-          Fernando, ez roppant gonosz volt! – nyafogtam, de szerintem akkor is igazam volt. – Ilyennel épeszű ember nem viccelődik!

-          Mármint milyennel? – vigyorgott még mindig, immár a kocsiban, a szálloda felé.

-          Olyannal, hogy megettél egy fókát! – duzzogtam kifelé bámulva az ablakon.

-          Nem azt mondtam, hogy egy egészet, ennyire azért nem vagyok bélpoklos. – röhögött tovább. – Csak egy kis kóstolást említettem.

-          Ezért még kapni fogsz! – fenyegettem meg játékosan, miközben kikászálódtam az autóból a szálló mélygarázsában.

Kézen fogva indultunk el a recepció felé felvenni a kulcsainkat. Miután kinyílt a lift ajtaja és kitettük lábunkat a hallba, nekem rögvest földbe gyökerezett a patám. Ugyanis Kimi állt ott a recepciónál.

Fernando nem értette a megtorpanásomat, de miután meglátta a finnt, rájött a tovább nem mozdulás okára.

-          Szeretnéd, ha előtte még eltitkolnánk a dolgot? – hajtotta le a fejét és engedte el a kezemet egyszerre. A szívem szakadt bele. Nem akartam ezt a helyzetet, még nem voltam felkészülve a Kimivel való találkozásra. A bennem dúló lelki viharra való tekintet nélkül, Fer még mindig magába fordulva várta a választ.

-          Add ide a kezed! – szólítottam fel, mire felém nyújtotta a kívánt testrészt. Megfogtam és a szemébe néztem. – Szeretlek, ezt ne felejtsd el. Menjünk. – elmosolyodott egy kicsit, majd egy röpke csókot lehelt a számra.

-          ÓÓÓ, sziasztok! – köszönt a finn kicsit gúnyolódva, mikor meglátta, hogy kézen fogva érkeztünk meg a színe elé. – Látom hamar összemelegedtetek! Mondd csak Nando, szerinted is fantasztikus Han az ágyban? – kérdezte röhögve. Dőlt belőle a pia-szag. – És te kislány… Tudod már, hogy melyikünk jobb az ágyban? Na? Legalább abban én nyertem?

-          Kimi, szerintem menj és feküdj le! – ajánlottam neki szomorúan. Lelkiismeret-furdalásom volt, hiszen miattam került ilyen helyzetbe.

-          Csak ha te takargatsz be, Kisanyám! – vigyorgott kissé idiótán. Segítségkérőn néztem Fernandora. A spanyol a fejével intett, hogy támogassam meg bal oldalról, ő meg jobbról és felvisszük a szobájába.

Hát elég nehéz hadművelet volt, azt meg kell hagyni. Mondjuk a Szőke szerintem még rá is játszott. Néha-néha elkaptam egy-egy kósza pillantást, ami a józanságára utalt. De nem voltam biztos a dolgomban, ezért úgy tettem, mint aki nem vett észre semmit.

Amikor már a lakosztályába is bejutottunk, Fer nagyon rendes volt: segített betenni az ágyba, majd egy puszi után kiment. Kettesben hagyott minket. Szóval ő sem dőlt be teljesen a színjátéknak.

-          Nocsak, a párocskád hova lett? Nem próbáljuk ki hármasban? – nézett rám incselkedve az ágy mélyéről.

-          Nyugodtan abbahagyhatod az előadást. – mosolyogtam rá és viszonoztam a pillantását. Farkasszemet néztünk, majd megszólalt.

-          Szóval összejöttetek.

-          Igen.

-          Szereted? – ez volt a következő kérdés.

-          Igen.

-          És ő is szeret téged?

-          Igen.

-          Biztos vagy benne?

-          Igen.

-          Akkor áldásom rátok. – villant fel egy röpke mosoly a száján. Majd el is tűnt. – És mielőtt belekezdenél: nem fogok nyakra-főre inni és barátok is maradhatunk.

-          Miből gondoltad, hogy ezt fogom kérdezni? – vontam fel a szemöldököm.

-          Ismerlek Han… Ha te valakit a barátoddá fogadsz, nem szívesen mondasz le róla. Akármilyen tahóként viselkedik is veled. – sóhajtott egyet. – És az elmúlt napokban gondolkodtam rajtunk. Tényleg nem illettünk volna össze szerelmespárként. De remélem, azért a barátságunk megmarad. – mosolygott rám immár bátrabban.

-          Persze. – feleltem neki és adtam egy puszit a homlokára.

-          És ha az az eszement spanyol nem becsül meg téged és megbánt, én a Szőke Herceg fogom fehér lóról kardélre hányni! – mondta elég hangosan ahhoz, hogy az ajtó előtt ácsorgó Ferni is meghallja. Röhögést hallottunk felőle. – Na, menj. Alszom egyet és van egy olyan sejtésem, hogy Nando szívesebben tartana már a karjaiban. Majd találkozunk.

-          Okés. Jó Pihit! – köszöntem el tőle egy újabb puszival, majd elhagytam a szobáját. Odakint Fer mosolyogva belém karolt és megindultunk a saját lakosztályunk felé.