Még mielőtt levetette volna a kosztümje felső részét, bekapcsolta számítógépét. Még kényelembe se kellett hoznia magát, de már jött egy e-mail.

Feladó:<linda.supinen@elle.fi>

Címzett:<eva.poso@elle.fi>

Tárgy: Naaaa??????

Na mi volt? Mesélj!!!!!!

______________________________

Feladó: :<eva.poso@elle.fi>

Címzett: <linda.supinen@elle.fi>

Tárgy: Naaaa??????

Na, semmi!!!!! Risto elfelejtett szólni, hogy ELNAPOLTÁK!!!!!!

Amúgy észrevetted már, hogy mennyi kövér és büdös ember van ezen a munkahelyen? Én épp az előbb jöttem erre rá....amikor a liftben voltam...

______________________________

Feladó:<linda.supinen@elle.fi>

Címzett:<eva.poso@elle.fi>

Tárgy: Naaaa??????

És ezt beismerte? Az a nagy koppanás az állam volt...

Hát Eva el kell, hogy szomorítsalak, de ezt a megállapítást, én már az első munkanapomon megtettem. Nem emlékszel? Már akkor menekülőre akartam fogni, csak te visszarángattál...

És mikorra tűzték ki?

______________________________

Feladó: :<eva.poso@elle.fi>

Címzett: <linda.supinen@elle.fi>

Tárgy: Naaaa??????

Egy "talán én felejtettem el"-el beérte... És igen, még mielőtt kérdeznéd, simán rákente volna szegény Jaanara!

Ja, tényleg! Emlékszem már... az vicces volt!hehe!

Egy hét. EGY HÉT!!!!! Én addig elhalálozom!!!!

______________________________

Feladó:<linda.supinen@elle.fi>

Címzett:<eva.poso@elle.fi>

Tárgy: Naaaa??????

Gondoltam, hogy megint letagadja. Jaana is egyszer az életben igazán kiállhatna már magáért! És mondjuk, kezdhetné azzal, hogy futva menekül Ristotól. Ja bocs. Elfelejtettem, hogy beleszeretett. Akkor bizony ez a jó öreg " Sza.r ügy" kategóriába tartozik.

o-óóóó.... Iines észrevett téged. Most mész be az irodába, és, amint kijössz, szépen elmeséled, hogy mit akar tőled az a Piszkafa. Most meg miért szól rám? Nem is e-mailezek! Na jó, éppen írogatok itt neked, de neki ezt nem kell tudnia. A francba közelít!

_____________________________

- Eva. - köszörülte meg torkát Iines. - Nagyon komoly közlendőm van. - Eva jobban belefúrta magát a bőr fotelbe, amibe már amúgy is belesüppedt. Kezdett kicsit félni, hogy esetleg a kirúgásáról van szó, de azért nem gondolta annyira súlyosnak a helyzetet, mármint, hogy Lindával vált egy-két e-mailt naponta. Túl nagy a hatásszünet. Ítélte meg a lány főnöke szótlanságát. - Tehát, inkább a lényegre térek.

- Igen? - nyelt egy hatalmasat Eva.

- Bepereltek minket. - Iinessel egyszerre fújták ki a levegőt. Noha más-más ok miatt. Majd Eva gyomra ismét görcsbe rándult Vajon ő írt valami rosszat kritikáiba? Na jó, sok rosszat ír, de hát ez a munkája! Ha valami nem tetszik, az bizony nem tetszik. El kell fogadni más emberek véleményét, ha az nincs ínyünkre, akkor is. - Tudod nagyon kellemetlen ez számomra. - tördelte kezeit, amire Eva allergiás volt. - Biztos forrásból tudtam meg az információt, és hát...

- Értem. Miben tudok segíteni?

- Kellene egy tanú, majd a tárgyalásra. Aki úgymond támogat engem. Ezt az ügyvédem javasolta.

- Értem. És kire gondoltál? - értetlenkedett tovább Eva, bár a lelke legmélyén tudta a választ, de nem igazán szeretett volna szembesülni vele.

- Rád, Eva.

- Ó.

- El lehetne ezt intézni?

- Persze. - Igazából Eva úgy 10 éven belül nem akart a bíróság közelébe menni, de hát, ha egyszer a főnöke mondja neki?

- Köszönöm. És ha lehetne... ez maradjon kettőnk között.

- Természetesen.

- És a tárgyalásod, hogy sikerült?

- Elhalasztották.

- Értem. Most már visszamehetsz dolgozni, köszönöm. - küldte ki az irodából Evat. A lány abban a pillanatban mindennek elmondta a főnökét. Persze csak magában. Azért nem őrült meg teljesen, hogy Iines tudtára adja, mit is gondol valójában őróla. Dühösen vágta be magát a székébe. Annyira mérgelődött, hogy észre sem vette az új e-mailjét.