Hát én köpni-nyelni nem tudtam. És azt sem tudtam, hogy mit válaszoljak. Ugyanis nem tudtam a választ. Kimi meg csak ott térdelt előttem és igyekezett megkönnyíteni a helyzetemet. Ami inkább fordítva sült el…

Mégpedig azért, mert a drága finn, elkezdte simogatni a lábamat. De nem akárhogy. Érzéki mozdulatokkal haladt a lábszáramtól egyre feljebb, egészen addig, amíg már a térdemnél, sőt a combom belső részénél járt.

Egyszer csak vette a bátorságot és belecsókolt a térdhajlatomba, majd apró puszikat kezdett osztogatni a combomra. Egyre nehezebben vettem a levegőt, ahogy éreztem a forró leheletét a bőrömön.

Lepillantottam rá, de bárcsak ne tettem volna! Ő is épp akkor nézett fel rám, hogy lássa az elért hatást. Meg lehetett elégedve a látvánnyal, mert elmosolyodott és visszatért a kényeztetésemhez. A combom alá nyúlt, kicsit megemelte és a két kezébe fogta őket. Még közelebb araszolt hozzám és nyalogatni kezdett. Először csak a nyelve hegyét húzta végig a combom belső részén, amibe beleborzongtam.

Amikor észrevette, hogy mennyire élvezem a dolgot, tovább ment. Csókolgatva haladt egyre közelebb a „bejárathoz”. Végül megállt előtte, de a leheletét már ott éreztem, magamon. Újra megemelt és gyengéden lehúzta rólam a bugyimat és máris visszatért a női test legérzékenyebb részéhez. Már épp megízlelt volna a nyelvével, de…

Ez volt az a pillanat, amikor nem bírtam már tovább és felpattantam. Felrohantam a szobámba és levetettem magam az ágyra és próbáltam lenyugodni.

-          Mi a fenét csinálok? MI A FENÉT CSINÁLOK? – kérdeztem magamtól hangosan. Nem kaptam rá választ.

Jelen pillanatban teljes bennem a káosz, a zűrzavar. Pár napja még úgy éreztem, hogy Fernandoba vagyok szerelmes, de most meg teljesen elvesztem Kimi bűvkörében.  Nem gondoltam volna, hogy így fog elsülni ez az „áljárás”, már rögtön az elején. Mibe keveredtem?

Ekkor halk kopogtatást hallottam az ajtón.

-          Hanna! – szólt egy halk hang a túloldalról. – Hanna, kérlek engedj be!

Nem feleltem neki, most úgysem tudnék neki semmit sem mondani. Először magamban kell tisztáznom a dolgokat, mégpedig hideg fejjel. A hideg fejet pedig Kimi közelében úgy látszik elég könnyen, elveszítem.

-          Han! – kérte újra a finn. – Nyisd ki légyszi! – erre sem feleltem. – Na jó, most hagylak, hogy át tudd gondolni a dolgokat. De reggel beszélünk! Nem szökhetsz meg! – kajánkodott kedvesen. – Jó Éjt Kislány! –erre már én is elmosolyodtam egy picit.

Gyorsan pancsiztam egyet és bebújtam az ágyikóba. Épp fel akartam hívni Dit, amikor észrevettem, hogy jött egy sms-em. Fernandotól.

„Szia Hanna! Megértem, hogy nem vetted fel a telefont, lehet, hogy a te helyedben én sem vettem volna fel. De, nekem akkor is rosszul esik. Iszonyatosan hiányzol. Volt pár óra, amíg a magaménak tudhattalak és akkor senki se volt nálam boldogabb. És mindezt sikerült elszúrnom. Sajnálom, hogy nem álltam ki melletted, egy tapintatlan barom voltam. Próbálok megváltozni! Csak annyit kérek, hogy ne köteleződj el Kimi mellett! Kérlek, várj még egy kicsit! Fernando”

Hát ez egy szép, hosszú sms volt. Újra felkavaródtak bennem az érzések. Amikor azt hittem, hogy már sikerült megnyugodnom….

Ideje volt felhívni a legjobb barátnőmet.

Amikor először hívtam, nem vette fel, úgyhogy inkább fogtam egy darab papírt és tollat, leírtam rá Nando sms-ét, tuti, hogy kíváncsi lesz rá. És így legalább nem kell szerencsétlenkednem a telóval. Amikor végeztem, újra próbálkoztam.