Rémülten néztem a spanyolra. Aztán felment bennem a pumpa.

-          De egy barom állat vagy! – kezdtem el vele veszekedni, míg a többiek csak lestek, hogy milyen hangot merek megütni a csapat hímes tojásával. – Elárulnád, hogy ez mire volt jó? Azon kívül, hogy leamortizálod a falat?

-          A FALAT? – üvöltött vissza Fer. – Kurva jó, hogy te most is inkább a fal miatt aggódsz, mint értem!

-          Persze, mert a falnak nincs esze, neked viszont ELVILEG igen! Bár ha azt is a farkadban hordod, akkor tényleg nem ér valami sokat! – válaszoltam. Többen elröhögték magukat körülöttünk. – Na de tényleg, mi a fenéért csináltad?

-          Mert nem bírom elviselni, hogy mással mész el és nem velem! – ezen kicsit röhögnöm kellett.

-          Eddig sem mentem el veled.

-          Tudom! – kiabálta.

-          Szóval ti tényleg nem feküdtetek le? – kérdezte döbbenten Sue. Fernando nemet intett a fejével, mire azonnal megindult a susmus.

-          Hazudtam, mert azt reméltem, attól meggondolod magad. – fordult felém. – De ennek vége. Mondtam már, hogy szeretlek, úgyhogy öntsünk tiszta vizet a pohárba. – folytatta, mire erre a vallomásra többeknek elakadt a lélegzete, míg Nano a véres kezével végigsimított az arcomon.

-          Ezt ne haragudj, de nem veszem be. – húzódtam el tőle. – De gyere, leápolom a kezedet. – ajánlottam fel neki, ő meg természetesen élt a lehetőséggel.

Először egy vizes ruhával letisztogattam a vért az ökléről, majd egy alkoholos vattával átdörzsöltem a karcolásokat. Szerencsére nem voltak mélyek, így komolyabb probléma nem akadt. Végül Betadine-al zártam a kúrát.

-          Köszönöm. – motyogta a sérült.

-          Nincs mit. – feleltem, majd menni készültem, de megállított.

-          Nem gondolod, hogy beszélnünk kellene? – kérdezte.

-          Nem. – makacskodtam immáron én.

-          Pedig szerintem igen. Ülj le kérlek. – kérte kiskutya szemekkel, aminek nem tudtam ellenállni. Ezt ő is észrevette és eleresztett egy gyors vigyort.

-          Nos? – érdeklődtem, miután kényelmesen elhelyezkedtem.

-          Nos! Nem gondoltad meg magad a délutáni fuvarral kapcsolatban? – kérdezte az arcomat fürkészve. – Én is olyan tájban végzek, el tudlak vinni. – ajánlotta fel a földet bámulva, csendesen.

-          Hát, nem gondoltam meg magam. Szerintem tartsuk meg a 3 lépés távolságot, úgy mind a kettőnknek jobb lesz.

-          De én erre nem vagyok képes. Szeretlek.

-          Ugyan… Te csak kívánsz. A kettő nem ugyanaz. – feleltem neki szomorúan.

-          Nem! Nem csak kívánlak! Veled szeretnék lenni, de nem csak az ágyban! Közös programokat szeretnék és reggel melletted ébredni! Tudod, még mindig a pólómon érzem az illatodat, arról az estéről… Nem tudlak kiverni a fejemből! – ezzel kicsit meglepett, de nem bíztam benne.

-          Pedig meg kell tenned! Nem fogok egy olyan férfival kezdeni, akiben nem bízok! – osztottam meg vele is a nagy titkot.

-          Miért nem bízol bennem? – kérdezte. Erre csak felhúztam a szemöldököm, hogy komolyan gondolja-e a kérdést. Lesunyta a buksiját. – Nem lehetne, hogy kapjak egy második esélyt? – ráztam a fejemet, de egy kis nyilallást éreztem a szívem táján… Erre felhorkantott. – Kimi ennyivel jobb lenne nálam? Nem hiszem! – kiáltotta dühösen, majd felpattant és kirohant, erősen becsapva maga után az ajtót.

A nap további része szerencsére már közjátékoktól mentes volt, így gyorsan el is telt. Hamar eljött a délután 5 óra, így elindultam a parkoló felé. Kimi már ott várt rám, egy hatalmas mosollyal az arcán.

-          Szia Han! Hogy veled mindig történik valami! – üdvözölt lelkesen. Ettől a fogadtatástól nekem is jobb lett a kedvem.

-          Mire célzol Szőke Herceg? – élcelődtem vele.

-          Természetesen magamra! Nem minden nap ajánlom fel bárkinek is, hogy hazaviszem! – mosolygott sunyin, lapos oldalpillantást vetve valahova mögém. – És az sem, hogy utána elhívom vacsorázni! Szóval eljössz?  - kérdezte mosolyogva.

-          Lehet róla szó! – egyeztem bele a dologba. Ekkor nagyot csapódott egy kocsi ajtaja, majd láttam, ahogy Fernando dühösen kiviharzik a parkolóból. Kimi csak nevetett rajta, míg én kissé kényelmetlenül éreztem magam.