Reggel, amikor felkeltem, üres volt mellettem az ágy. Kíváncsian kémleltem körbe a szobában, de az én egyetlen spanyolomat nem találtam sehol. Fáradtan feltápászkodtam és körbejártam a többi helyiséget is: a fürdőt, a konyhát és a kis nappalit is.

Fernek hűlt helye volt.

Úgy okoskodtam, hogy biztos előbb be kellett mennie a pályára, és engem nem akart felébreszteni. Kicsit megnyugodva álltam be a zuhany alá és élveztem a vizet. Mivel ma szinte semmi dolgom nem lesz, a két interjút leszámítva, amit délutánra szerveztem Nandonak, volt elég időm kiélvezni a fürdést.

Amikor végeztem, megtörölköztem, és magamra kaptam egy fürdőköpenyt, így slattyogtam ki a nappaliba.

Ott viszont leesett az állam a látványtól. Fer tüsténkedett egy ízlésesen megterített asztal körül, amin volt minden földi jó. Gyümölcs, tej, gyümölcslé, péksütemények, pirítós és felvágottak. És ami a leginkább tetszett, az egy hatalmas virágcsokor volt az asztal közepén. Rózsa, nárcisz, tulipán, orchidea. Ezek a virágok alkották a csokrot. Gyönyörű volt és az illatuk máris belengte a szobát.

Fernando mosolyogva fordult felém.

-          Jó reggelt Kincsem! – mondta, majd magabiztosan elvigyorodott. – Úgy látszik téged lehetetlen meglepni. Egyszer támad ilyen hihetetlenül pompás ötletem a meglepetés-reggelivel, te még ezt is elrontod! – fenyegetett meg tréfásan az ujjával, majd hozzám lépett, beszívta az illatomat és megcsókolt.

-          Ez fincsi volt. – adtam a tudtára a véleményem, miután befejeztük a nyelvcsatát. Megjegyzem, beletelt pár percbe. – Egyébként azt hittem, hogy már a pályán vagy. Azért kezdtem el pancsizni.

-          Persze, és csak úgy köszönés vagy üzenet nélkül lelépnék… - mordult egyet, majd a száját az enyémre tapasztotta.

Egyre szenvedélyesebben csókolóztunk, a fürdőköpenyem már a derekamnál járt, a felsőtestem így teljesen szabadon maradt. Nando gyengéden simogatta a mellemet és a hátamat is. Egyre jobban kezdtünk belemelegedni az édes élvezetekbe, de ekkor megszólalt a telefonja.

-          Tessék? – vette fel kicsit morcosan a készüléket és hallgatta a hívó felet. Eközben én hozzábújtam és a nyakát csókolgattam. – Rendben. Az jó, ha egy fél óra múlva indulok? – bosszús arcot vágott. – Oké. Akkor 20 perc múlva. Szia. – letette a mobilt, majd szomorúan felém fordult. – Ezt most nem tudjuk befejezni. – csalódottan vettem tudomásul.

-          Sejtettem. – sóhajtottam egy nagyot. – De este már nem úszod meg. – vigyorogtam rá kajánul.

-          Remélem is. Teljesen fel vagyok ajzva. – nézett a dudorodó ölére. Elnevettük magunkat, majd gyorsan megreggeliztünk, felöltöztem és indultunk a pályára.

Egész délelőtt ez a kis reggeli incidens járt a fejemben. Én is eszeveszetten kívántam Fernandot, az érintését, a csókjait. Mindenestül érezni akartam őt, együtt lenni vele, egy ágyban.

A Nano felől felém érkező cinkos-türelmetlen pillantásokból leszűrtem, hogy ő is ugyanolyan túlfűtött, mint én. Ő is ég a vágytól. Miután az időmérő rendben lezajlott /Fer a második helyről rajtol, ez a körülményekhez képest nagyon jó volt/, nem bírtam tovább és Nando után mentem a kuckójába.

Éppen az öltözés közepén tartott: egy farmer-halászgatya volt rajta, a felsőteste viszont csupaszon volt. Meghökkenve nézett rám, mire én szélesen elvigyorodtam.

-          Hát te? – kérdezte meg még mindig meglepődve.

-          Vetkőzz! – adtam ki az utasítást, majd én is lassú mozdulatokkal elkezdtem kigombolni a ruhámat….