Reggel Fer ölelésében keltem. Nagyon jó érzés volt. A közelsége biztonsággal tölt el. Félig kinyitottam a szemem. Valami zajokat hallottam. Az ablaknál el volt húzva a sötétítő. Mintha esőcseppek kopogása lenne. Lassan kibújtam Fer öleléséből és az ablakhoz mentem. Szakadt az eső. Egy nagy villámlás volt, majd jött a hangja. Felrémlett bennem még olasz nagydíjam egy alsóbb kategóriából. Akkor is szakadt az eső, bár nem ennyire. Vezető helyen voltam és annyira csúszkált a kocsim, annyira nem volt tapadás, hogy a célegyenesre rávezetőn nekimentem a boxutca falának. A törmelékek szétsodródtak a pályán és a nagy riválisom ráment az egyikre, defektje lett és nekem vágódott. Hirtelen megrémültem. Fer átölelt.

-          Jó reggelt. – nézett ki az ablakon ő is közben.

-          Neked is. Esik.

-          Látom. Szép hétvége lesz. Tavaly félbe lett szakítva a Maláj futam. Alig láttunk valamit. Button nyert.

-          Igen. Tudom. Szépen rajtoltál. ÉS Felipe baby. Stay cool.

-          Igen. – nevetett fel visszaemlékezve. – Kimi meg jégkrémet falatozott. Nagyon jó futam volt. Ráadásul utána összeültünk a Red Bull boxban és hajszárítóval szárítottuk a hajunkat meg közben nevetgéltünk. Kimi mindenkinek hozott jégkrémet. Rob pedig sakktáblát és olyan sakk VB-t rendeztünk, hogy csak na. Sebi és Rob voltak a döntőben. Seb nyert.

-          De jó lehetett.

-          Idén meg, ahogy nézem vízi foci lesz. Ausztráliában elmaradt, de most már lesz. Csütörtök este.

-          És kik lesznek első meccsen?

-          Mi Ferrarisok és a McLarenesek. Kijössz majd szurkolni?

-          Naná. De cserébe majd te is kijössz az enyémre!

-          Ez nem kérdés! Lemegyünk kajálni?

-          Ha nagyon akarod. Bár, én még lustiznék és a pályán jobb lenne enni.

-          Akkor ezt megbeszéltük. Irány az ágy.

Visszadőltünk még 20 percre, utána összekészültünk és indultunk. Mikorra végre beértem a TR boxba a kabátom tiszta víz volt és még a nadrágom is. Fintorogva mentem átvedleni, majd leültem az egyik asztalhoz enni. Noncsi ekkor lépett be. Intettem neki. Mosolyogva leült.

-          Szia. Nah, hova vitt az a Szőke Herceg?

-          Szia. Hát, ha te azt tudnád…

-          Tudni fogom, ha elmeséled. Szóval rajta. Wow. De szép. – vettem észre a nyakláncát. Egy szív alakú ezüstlánc volt.

-          Ezt kaptam tőle. Kihajóztunk a yachtjával és egy gyönyörű gyertyafényes vacsi várt. Utána pezsgőztünk és beszélgettünk, majd odaadta szerelme jeléül. Hogy ez a szíve és mindig legyen velem. Aztán a hálóban illatos gyertyák, rózsaszirmok és csoki öntet. A többit nem kötöm a nózidra. – öltötte ki a nyelvét.

-          Jobb, ha nem is tudom. Akkor szent a béke?

-          De még mennyire.

-          Üzenem a hercegednek, hogy tartozik egy elemzéssel!

-          Átadom. És ti mit csináltatok? Jaime gondolom napozott és elaludt napszemcsivel a szemén. – kuncogott a lükébb kis spanyolon. - Ti? – érdeklődött.

-          Semmi különöset. Hétfő este ide utaztunk. Aztán azóta lustizunk, nekem volt szponzori. Semmi különös nem volt.

-          Laura Wéber! Jaime Alguersuari! – jött ki elég magas hangerővel Franz az irodájából. Nagyokat pislogva néztünk mindannyian Franz-ra. Mit tettünk?