk meg Fer magángépével a Sepangi reptérre. A hotelbe mentünk és elaludtunk. Másnap mentem a rendezvényre. Jaime-vel ott találkoztam. Végre picit jobb kedvem lett.

-          Halihó. Hát veled meg mi történt? – kérdeztem. A feje vörös volt nagyon és napszemcsiben volt. Levette a napszemüveget…

-          Tegnap strandon voltunk Icu-val. Elaludtam napozás közben.

-          Oh… Vedd vissza a napszemüveget, ha lehet. – néztem rá szépen. Kiöltötte a nyelvét.

-          És veletek mizus? Hogy telt a tegnapi napotok?

-          Semmi különös nem volt… - néztem a földre.

-          Ez így nem jó. – nézett Jaime az épp készülődő riporterekre. – Titkolsz valamit. Nem bízol bennem? Mi a baj? – láttam rajta, hogy most egyáltalán nem viccelődik. Komoly volt.

-          A szüleimnek autóbalesete volt. Szombaton tudtam meg. Tamás meghalt. Adri életveszélyben.

-          Részvétem. Miért nem mondtad? – fogta meg a kezem. – A barátaid vagyunk. Ezért voltál vasárnap reggel olyan szótlan? A lányok, amint leléptetek mondták, hogy biztos baj van. Nem ilyen vagy. Már a legrosszabbtól tartottunk. Azt hittük Fer megbántott, vagy…

-          Nem akartam elrontani a kedvetek. Mindenki vidám volt. Fer pedig végig mellettem volt. Sokat köszönhetek neki. Egy védőangyal.

Mosolygott halványan, majd megölelt. Nem sokkal később Mark Webber érkezett meg. A szponzori rendezvényen épp a biztonságos vezetésről beszéltek. Egy vizes pálya volt és két kocsi. Meg bóják. Gondolom lesz egy kis vezetés. Jaime és én beültünk a kocsikba, míg Mark egy kamerának beszélt. Kis verseny lett köztünk. A szlalom pályán szinte fej-fej mellett haladtunk, mikor a bikuci nekiment pár bójának, lemaradt, majd én nyertem. Nevetve szálltam ki. A riportereknek és a kameráknak elmondtuk a szokásos dolgokat és elmehettünk. Fer épp Robbal kártyázott, mikor megérkeztem. Átvedlettem, majd leültem őket nézni.

-          Milyen volt a szponzori?

-          Vizes pályán szlalom verseny. Jó volt. Nyertem. Jaime letarolt 4 bóját.

-          Ügyes. – nevetett fel Rob. Épp jó játszmában voltak. Meglestem Rob kártyáit, majd Nando-ét is. Leültem és vártam mit lépnek. Tudtam ki áll nyerésre. Rob végül megszólalt.

-          All in. – néztem Fer arcát. Meg sem rezzent. Közben a kezemmel takartam a számat.

-          Oké. – ő is berakott mindent. Elmosolyodtam kezem takarásában. Rob feltárta lapjait.

-          Póker! – nézett gonoszan Nando-ra.

-          Nyertél. – dobta el a lapjait. Ledöbbentem. Rob felpattant, majd elkezdett táncsolni. Kezei mint a malom kerekei jártak. XD Rátenyerelt az asztalra, majd megnézte Fer lapjait. Kiesett a kezéből.

-          SZEMÉT! Már megint hagytál nyerni! Nem is játszom többé veled! – és durcásan kivágtatott. Egymásra néztünk.

-          Hát… kicsit ideges lett.

-          Az. Nem baj. Majd lenyugszik. – húzott magához és bementünk a hálóba. Holnap fárasztó nap lesz.