A pilótáknak eligazításra kellett menniük, így egyedül sétáltam be a motorhome-ba. Christian is befutott pár perc múlva, ő mutatta meg végül az irodámat. Közvetlenül Sebi és Kimi kuckója után volt, picike, de egész otthonos.

Mondjuk pár virágnak örülnék, ha lenne itt bent, de majd holnapra hozok én magamnak. Úgy nem lesznek olyan csupaszok a felületek.

-          Laura, minden rendben? – érdeklődött újra Christian.

-          Persze. – adtam meg a választ, ugyanúgy egy szóban. – Sebi mikor végez? Kaphatnék egy előzetes programtervezetet?

-          Sebi ezekben a pillanatokban vet véget a megbeszélésnek és a programtervezetet átküldtem még tegnap éjjel e-mailben. – azt hiszem az éjszaka említésére megrándult az arcom. – Nézd, nem akarom, hogyha annyira nagyon személyes dologról van szó, akkor kiöntsd nekem a lelked. De valakivel beszélj, mert hihetetlen változás ment végbe rajtad-benned egyetlen este leforgása alatt. Itt van például Sebastian… Beszélj vele. Úgy láttam elég jóban vagytok. – a kicsi német remekül időzített, ebben a szent pillanatban robbant be az ajtón.

-          Én akkor nem is zavarok. – emelkedett fel Mr. Horner, majd távozott.

-          Végre! – huppant le az előttem levő gurulós székre Basi. – Már azt hittem, sosem lesz vége ennek az értekezletnek! NOS! – összedörzsölte a tenyerét. – Hol is tartottunk?

-          Ma a szabadedzések után lesz 3 interjúd, a kötelezőkön kívül. Az elsőt a német Auto und Motorsportnak adod 15.10-15.20 között. Utána húsz perc szünet, majd az F1 Racing riporterével találkozol 15.40-kor és egészen 16.20-ig tehet fel neked kérdéseket, lévén a cikk műfaja: mélyinterjú. Az utolsó újságíró 16.30-kor fog várni rád, a büfében. Ez egy internetes forma1-es oldal nevében jött téged meginterjúvolni. Kb. 10 percet elég, ha rászánsz. A szabadedzések ellőtt és között egyetlen interjú sincs betervezve, ha bárki mással keresne meg, hazudik. Holnap is csak az időmérő után kezdődik a pr-os munka. Az időmérő utáni kötelező interjúkon kívül, még a helyi tévébe is ellátogatunk, ide a csapattársaddal együtt. 16-ra kell ott lennünk és 16.30-ig fog tartani kb. Utána negyed 6-ra vissza kell érnünk a szállodára, mert két fotózásod is lesz. Egy a bahreini F1 Racing számára, egy pedig az egyik szponzornak. Bővebb infót még nem kaptam róla, bármily hihetetlen. Vasárnap, a futam előtt lesz egy 10 perces kérdés-felelet az AS spanyol lap riporterével, mégpedig… 12-kor. Utána szabad vagy. Majd ha letudtad a verseny utáni kötelezőket, szabad vagy. Ennyi. – soroltam el a tudnivalókat.

-          Kösz. – mondta összeszűkült szemmel. – De én nem erre voltam kíváncsi!

-          Hát mire? – kérdeztem, még mindig kerülve a tekintetét. Megfogta az arcomat, így muszáj volt a szemébe néznem.

-          Na végre! Miért kerülöd a tekintetem? Nekem illene szégyellnem magam a tegnap este miatt! Kérlek, ne haragudj! Nem szerettelek volna megbántani. Elhiszed? – aranyos volt az kérlelő és bűnbánó tekintet, amivel puhított, így bólintottam egyet.

-          Oké. Bocsánatkérés elfogadva.

-          Lau.. Meséld el, mi történt veled tegnap este? Mi tört össze ennyire? Otthon vannak gondjaid? Család? Vagy itt? MI TÖRTÉNT? – csak végeérhetetlenül sorolta a kérdéseit, én meg közben egyre rosszabbul lettem.

Nem akartam a tegnap estéről beszélni, nem akartam újra átélni a történteket. Nem akartam felidézni azokat a szavakat. Nem akartam emlékezni RÁ.

-          Kérlek… Mondd el! – noszogatott Sebastian kedvesen, de nekem már a gyomrom is felfordult a gondolatra, hogy beszéljek a dologról.

Élénken élt bennem Kimi minden egyes szava. Nem akartam Sebi barátságát elveszíteni. Pánikba estem. Émelyegtem, erős hányingerem volt. Szédültem is. Minden porcikám irtózott a témától.

-          Lau, légyszi! – kérlelt Basi újra. – Rossz látni, hogy ennyire magadba zárkózol! Hol van az az életvidám lány, akit sze.. Akit kedvelek? – javította ki magát gyorsan. Ez már kicsit sok volt nekem. Ott helyben kidobtam a taccsot, utána pedig elájultam.