A Red Bull Motorhomeba visszatérve leültem egy félreeső kisasztalhoz egyedül. Pár papírt kellett elintéznem, és ehhez nekem csend kell. Most épp dél van, így a többiek épp ebédelnek.  Csak az evőeszközök csörömpölése és egy igazán halk kis alapzaj hallatszott. Már a vége felé voltam, mikor valaki leült az asztalomhoz. Felnéztem rá és elmosolyodtam.

-          Szia. Nem vagy éhes? – érdeklődött Mark kedvesen.

-          Szia. De, csak előbb ezt még befejezem.

-          Ráérnek ezek a papírhalmok. Ezek miatt vagy olyan pálcika ember.

-          Pálcika ember? Mi bajod velem? – nevettem rá.

-          Semmi bajom, de ehetnél többet. Ezek a vacak papírok semmit sem érnek. – bökött rá a fehér lapra.

-          Tudod mit kedves ausztrál barátom? Amint befejezem ezt meghívhatsz egy kellemes ebédre.

-          Ez jól hangzik. Kisfiad merre csatangol? – nézett körbe.

-          Elráncigálta Noncsi-t és Ema-t körülnézni. Gondolom, mennek aztán apjához.

-          Értem. Nah, és mi van veletek? Szereted még?

-          Jaj, ne gyere te is ezzel! Nem szeretem! Kiszerettem én már Fernando-ból. Amúgy is, én már öreg vagyok a szerelemhez.

-          Most úgy beszélsz, mint egy vénséges öregasszony. 27 éves vagy csajszi.

-          Az épp elég. Ráadásul fiam van. Nem érek én rá pasizni.

-          Legalább neked van valakid.

-          Miért beszélsz így?

-          Elváltam feleségemtől. – hajtotta le fejét.

-          Jaj, sajnálom.

-          Semmi baj. Megvagyok.

-          Ennek örülök.

-          Na, végeztél?

-          De kis türelmetlen valaki. – nevettem rá és csuktam össze a mappát. – Kész vagyok.

-          De jó! Akkor már rendelhetünk is! – intett a pincérnek. – Én egy fenyőmagos-brokkolis spagettit kérek. Kedvesem? – vigyorgott 1000 wattos mosollyal.

-          Én is ugyan azt kérem, édes.

-          Már hozom is… - ment el furán ránk nézve kedves pincérünk. Felnevettünk.

-          És merre sodort a szél? Hol laksz most?

-          Magyarországon. Siófokon.

-          Ott még nem nagyon jártam, azt hiszem… - vakarta a fejét.

-          NEEM? – képedtem el. – Kötelező eljönnöd! Hogy van programod Kína után?

-          Kína után? Az még messze van.

-          Jó, de akkor lesz hosszabb szünet és olyan idő. Eljössz velünk Siófokra? Pár napot elleszel nálunk. Beszélgetünk.

-          Ez nagyon tetszik. – mosolygott rám kedvesen.

-          Itt vannak a tésztáitok.

-          Köszönjük. Drágám, kérsz még valamit?

-          Nem édes. – ráztam a fejem. A pincér tátott szájjal ment el. Cinkosan egymásra mosolyogtunk. Az én régi haverom.

Megebédeltünk és közben beszélgettünk. Mesélt mi volt vele, majd fordítva én is ezt tettem.