-Öööö... Gyere, ülj le. Hallgatlak.

Közben Betty elvonult a szobájába.

-Szóval... Nem is tudom, hol kezdjem...

-Talán az elején...

-Szóval... Tudom, hogy tudsz kártyát vetni...

-Úgy érzed, a cigánykártya választ ad? Akkor gyere a szobámba, ott nyugisabb.

Bejött és leült az ágyra. Abból a csodálatosan szép világoskék szeméből azt olvastam ki, hogy reménykedik. De vajon miben? Lehet, hogy igaz Sandy sejtése? A kártya majd válaszol.

Leültem Zsoltival szemben az ágyra és elkezdtem keverni a paklit. Közben többször is a szemébe néztem, hiszen mint tudjuk a szem a lélek tükre. Mikor végeztem a keveréssel, megkértem Zsoltit ossza szét a paklit öt egyforma részre, de ne fordítsa fel.

-Mire is szeretnél választ kapni?-kérdeztem egyenesen a csodaszép kék szemeibe nézve.

-Arról lenne szó, hogy... Van egy lány aki nagyon, de nagyon tetszik nekem. De nem tudom van e esélyem nála...

-Mindjárt kiderül-fordítottam fel a lapokat.

-Mit látsz?

-Igen, lehet esélyed nála. De vigyázz, hogy közelítesz felé...

-Ezt hogy érted?

-A lány szíve tele van a múltból hozott keserűséggel. Emiatt szüksége van arra, hogy úgy érezze, szeretik. Ne gondolj nagy dolgokra, elég néhány apró jelzés. De a kártya határozottan azt mondja, hogy egymásnak vagytok teremtve.

-Juuuujjj... Köszönöm szépen!!!-nyomott az arcomra két puszit. Annyira aranyos volt, esküszöm, mint egy kisfiú.

-Én is köszönöm... a szombatit. Kedves volt tőled, hogy próbáltál vigasztalni...

-Áh, semmiség. Úgy sírtál ott, mint a záporeső, én is elszomorodtam, hogy könnyesek a szép szemeid...

-Jajj, ne bókolj már!

-Csak őszinte voltam...-mondta ártatlan képpel és mélyen a szemembe nézett. Anyám borogass, azok a gyönyörű kék szemek... El lehet benne veszni... De asszem ő is elveszett az enyémben. Tényleg különlegesnek számítok ebből a szempontból, hiszen a szemem kicsit világosbarna de ha valaki jól megfigyeli, az észrevesz benne egy kis kéket is. Köszi Ősök a géneket. Már pár másodperce szemeztünk, mikor leesett, hogy a kezem az ő kezében maradt. Ekkor lassan közelebb hajolt hozzám... Máskor ilyenkor azonnal elhajoltam volna, lehűtve az érzelmeket, de ezúttal én is meglepődtem magamon, hogy nem tettem, sőt... A romantikus pillanatba Betty a nappaliból behallatszó kacagása hasított bele, visszazökkentve Zsoltit és engem a Privát Mennyországból a földre.

-Ez meg mi volt?-kérdezte meglepve Zsoltika.

-Semmi, csak Betty valami régi Showder Klub adást néz-nevettem el magam én is. Zsolti erre elengedte a kezem és elmosolyodott, bár én a szemében láttam egy pici csalódottságot is. Talán meg akart csókolni? Vagy én lennék a lány akiről beszélt? Ajajj! Ennek nem biztos, hogy jó vége lenne. Vagy mégis? Abban mindenesetre nem tévedtem, hogy Betty éppen Showder Klubot nézett, azon nevetett, de mikor észrevett minket kinyomta a TV-t.

-Szia Zsolti! Téged mi szél hozott erre?

-Megkértem Katát, hogy vessen kártyát...

-És amint látom, pozitív megerősítést kaptál.

-Tényleg, még nem is kérdeztem: Viki hogy van? Clau mesélte a múltkor hogy mi volt azzal sráccal...

-Ja, Sebastiannal... Persze, Clau nekem is mondta, hogy azóta kissé megzuhant, mert a srác még nem kereste. Most tisztára azzal van, hogy csak szívatta. Gondoltam is rá, hogy elhívjuk Miskolcra koncertre. Hátha sikerül feldobni.

-Biztosan, mert előttünk a Disco Express fog fellépni, amennyire én tudom-mosolyodott el Zsé.

-Akkor tutiszáz! Barbie girl, Pláza Angyal, Nyalóka dal meg a többi... Egyik jobb mint a másik.

-Rock&Roll minden mennyiségben. Bocsi lányok, én mentem. Sziasztok! Köszi még egyszer Kata.

-Szívesen. Szia!

Amint Zsolti elment, Betty letámadott.

-Na és most mesélj szépen, mi volt odabent! Mert azt én is láttam, hogy mindketten el voltatok pirulva, mikor kiléptetek a szobádból.

-Majdnem megcsókolt...-ábrándoztam el egy pillanatra.

-Basszus, mit szakítottam én meg... Na, részletezzél...

-Szóval, mikor mikor megmondtam neki, mit mutat a kártya, azonnal megölelt és nyomott két puszit az arcomra. Ekkor úgy gondoltam, azért én is megköszönöm neki, amit szombat éjszaka tett. Tudod, hogy ott próbált vigasztalni.

-Ja. Aranyos volt...

-Erre ő azt mondta, ő is elszomorodott, mikor látta, hogy könnyes a szemem. És közben valahogy a kezem az ő kezében maradt. Csak ezzel egyikünk sem foglalkozott, mert elvesztünk egymás tekintetében...

-Jujj, és ebbe rondítottam én bele... Affene-vigyorodott el Betty.

-Viki tényleg annyira megzuhant?-váltottam témát.

-Háát... Nem tudom, én Clauval beszéltem, azt mondja, ki se mozdult napok óta a lakásból.

-Ha a Sebi gyerek csak szívatta én bárhová utána megyek és kiherélem, ebben biztos lehetsz!

-Megyek én is! Meg jön persze Clau és Sandy is! Hooligans koncertre is.

-Reméltem. Na jó, visszamegyek MSN-re, hátha fent van valaki értelmes.

-Okés. Én meg nézem tovább ahol abbahagytam.

Visszaültem a laptopom elé és amint beléptem rögtön egy értesítéssel találtam szembe magam.

jen.d-r@windowsline.com felvette Önt partnerei listájára, Bla-bla-bla...

Mi??? Ez Jenni lenne? Rányomtam, hogy elfogadom. Nézem, elérhető. Halleluja! Rákattintottam és az alábbi üzenetet írtam be neki.

-Szia Jen! Tetszett a Hooligans-koncert?

Várok, közben tettem fel MyVIP-re és Iwiw-re néhány képet a szombati buliról. Egyszercsak villogni kezdett a beszélgetés ablak.

-Szia Kata, örülök, hogy itt vagy. Látsz webkamerán?

Oldalra néztem, ott integetett és mosolygott a webcambe.

-Igen. Pill, szólok Bettynek.

-Betty! Gyere csak egy kicsit!

-Mi az, mi történt?

-Nézz csak ide-böktem a laptop felé.

-Jen! De jó, hogy jelentkeztél!-integett Betty is a webkamerába.

-Én is örülök, hogy látlak. Jól vagytok?

-Köszi, jól vagyunk, leráztuk a firkászokat.

-Annak örülök. Minket is békén hagynak.

-De mesélj, veled mi újság?

-Hááát... Szóval lányok... Kimivel kisbabánk lesz...