Amint befalta a fagyit csokis volt a szája széle.

-          Na gyere. – vettem elő egy zsepit és letöröltem a szája széléről a csoki foltokat.

-          Itt is vagyok.

-          Lassú vagy. Mi már megettük. – öltötte ki Sebire a nyelvét.

-          Én 3 gombócot veszek! – öltötte rá ki a nyelvét Sebi.

-          Hé! Nem ér! – és felpattant és elkezdtek játékosan birkózni. Ahogy néztem őket átfutott az agyamon, hogy mennyi mindent kihagytam ez életéből.

Erika miért nem szólt, hogy terhes? Biztos örömmel lettem volna mellette, vagy… bár, ebben nem vagyok biztos. Be kell lássam, 2004 óta sokat változtam. Lehet akkor nem voltam még elég felnőtt egy gyerekhez. De most sokkal érettebb vagyok. Visszanézve sok bolondságot követtem el, de az az este csodás volt. Bár egyszer így nézne rám, mint Sebire. Egyszer így játszana velem. Muszáj közelednem feléje, feléjük! Vissza kell szereznem Erikát is!

-          Ááá! – feleszméltem és megláttam, hogy Sebi és Maxi a vízben végezte, vagyis a közeli szökőkútban. Vigyorogva oda mentem.

-          Jól vagytok?

-          Én igen.

-          Én nem! Vizes lettem! – állt fel Seb és megcsúszott a medence alján levő zöld moszatokban és ismét a víz alatt találta magát.

-          Jaj, gyertek. – vettem ki a vízből Maxit, majd nyújtottam a kezem Sebinek, de Sebi elkezdett behúzni, Maxi pedig meglökött, így én is úsztam.

-          Így már jobb. – lépett ki a vízből Sebi. Amint én is kiszálltam elindultunk visszafele.

-          Anyád meg fog ölni. – mondta Seb és kicsavarta Maxi pólójából a vizet.

-          Majd azt mondjuk, esett az eső.

-          El is fogja hinni.

-          Nekem mindent elhisz.

-          Ez igaz… - fintorgott Sebi. Én lemaradtam egy játék árusnál. Maxi pár pillanat múlva mellettem termett.

-          Veszel játékot?

-          Melyik tetszik? – érdeklődtem. Egy távirányítós kisautóra mutatott. – Akkor ezentúl a tiéd.

-          Köszönöm. – nézett rám nagy szemekkel, majd a nyakamba ugrott.

Kifizettem a kisautót, majd mentünk vissza a hotelbe. Maxi elől ment, mi kicsit lemaradva mögötte.

-          Seb, te tudtad, hogy a fiam?

-          Nemrég tudtam meg. Era elmondta.

-          Édes kis srác.

-          És ugyan olyan akaratos a pályán, mint te.

-          Láttad már versenyezni?

-          Aha. A hétvégén. Kiesett és veszekedett velem, hogy neki nyerni kell.

-          Szerinted van esélyem Erika közelébe férkőzni újra? Úgy érzem, szeretem, és akarom őket.

-          Maxi miatt?

-          Nem, csak felrémlettek az emlékek. Minden szép volt csak elrontottam.

-          Hát, Fer, én nem tudom, de segítek, ha tudok.

-          Köszi.