A menü ismertetése után nekiláttunk a munka dandárjának. Én a gulyáslevest csináltam meg, Reni a borlevest. A köretekből a majonézes alma-céklasaláta és a grillezett zöldségek voltak az én reszortom, husiból a csirke és marhasült. A desszerteket teljes egészében én csináltam.

-         Azért nekem is hagyjatok majd valami ehetőt! – kértem Renit mosolyogva, miközben lelibbentem elé az étkezőbe.

-         Ez csak természetes. Mindenből egy kicsit! – nevetett rám.

-         Nem is! Gombából sokat! – vigyorogtam. – Tudod, hogy a gomba és a sajt a gyengém.

-         Tudom! – vigyorgott. – És nagyon szép vagy! Ez a piros nyakbakötős felső + a farmersort nagyon dögös együtt, főleg a piros harisnyával… Kimi biztos enni fogja a kefét, ha látja, hogy így mész el!

-         Ez a szándékom… Hogy találtad ki? – rebegtettem rá ártatlanul a szempillámat. Elröhögtük magunkat, majd nemsokára hallottuk, hogy kopognak az ajtón. Kaján mosolyra húztam a szám. – Megyek ajtót nyitni! És szia drága! Csak ügyesen Nandoval! Vedd le a lábáról! Vaaagy… Vegyétek le egymást a másik lábáról…. Remélem érthető voltam! – nevettem el magam. – Jó szórakozást!

-         Neked is! – puszilt meg Reni, majd indultam. Utánam kiáltott. – Azért a kabátodat ne hagyd itt. Még csak március eleje van! Megfázol!

-         Értettem Anyuci! – szalutáltam neki, majd miután magamhoz vettem a farmerkabátom, ajtót nyitottam.

-         HŰŰŰŰŰŰŰ – mondták kórusban a srácok.

-         Miattunk igazán nem kellett volna így kiöltözni. – vigyorgott rám Robi Baba.

-         Akkor megnyugtatlak, nem miattatok öltöztem ki! – magyaráztam, miközben beengedtem őket a házikóba. – Ezen a gyönyörű estén ugyani nélkülöznötök kell a társaságom!

-         Hogyhogy? – horkant fel Kimi. Válaszra, sőt! Pillantásra sem méltattam. Ez a többieknek is feltűnt.

-         Hogyhogy? – ismételte meg a kérdést Nando.

-         Úgy döntöttem, ma este nem vacsizok itthon! Felfedezem a várost! Nektek szép estét és jó étvágyat! Sziaaaaaszztok! – köszöntem el tőlük, majd kiléptem becsuktam magam mögött a bejárati ajtót és elindultam felderíteni a terepet.

Alig csuktam be magam után a kertkaput, sietős lépteket hallottam magam mögött. De nem vettem a fáradtságot megnézni, hogy ki az.

-         Hova készülsz? – érdeklődött Kimi. Se köszönés, se semmi más. Válaszra sem méltattam. Ballagtam tovább, amerre a lábam vitt. – ÁÁ, most a sértődött Jégkirálynőt játszod! Mindenesetre ilyen csendes állapotban jobban tetszel! Bár a szádat igazán kinyithatnád, valamit úúúúúgy beletennék. – vigyorgott Kimici. Én már kezdtem bepipulni. De nagyon.

-         Ide figyelj Kimi Raikkönnen! Én nem tudom mégis mi a fenét képzelsz te magadról, de ha még egyszer szórakozni merészelsz velem én nem állok jót magamért! Vagy tökön rúglak, vagy kapsz egy csinos kis monoklit a szemed alá! Azért mert híres és gazdag vagy, még nem engedhetsz meg magadnak mindent! – fejeztem be a nagymonológom és tovább folytattam az utamat. Az a hülye csak nem akart lekopni rólam.

-         Ugyan már cica! Tegnap este te is visszacsókoltál! Te is ugyanúgy kívántál engem, mint én téged! Ne kéresd magad, mert csak jobban felizgatsz! – ezzel megragadta a karomat és magához húzott. Belemarkolt a fenekembe, hozzám szorította az altestét és hevesen megcsókolt.

A szabad kezével a felsőm alá nyúlt és hol a hátamat simogatta, hol a melleimet izgatta. Ellöktem magamtól és beváltottam az ígéretemet. Bemostam neki egyet. Összegörnyedve rogyott a térdeire.

-         AÚÚ! – kiabálta. Jó esély volt rá, hogy felveri az egész utcát. De nem érdekelt. Ott akartam hagyni, de lelkiismeret-furdalásom volt. Visszanéztem rá. – Ne nézz így! Inkább segíts hazamennem! – odamentem hozzá és segítettem neki felállni a földről. A kis piszok ezt úgy hálálta meg, hogy újra megcsókolt. Szomorúan elhúzódtam tőle.

-         Mondd, miért nem hagysz már végre békén? Egy életre elegem van az ilyen férfiakból, mint te! – adtam a tudtára szomorúan. – Nem akarok tőled semmit! Sőt! Nem is ismerjük egymást! – mondtam neki és lehetett valami a hangomban vagy a tekintetemben, mert nem szólt egy szót sem és utánam sem jött, amikor otthagytam.