Immár Kimi magánrepülőjén ültünk. Kettesben voltunk, mert Fer Robot szállította haza a sajátján, a kicsi német meg Németországba utazott, a szüleihez. Most következik egy három hetes szünet, amit minden pilóta ki akar használni.

Mi úgy döntöttünk, hogy pár napot mindenféleképpen Baarban töltünk. Renit sem akartam elhanyagolni – és Fer sem. Ígérte, hogy holnap már ott is lesz nálunk, és hatalmas meglepetéssel készül. Persze erről Reni nem tudhat, szóval lakat a szánkon.

-          Lau? Fent vagy? – kérdezte Kimici halkan, a hajammal játszva.

-          Most, hogy kérdezed… - feleltem nagyot ásítva.

-          Nem akartalak felébreszteni, de már nem bírtam nélküled. – vigyorgott rám ellenállhatatlanul. Megrovó pillantást kapott válaszul, kicsi huncutsággal megspékelve.

-          Miért is vertél fel a legszebb álmomból? – kérdeztem immár én is vigyorogva. Igazság szerint ez a 28 órás út, hogy körbekeringjük a földet amiatt a hamufelhő miatt, kezd az idegeimre menni.

-          Azon gondolkodtam, hogy olyan csütörtök-péntek körül meglátogathatnánk a szüleimet Finnországban. Vagy ők jöhetnének ide hozzám. Bár én az előbbire szavaznék. Rég jártam otthon… - hatalmas sóhaj.

-          Benne vagyok. – kulcsoltam át a kezét. – Honnan jött az ötlet? – érdeklődtem meg mosolyogva. Felemelte összefonódott kezünket.

-          Ezért. Szeretném nekik bemutatni a barátnőmet.

-          Szóval a barátnőd vagyok? – vizslattam az arcát. Hirtelen letérdelt elém.

-          Lau, leszel a barátnőm? – kérdezte habókásan.

-          Igen. – feleltem neki egyszerűen, vigyorogva. – De ülj vissza mellém, mert így nem tudlak megcsókolni. – ragyogó mosollyal foglalta el újra, a mellettem levő helyet.….

Szerencsére pár óra múlva landolt a gép. Egy bökkenő volt csak: hogy nem Baarban értünk földet, hanem Genfben, mert részleges légtér zár van Svájc fölött. Így Kimi kénytelen volt kocsit bérelni, és este 10-kor nekivágni az autópályának.

Mondanom sem kell, hogy hullafáradt volt, mire hazaértünk. A versenyt sem tudta normálisan kipihenni, szinte rögtön utána indultunk haza. A gépen meg azért akármennyire kényelmes is, mégsem tudja úgy kipihenni magát az ember, mint az ágyikójában.

Hajnali egyre érkeztünk meg a házam elé. Ránéztem a fáradt Jégemberre.

-          Gyere fel, aludj nálunk. – mosolyogtam rá.

-          Tényleg szabad? – kérdezte lehajtott fejjel. Felemeltem az állát.

-          Tényleg. Na gyere, állj be a kocsival és utána vár ránk a pihe-puha ágy! Hatalmas alvást tervezek! – kuncogtam, ő meg bőszen bólogatott.

Miután a kocsit biztonságba helyezte, kiszállt a gépjárműből és utánam cammogott.

-          Hullafáradt lehetsz. – dőltem neki, miközben a bejárati ajtó zárjával bíbelődtem. Megsimogatta a popsimat.

-          Az is vagyok. Csak arra vágyok, hogy ledőljek és szundizzak.- ásította.

-          Akkor hajrá. – amint sikerült kinyitni az ajtót, fáradtan elkezdtem felvonszolni magam a lépcsőn, az emeleten lévő szobámba. Kimi odalent megtorpant.

-          Nekem jó lesz itt a kanapé…. – mutatott a nappaliban levő heverőre. Rosszallón ingattam a buksim.

-          Nem. Velem fogsz aludni. Apelláta nincs! – közöltem vele szigorúan. – Indulás! – felsorakozott mögém, majd kézen fogva léptünk be a rezidenciámba.

-          Nagyon otthonos kis szoba. – nézett körül, amint felkapcsoltam a villanyt. Rámosolyogtam.

-          Köszönöm. Szerintem vetkőzzünk és dőljünk be az ágyba. – ásítottam egy hatalmasat.

-          Egyetértek. – ásított ő is. Boxerre vetkőzött. – Azért a nyálad el ne cseppenjen. – vigyorgott rám, amikor észrevette, hogy bámulom.

Elvörösödve dobtam le magamról a felesleges göncöket, csak egy bugyi és egy sebtében felkapott póló volt rajtam. Bebújtam mellé az ágyikóba és a mellkasára hajtottam a fejem, ő pedig átölelt. Hallgattam a szívdobogását. Ez mindig megnyugtat. Kis idő múlva szólaltam meg újra.

-          Kimi… - suttogtam fáradtan.

-          Hmm…

-          Tudod mi a legjobb? – kérdeztem tőle.

-          Rajtad kívül? – kérdezett vissza, miközben simogatni kezdte a karomat. Felkuncogtam, ő is vigyorgott, éreztem a hangján.. – Nos?

-          Az, hogy van külön fürdőszobám. – jelentettem ki büszkén. Kicsit értetlenkedett.

-          És az mire jó?

-          Szerinted? – kérdeztem meg kajánul. Erre felröhögött és adott egy puszit a fejem búbjára. Így ért el minket az álom.